Szentesi Napló, 1942. június (24. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-07 / 127. szám

8. oldal. kiadni és míg a követtkező kérdésre diktálja a választ, inkább az embert figyelem már bekme. — Mi a magyarázata annak, hogy angolok a sok lesújtó kritika ellenére — itt van például Yiaranélis amerikai tengernagy kíméletltlen leleplezése — nem tudták megvalósítani a három fegyvernem szoros együttműködését? Nem lenne-e túl merész az az állítás, hogy mind a három fegyvernem tökéletes együttműködését nagy méretekben először a japánok valósították meg? Vájjon a légihaderő színrelépése nem forradalmasítottam a tengeri stratégiát oly mértékben, hogy az angol hadiflotta, mely eddig egyedül is fenn tudta tartani az angol világbirodalmat, a légiflotta álltal elégtelenné vált? Brünninghaus tengernagy csak egy röpke pillanatig gondolkozik és már kész is a válasz: I* — Az angolok jól értenek a rögtönzéshez, a legapróbb részletekig kidolgozott és átgondolt hadműveletekhez azonban nincsen érzékük. Ez a helyzet most is és ez volt például az 1915. évi gallipoli kudarc végső oka is. A hadsereg és a tengeri haderő együttműködése a kívülálló részéről elképzelhetetlenül gondos élőmunkát kíván,legelső alapfeltételül pedig egységes vezetést és jól összefogott szervezettséget. Erre az igazságra — természetesen már későin — az angolok és amerikaiak is rájöttek. Sir Gerald Ellison, a szerencsétlen vállalkozás angol történetírója könyvének jellemző módon ezt a címet adta: „The Perils of Amateur Strategy” (Azamatőrstratégia veszedelmei), Paul Sort amerikai kapitány pedig minden haditengerészetinél nagyrabecsült művében (The Dardanelles Expeditiores) e szavakban összegezte ítéletét: „Nagyon kétsége, hogy még maga Nagybritannnia is át tudna élni még egy világháborút és egy második Churchillt”. Nos, a második világháború már itt van, mégpedig ugyanazzal a Churchilllel súlyosbítva. Ez elég magyarázat arra, hogy miért mondott a most folyó háborúban eddig minden nagyobb angol vállalkozás csődöst. Ha az angolok erejét már a haditengerészet és szárazföldi hadsereg együttműködéseinek megszervezése is meghaladta, a nehézségek a légihaderő színrelépésével természetesen még jobban megsokasodtak számukra. Olyan tökéletes precizitással kidologzott és végrehajtott kombinált vállalkozásra, mint amilyen német részről a balti szigetek elfoglalása és japán részről az ottani szaksajtó beismerése szerint erre a mintára megszervezett csendesóceáni hadműveletek voltak, az angolok nézetem szerint aligha lesznek valamikor is képesek. Ami pedig a kérdés utolsó részét illeti, az angol világhatalom támasza sohasem egyedül a haditengerészet, hanem a támaszpontaikkal rendelkező hadtengerészet volt. Minden tengeri stratégia támaszpontrendszereken épül fel és ezen a tételen a légiihaderő fellépése csak annyit változtatott, hogy ahaditengerészetnek — mint ahogy ez a háború már számos világos példával bebizonyította — nagyobb szüksége van támaszpontokra, mint valaha. A távolkeleti támaszpontjaitól megfosztott Angliát nem lehet világhatalomnak tekinteni. Míg a tengernagy ezt a 'tömör, határozott, meggyőző, csakugyan parancsnokra valló választ diktálja, csak őt figyelem már. A „König” csatahajó parancsnoka diktál... gyorsan diktált. A titkárnő alig bírja az iramot, különösen az angol nevek és könyvcímek nem mennek neki. A tengernagy úr kissé zsörtölődik, de nem veszti el türelmét: ezentúl betűzi az angol neveket. ... Ella, Lajos, Lajos, Ingeborg, Szigfrid, Ottó, Nándor . . ., de oly szélsebesen, mintha olvasná a segédszavaikat. Pedig közben a feleleten is kell gondolkodnia. Aki már a világháborúban is csatahajóparancsnok volt, bizonyára jó néhány évtizedet tud maga mögött, ilyen szellemi frisseség azonban fiatalabb korban sem mindennapi. Brimninghaus ellentengernagy egyszerre két dologra is tud gondolni! Most, amikor tudatára ébredek annak a sokoldalúságnak, gyorsaságnak, határozottságnak és mindenre kiterjedő figyelemnek, melyet Brinninghaus ellentengernagy diktálása elárul, most tudom meg valójában, mi egy csattahajóparancsnok! A kihallgatás sokáig tartott, illenék indulni. Egy pillanatig azonban összehajtott jegyzetekkel ülve maradok még és Brülingshaus úr kérdés nélkül is megérti, miit szeretnék még tőle hallatni. Most lassan különös gonddal beszél: — Horthy tengernagyot— sajnos — nem volt alkalmam közvetlenül megismerni. Mint a némett „Loreley” parancsnoka csak akkor, érkeztem Konstantinápolyba, amikor Horthy tengernagy a „Taurus” állomáshajó parancsnokságát már másnak adta át. Már akkor is sajnáltam, hogy nem találtam ott, mert mint tengerésztiszt és mint ember egyaránt kitűnő hírnévnek örvendett. Konstantinápolyi körökben sok csodálat tárgya volt nagy nyelvtehetsége is. Igen, a tengerésztiszti pályán nagy előny a nyelvtehetség, már pedig a kormányzó úr nagy nyelvtehetség, vagy inkább merem állítani, nyelvzseni! Határozottan nyelvzseni! — álapítja meg végérvényesen a pontosságkedvelő ellentengernagy a helyes kifejezést.. . Magyarország kormányzója a német haditengerészet köreiben már pályája kezdetétől különös nagyrabecsülést élvez. Az ottrantói győzelem megmutatta, hogy valóban az átlagot messze meghaladó tengerésztiszt volt. Nem mindennapi stratégiai és taktikai képességei személyes bátorsággal és hidegen mérlegelő elhatározóképességgel párosultak. Sorolni kívün előléptetése akkoriban a némethaditengerészetnél is, általános örömet váltott ki. Azzal az érzéssel távozom Brüninghaus ellentengernagytól, hogy olyan embert ismertem meg benne, akinek érdemes meghallgatnii "Véleményét arról a tengernagyról, aki ahadihajó fedélzetéről egyenesen egy egész ország parancsnoki hídjára lépett. Dr Némethy ■László. SZENTESI NÉ FED Vasárnap, 1942 június 7. kézírása is. Sírvers Halála napján töltötte be 33. évét. Azóta is idegen földön porlik az egykori fogolytemetőben. Halotti hamvainak hazahozatalára tekintélyes összeg gyűlt öszsze a második világháború előtt, sajnos, a kegyeletes aktust a megkezdődött harcok meghiúsították, így hát kihűlt szívvel sem jöhetett haza a ,,kedves“hez, aki őrangyala volt a halál útjain, védte fehér szárnyaival a vészben és csatákban s akihez legmélyebb és legszebb versei íródtak Przemysl körülzárt várából s ahonnan gyötrelmes hónapjaiban, messze Szibériából. Sírversét (korai halálát megérezte, mint Petőfi, Ady) már korábban megírta Krasznojorszkban, még ép elmével: Hazai domb lesz, vagy idegen árok, Bús sírom füve, amelyen kihajt, Kopott fejfámon elmosódó írás Bolygó vándornak ezt hirdesse majd: Boldog, ki itt jársz, te érted is Megszenvedett, ki lent nyugszik a holt. Véres harcok vették fel hírét. De csak a béke katonája volt. A második világháború gondjai és szenvedései közepette, e huszonötesztendős évfordulón ismét keletre nézünk: a költő tragédiájából és drága magyar honvédeink véréből meg kell teremnie a jobb jövendő áldott gyümölcsének ! Gyóni Géza emléke Huszonöt esztendővel ezelőtt, az 1917. év nyárelején hunyta le szemét a múlt világháború legnagyobb költője. Przemysl várából annyi halálra csigázott magyar rabbal együtt Krasznojorszkba hurcolták, ahol megtört testtel és háborgó lélekkel huszonhat hónapon át várta a megszabadító halált. Az érzékeny lelkű költő tragédiája a krasznojarszki rabkórház bedeszkázott, vasrácsos ablakú szobájában zajlott le, s mozzanatait kiszínezve, regével fonta körül a gyötrődő magyar rabok fantáziája. Meghalt Mihály főhadnagy a költő testvér bátyja? Gyóni Géza bátyjával, Mihály főhadnaggyal együtt került fogságba, ki két héttel előbb halt meg mint öccse. Ez a csapás végzetes volt Gyóni Gézára s csak siettette elméjének teljes elborulását. Sokáig állt szótlanul testvérbátyja halotti ágya mellett. Meg-megsímogatja a kihűlt testvér homlokát, ujjára ráhúzza jegygyűrűjét s kihűlt szívére tesz egy akkor érkezett levelet. Mihály főhadnagy felesége küldte messziről, az édes hazai tájakról, ahol várják a két testvért. A temetéskor görcsös, könnytelen zokogás rázza meg az atléta termetű testet, azután apátiába süllyedt, lehajtott fejjel járkál napokig s szemeiben különös tüzek gyúlnak ki. Egy hét múlva már vannak teljesen elborult percei, víziók gyötrik, néha nagy izgalom vesz rajta erőt, kiabálni kezd, hogy nem hagyja ott Mihály főhadnagy testét, hazaviszi, hogy otthoni rögök közt pihenhessen. A szomorú vég Az utolsó napon még ellátogat a krasznojorszki tulovi kávéházba, a Suvajov lavkába, itt elfogyaszt egy utolsó csésze kávét, visszasiet barakjába és szétosztja kisebb értéktárgyait a jóbarátok közt. Előérzete, hogy utolsó napjához érkezett. Késő este teljes erővel kitör rajta a téboly, ki akar ugrani az ablakon, érces hangja borzalmas kiáltásokba tör ki: a vitéz magyarokat hívja, hogy segítsenek megvédeni hazáját. Azután fekete varjakkal viaskodik, amelyek virágos szekérrel akarják elvinni a földről. Az utolsó vers A halál közvetlen küszöbén felcsillan agyában utoljára az égi szikra, felugrik az ágyból, ceruzát kap a kezébe és a barak fehérre meszelt falára hatalmas betűkkel ezt a verset írja: ■ És szeressetek! Térjetek meg, Elnyel mindent a hőség, És csak Istené a dicsőség... Ez volt utolsó verse. Ágyában visszazuhan és meghal. A végső vers a szibériai balak falán maradt s a hadifoglyok kicserélése után elveszett, a tábor épületét lebontották és elégették, így megsemmisült a költő utolsó —O— EMBER VAGY ÁLLAT? Ezt a kérdést feltehetjük a bolsevistákról, még a vezetőikről is, amikor azokról a bombákkal felszerelt kutyákról olvasunk. Bizonyos, hogy az a szegény kutya nem lenne annyira állat az emberrel, különösen a gazdájával szemben, mint az ember a kutyájával, tehát az állattal szemben, amikor botorul robbanóanyagot szerelt fel a hátára. S milyen csodálatos, hogy az a szegény kutya állat tudta azt, amit nem tudott az ember-állat, hogy tudniillik neki az a kötelessége, hogy ne bújjon az ellenséges tank alá, hanem mentse az életét, valahol hátul, esetleg a gazdája mellett. Mindenesetre embernek vélte a gazdáját és nem tételezte fel róla, hogy ilyen állati módon gondolkodik és bánik vele. Ezek a szegény állatok csalódtak az emberben, amikor a bolsevikiek csalódtak a kutyákban ,,akik“ nem akartak hősök lenni, mivel nekik semmi közük a háborúhoz. Még szerencse, hogy ez a bestiális harcmodor a bolsevikektől ered, akiktől ugyan egyéb bestialitást is tudunk már épp eleget ebből a háborúból. Igaz, hogy szebbet eddig se tételeztünk fel róluk, se emberibbet, így hát minden részvétünk a kutyáké.