Szentesi Napló, 1942. szeptember (24. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-01 / 197. szám

Kedd, 1942 szeptember 1. SZENTESI NAPLÓ Úr Láp és Csellárdy Véd Lettm, ütlap (búcsúja (fia)Hoz)t.s államtitkártó­l Vitéz dr Bonczos Miklós igaz­ságügyi államtitkárrá történt kinevezésével egyidejűleg meg­vált az Országos Nép- és Csa­ládvédelmi Alaptól, amelynek megszervezője és belügyi állam­­titkársága alatt ügyvezető el­nöke volt. Az Országos Szociális Felügyelőség hivatalos lapja augusztusi számában vezető he­lyen búcsúzik el Bonczos állam­titkártól. A vezércikk így hang­zik: A legfelsőbb hely bizalma és aka­rata az Országos Szociális Felügye­lőség ügyvezető elnökét új őrhelyre állította: Magyarország Főméltó­ságú Kormányzója vitéz Bonczos Miklós belügyi államtitkárt eddigi odaadó buzgó szolgálatainak elisme­rése mellett ettől az állásától saját kérelmére felmentette és igazság­ügyi államtitkárrá nevezte ki. • Az Országos Szociális Felügyelő­séget és ma már az egész országot behálózó szociális közigazgatást két­ségkívül fájdalmasan érintette ez a hír. A távozó ügyvezető elnökben ez a fiatal szervezet nemcsak az első szervezés fáradságos munkáját le­bonyolító vezetőt, de önzetlen főnö­köt, atyai szívű barátot és a szociá­lis gondolatnak fáradhatatlan har­cosát, jövőt formáló apostolát látta mindenkor. De meggyőződésünk sze­rint az egész magyar közvélemény is sajnálattal vette az ő távozását. Vitéz Bonczos Miklós nemcsak az Országos Nép- és Családvédelmi Alap élén, de közel négyéves belügyi államtitkársága alatt általában is az új szociális Magyarországnak volt egyik leghűségesebb és legenergiku­­sabb munkása. Tántoríthatatlan faj­­szeretete nemcsak a szociális gon­dolat fénylő fáklyáit gyújtotta fel szerte az országban, nemcsak mint új árvízi hajós az emberek tízezrei­nek vitte a nemzet siető segítését a pusztító áradattal való kétségbeesett harcokban s nemcsak egy új hon­foglalás ragyogó példaképét vará­zsolta az egész nemzet elé a bácskai telepítéssel, hanem mindezekben a magyar jövő történelmi boltíveinek alapköveit is lerakta. Ő valóban ezekben a magyarság számára oly nehéz években „a magyar élet min­denese" volt, mint ahogy ezt múlt­­évi díszes kitüntetése alkalmával a magyar sajtó megállapította. Munkásságát talán legjobban jel­lemzik vitéz Keresztes-Fischer Fe­renc belügyminiszter szavai, melyek­kel őt a belügyminisztérium tiszt­viselő-kara előtt elbúcsúztatta: „Sohasem fogom elfelejteni azt a lelkesedést és azt a szívósságot, amellyel Bonczos Miklós akkor, ami­kor a Duna súlyos katasztrófával fenyegetett, hosszú időn át éjjel­nappal megfeszített munkával dol­gozott és nagy szolgálatot tett a hazának. Sohasem fogom elfelejteni azt a munkát, amit Bonczos Miklós a bukovinai székelyek hazatelepíté­sével végzett, amivel a magyar tele­pítés történetébe elévülhetetlenül beleírta a nevét. Meg kell emlékez­nem arról a nagyon érdemes mun­káról is, amelyet az államtitkár úr a Nép- és Családvédelmi Alap talpra­­állítása és első szervezése körül végzett. Nehéz munka volt ez, egy rögös úton való elindulásnak a mun­kája és Bonczos Miklós ezen a terü­leten is kiérdemelte az elismerést és mindnyájunk megbecsülését!" Valóban az Országos Nép- és Csa­ládvédelmi Alap szervezetének ki­alakítása, maga egy olyan szinte emberfeletti munkát jelentett, amelyre aránylag ilyen rövid idő alatt csak elsőrendű szervezőerő és dinamikus egyéniség volt képes. A nagyfontosságú rendeletek sorozata, az eddig megalakult 92 közjóléti szövetkezet, a szociális gondozói kar kiépítése, a munkaközösségek, a baj­társi szolgálat szervezetének beindí­tása, a házasodási kölcsön stb., stb. a legékesebb tanúbizonyítéka az ő fáradhatatlan úttörő munkásságá­nak. A gépezet elindult, működik s méltányolni kell, ha a gépész éjt-na­­pot egyetevő munkájában megőrlő­dött egészségi állapota miatt most távozik. Amikor vitéz Bonczos Miklóstól e hasábokon elbúcsúzunk, tesszük ezt abban a hitben, hogy ő új őrhelyén is a szociális Magyarországnak lesz vitéz harcosa. Hisszük és reméljük, hogy az Országos Nép- és Család­­védelmi Alap a jövőben is maga mellett fogja érezni az ő erejét, jó­­indultát, támogatását, kifogyhatat­lan energiáit, valahányszor arra szüksége lesz. A kormányzóhelyettes haláláról emlékezett meg a római katolikus egyházközség A szentesi róm. kat. egyházköz­ség képviselőtestülete vasárnap dél­előtt tanítóválasztó közgyűlést tar­tott dr Maros János tanácsos-plébá­nos elnöklete mellett. Ebből az alkalomból a képviselő­­testület kegyeletes érzéssel emléke­zett meg vitéz Horthy István kor­mányzóhelyettes úr hősi haláláról. A magyar nemzet mély gyászáról a napirend előtt dr Csergő Károly ny. alispán, világi elnök a következő emlékbeszédet tartotta: — Úgy érzem, ez alkalommal is meg kell emlékeznünk arról a súlyos nemzeti tragédiáról, amely Szent István napján a magyar nemzetet érte vitéz Horthy István kormányzó­helyettes úr hősi halálával. — A harc mezején érte utól a ha­lál a nemzet nagy fiát, aki a ma­gyar nemzet élet-halál harcában ál­dozta fel fiatal életét. — Az egész nemzetet a lelke mé­lyéig megrázta ez a tragédia, mert a kötelességteljesítés elháríthatat­lan akarata és példaadása döntötte ki a sorból azt a férfiút, aki nem­csak egyik legmagasabb közjogi po­zíciót töltötte be,­­ hanem akit a magyar nemzet és a magyar nép szívében zárt, osztatlan szeretettel vett körül és akinek elmúlását a nemzet minden fiának mérhetetlen gyásza és minden magyar szívből jövő ragaszkodásának a fájdalma kíséri.­­ Ez a hősi halál a magyarság harcának áldozatos jelképévé ma­gasztosult és az a koporsó, amely a hősi halott földi maradványait zárta magába és az orosz síkoktól kezdve a kenderesi kriptáig a könnyes sze­mű magyarok százezreinek sorfala között jött haza, s a gyász és fáj­dalom szimbóluma marad mindany­­nyiónk lelkében örök időkre. A világi elnök indítványára az egyházközségi képviselőtestület ki­mondotta, hogy a Kormányzóhelyet­tes Úr hősi halála felett érzett mély­séges fájdalmát és a nemzet nagy fiának soha el nem múló emlékét jegyzőkönyvébe iktatja. A képviselőtestület a kegyeletes aktus után, a katolikus tantestület­ben üresedésben lévő tanítónői állá­sokat töltötte be. A végleg megüre­sedett két állásra szavazólapokkal megejtett titkos szavazással egy­hangúlag Cseuz Piroska és Pertényi Magdolna tanítónőket választotta meg. Majd tudomásul vették, hogy a tanító apácák helyére Mácsai An­na és Nagyajtósíné, Ferenczy Mar­git tanítónőket helyettesítette be az elnökség. A hadiszolgálatot teljesítő tanerők helyett, mint állandó he­lyettes Kluch Róza tanítónő teljesít szolgálatot. Az elnöklő plébános meleg sza­vakkal üdvözölte a megválasztott és behelyettesített tanítónőket és mű­ködésükre Isten gazdag áldását kérő rész, amely a nyilvánosság érdeklő­désére számot tarthat, a következő: Sátorban lakom másodmagammal, mint ahogy laktam eddig minden nap, ha valahol megállottunk. Itt helyezkedett el az irodai személyzet is, de csak nappalra. Az ágyam mellett a koffer szolgál éjjeli szek­rénynek, legalább is annyiban, hogy arra rakom azokat a dolgokat, ami­re bármely pillanatban szükség le­het. Nem hiányzik az arckrém sem, mert azt is kell használni, miután az orrom így is pecsenyévé sült már eddig is. A polgári lakosság, aki tá­vol igyekszik tartani magát, köny­­nyen megússza azt a minduntalan fellépő gyomorfájásszerű betegsé­get, amely itt fellépett. A tisztaság­ra vonatkozólag közlöm, hogy szám­talanszor látni lehet, hogy az anya gyermeke ölébe hajtott fejében ez utóbbi nagy vadászatot rendez. Ezt ők nem is szégyellik s min­den zsenírozás nélkül folytatják még akkor is, amikor fényképen akarja az ember megörökíteni. A menekül­tek tömegei vonulnak hátra egy-egy ütközeti napon minden vagyonukkal, ami egy tehénből és sok gyermekből áll rajtuk néhány darab ronggyal. Új hajlékot keresnek és találnak, mert az üres faházak tömegével vannak a falvakban. A nagyobb vá­rosok lakói nem házra, hanem előre igyekeznek, miután lakásukat elő­zően már felgyújtották. Minden ház­­­ban meg lehet találni az összeégett vasbútorok maradványait. Volt olyan hely, ahol gyermekjá­tékok, vasút, játék tank és repülőgép maradványai voltak a hamuban, míg az erkélyen komoly golyószóró, fel­halmozott lőszer felrobbantva pi­hent. Általában véve sok a használaton kívüli fegyver az útszéleken. Tank, repülőgép, traktor, ágyú,­ személy vagy teherautó, gépfegyver vagy puska halálra ítélve az árkokba, vagy a szakadékokba lökve, hogy ne akadályozhassák a gyors előrehala­dást. Az oroszok hagyták itt, mert valami üzemi hiba miatt inkább vá­lasztották a gyalogszerrel való to­vábbhaladást, mint hogy a gépjár­művek kijavításával foglalkozzanak. Természetesen vannak olyanok is nagy számmal, melyeknek a­­mi ágyúink találata adta meg a kegye­lemdöfése________________________ 00 tifeea a pioit. . . Tegnap a Tábori posta ismét leve­let hozott, amelyben az írója, aki magát megnevezni nem kívánja, be­számol mindennapi harctéri életének egyes eseményeiről, tapasztalatairól. Ez a beszámoló merőben döbbenetes és gondolkodásra készteti az embert, hogy milyen világ lehet ott messze Oroszországban, valahol talán a Don vidékén. Hű képét adja az ottani ál­lapotoknak ez a levél, annak min­den sora. Beszámol arról, hogy mi­ként viselkedik a szegény ember, miként a jobbmódú a háború vér­zivatarában. Nem egyedül állók ezek a megállapítások, de azért, mint kü­lönlegesen érdekesekről beszámo­lunk a levél részleteiről. A levél jó­részben családi vonatkozású, az a ­ Glória Filmszínház . Előidézők kezdete vasárnap fél 2, 4, fél 7 éa 9, hétköznap 6 éa fél 9 órakor. Szeptember 1­ 2-án. Kedden, szerdán, 2 napig Földöntúli muzsika ! Főszereplők: C­a­m 111 a Horn, Lotte Koch, Lény Marenbaeh, Johanes Relmann, Gustav Grundfiends. A muzsika nagy halhatatlanjának, Bach Sebestyén Jánosnak és tővutakon járó fiának életébe világít ez a megrázó filmdráma. Igazi nagy sláger film._____// , ________Via Híradó. 8. oldal. ÜZENET A FRONTRA Néhány nappal ezelőtt közöltük Kovács Imre kistőkei lakos üze­netét a frontról. Az üzenetről tu­domást szerzett Kovács Imre édesapja Kistőke 116. szám alatti gazdálkodó, aki a Szentesi Napló útján üzent fiának, Kovács Imre szakaszvezetőnek Tábori posta száma 223/39, hogy a Szentesi Naplót a mai napon Táboriposta számára megrendelte és a lap már ezzel a számmal megy is a front­­­ral. Értesíti édesapja, hogy az itthoniak egészségesek, mindig gondolnak őre, igaz szeretettel szülei, rokonsága, üdvözlik őt ba­rátai, ismerősei, akikkel nem is olyan régen jól mulatott a kistő­kei Gazdakörben, de üdvözletét küldi az a kislány is, akire külö­nösen sokat gondol Kovács Imre szakaszvezető. Helyi vállalatnál alkalmazást nyerhet jóirású, legalább négy középiskolát végzett 17—18 éves, kereskedelmi ér­tékű fiatalember. Érdeklődni a kiadó­­hivatalban. 792 áll Alkotmány­ utca 20 számú ház eladó, villany, víz bent. Értekezni dr. Pataki Tamás ügyvéd irodájában. 752 ti

Next