Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)
1989-02-01 / 1. szám
Szemészet 126. 1—5. 1989. A Vas Megyei Tanács Markusovszky Kórház-Rendelőintézete (főigazgató főorvos: Gelencsér József) Szemészeti Osztályának (osztályvezető: Rácz Péter) és Idegsebészeti Osztályának (osztályvezető: Bobest Mátyás) közleménye Progresszív látásromlás képében jelentkező intrakraniális aneurizmák FERENTZI JUDIT, RÁCZ PÉTER, BOBEST MÁTYÁS és HAJNALKA IMRE A koponyaűri artériás aneurizmák az agyidegek közül leggyakrabban a n. ocolomotoriust károsítják. A károsodás a meg nem repedt aneurizma direkt nyomása és az érzsák okozta vérzés miatt egyaránt bekövetkezhet. A n. opticus léziójából származó látásromlás, látótérkiesés már kevésbé gyakori, az irodalomban is csak néhány esetet említenek [ 2,8,16 ]. A látásromlás kialakulásában a látóideggel érintkező, nagy aneurizma direkt nyomása, pulzációja játszik szerepet. A látóideg károsodását (az anatómiai viszonyokból adódóan) az a. carotis interna — a. ophthalmica környéki, az a. carotis interna — a. communicans posterior és az a. cerebri anterior törzs aneurizmái okozzák. Az aneurizma megrepedésénél előforduló szemészeti tünetek közül a szemfenéki elváltozások az irodalomban jól ismertek [3, 4, 5, 6, 7,11,12, 17, 18]. A retinális és preretinális vérzések baljós prognosztikai jelentőségével és pathomechanizmusával Remenár és mtsai [15], később Bobest és mtsai [1], és Rácz és mtsai [14] foglalkoztak. Ha a szemészeti tünetek mellett szubarachnoideális vérzés is jelen van, akkor — aneurizma-ruptura alapos gyanúja miatt — az agy számítógépes röntgen rétegvizsgálata és carotis angiográfia végzése javasolt. Azokban az esetekben azonban, amikor a szemészeti tünet neurológiai kótjel nélkül jelentkezik, rendszerint a beteg sem értékeli kellő súllyal panaszát, másfelől, a látásromlás, mint egyetlen tünet, a neurológus számára sem jelent feltétlenül erős késztetést carotis angiográfia végzésére. A tünetszegény intracraniális aneurizma diagnosztizálása nem könnyű feladat. Agyi artériás aneurizmában szenvedő betegeink első és tartósan domináns tünete a látásromlás volt. Munkánk célja, hogy három, koponyaűri óriás-aneurizmában szenvedő betegünk kapcsán felhívjuk a figyelmet arra, hogy tisztázatlan eredetű látásromlás hátterében intracraniális aneurizma is meghúzódhat. Esetismertetés V. F. 58 éves nőbeteg jobb szemén kataraktát diagnosztizáltak. Kilenc hónap múlva a beteg ismét jelentkezett szemorvosnál, mert ekkor már mindkét szemén rossz volt a látása. A jobb szem visusa 0,08 (üveg nem javít), a bal szemé 0,30 (üveg nem javít) volt. A kétoldali látásromlást sem a korábban már észlelt katarakta, sem a szemfenéki kép nem magyarázta, azért a beteget neuritis retrobulbaris n. optici gyanújával szemészeti osztályra utalták. Az ezzel egyidőben végzett ideggyógyászati vizsgálat során neurológiai eltérést nem találtak; mégis, a beteg néhány nap múlva — eszméletvesztéses rosszullét miatt — sürgősséggel idegosztályra került. Neurológiai kórállapot: tarka szabad. Szemmozgások szabadok. Ép szenzorium és motórium. Mindkét oldalon egyenlő mélyreflexek, spasztikus jel nincs. Visus a jobb szemen: 0,08, üveg nem javít, bal szemen 0,30, üveg nem javít. A látótérhatárok jobb oldalon (a temporalis alsó quadránsban) a centrumig beszűkültek. Bal oldalon a határok épek, de emellett 20 fokos coecocentralis scotoma mutatható ki. Szemfenéken kórjelző értékű eltérés nem látszik. EEG vizsgálat: diffúz funkciózavar képe, időszakos bitemporális meredek potenciálokkal, illetve generalizált izgalmi jelekkel. Laboratóriumi vizsgálatok eredményei fiziológiásak. Kóros belszervi eltérés nincs. Jobb oldali perkután carotis angiográfia: az angiogrammon az a. carotis interna—a. ophthalmica szögletében tojásdad alakú, 3,6X2,5 cm nagyságú „óriás” aneurizma ábrázolódott (1., 2. ábra). A beteg a műtéti előkészítés időszakában aneurizma-ruptura következtében meghalt.