Szentesi Napló, 1943. április (24. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-04 / 76. szám

2. oldal. szély. A Dodekanézosz olasz szövetsé­gesünknek a birtokában van — hiszen e szigetcsoport neve 1930 óta hivatalosan ez: „Olasz szige­tek az Égei-tengerben". Egy pa­­lantás a térképre, megmutatja, hogy ez a körülbelül 50 kis és 14 nagy szigetből álló szigetcsoport folytatólagos záróövet alkot Kré­tától a török tengerpartig. Ez már nyilvánvalóvá teszi a straté­giai jelentőségét ezeknek a közel­­keleti angol hatalmi szféra irá­nyában előretolt külső őrhelyek­nek. Bizonyára ismeretes az is, hogy ez az egész szigetlánc, épp­úgy, mint a Cikládok, melyek gö­rög birtokban ugyan, de most né­met kézen vannak, a háború fo­lyamán olasz, iletve német tám­pontokká épültek ki a lehető leg­erősebben. Ez a földközitengeri tengelypozíció, amely Málta és Ciprus tengeri és légi támpontjai között foglal helyet, a háború utolsó évében már nem egy gon­dot okozott az angol stratégiá­nak. A német és olasz felkészülés Az angolok már a balkáni had­járat elején próbálkoztak a dode­­kanézoszi olasz szigetbirtokok­nak a török partok mentén tör­ténő megtámadásával, azonban az olasz csapatok néhány nap múltán gyorsnaszádokon partra­­szálltak, elfogták a brit megszál­lókat és újból kitűzték Castel­­rossóra az olasz lobogót, amely azóta is ott leng. A háború fo­lyamán aztán angol flottarészek ismételten megpróbálták Rhodost és Stampaliát rajtaütéssel a ha­talmukba keríteni, a tengely elő­­örsállásai azonban éberek voltak, egyetlen rajtaütés sem érte el célját. A kairói angol vezetésnek ha­marosan fel kellett ismernie, hogy az égeitengeri olasz szige­tek elleni offenzívájával kevés kilátása van a sikerre, sőt a bal­káni hadjárat befejezése után még Angliában is mind sűrűbben hangzottak el szakértői vélemé­nyek, amelyek egyenesen egy Kréta—Dodekanézosz vidékéről Ciprus ellen irányuló német-olasz offenzív akció veszélyére, mutat­tak rá. Hiszen csakúgy ír törté­tek is ismételten német támadási vállalkozások vízen és levegőből brit flottarészek és hajókaravá­­nok ellen a keleti Földözi-tenger­­ben. Ma, amikor a szigeteket tar­tós védelemre építették ki, ez az aggodalom bizonyára fokozott mértékben jogosult. Akkor ezen­felül a Cikládok, amelyeket dél felé a külső olasz állások zártak el, a szövetséges görögök kezei­ben voltak, ma pedig ott német hadilobogó leng. Az európai partraszállás nehéz­ségeivel foglalkozik a legnagyobb angol lap katonai munkatársa is. Figyelmezteti az angol kö­véle­ményt, hogy ne ítélje meg túlsá­gos bizakodással az európai part­raszállás lehetőségét. A sürgős nyugateurópai invázió követelé­se rendkívül veszélyes —­­ írja cikkében Cyrill Fals —, a közvé­német csapatok már a balkáni hadjárat folyamán megszállták Lemnos-szigetet és a déli Égei­­tenger szomszédos szigeteit, ame­lyeknek nagy stratégiai jelentősé­ge a Dardanellák kijáratánál ké­zenfekvő. Hiszen az angolok már az első világháborúban itt rendez­ték be 1915-ben és 1916-ban az operációs bázisukat, amelyből ki­indulva ki akarták kényszeríteni a csak 80 kiométernyire eső Dar­danellák megnyitását. Minden ol­dalról védve tanyázott ott a ha­talmas britt flotta, csatahajói és szállítóhajói innen látták el után­pótlással a gallipoli angol expedí­­ciós hadsereget és egyúttal a leg­erősebb hátvéd szerepét játszot­ták. Az Égei-tenger ma ismét, nyi­tott oldala Délkelet-Európának, amennyiben csakugyan be akar­nának törni az angolok a Balkán­félszigetre. Lemnos azonban még A Tempó című római folyóirat legújabb számában az olasz part­védelem helyzetével foglalkozik. A folyóirat Olaszország partvidé­keit egyetlen védelmi erődnek mi­nősíti. Olaszország helyzetét a lap különösen azért tartja ké­nyesnek, mert az angolok, akik az első világháború idején Olasz­ország szövetségesei voltak, az ország minden zegét-zugát isme­rik. Az olasz partvédelem ezt a körülményt természetesen figye­lembe vette. A szilárd védelem tá­mogatására, mozgó védelmet is teremtettek. A mozgó egységeket elsősorban hatalmas páncélvona­tok jelentik, amelyeket a lehető leggyorsabban és a legnagyobb távolságban lehet harcba vetni. Az egész védelmi hálózat alkal­mazkodik a földrajzi adottságok­hoz, különböző partszakaszok stra­­tégiai jelentőségéhez és a partra­szállási lehetőségekhez. Jelentős szerepet játszanak a védelmi vá­lemény nyilván nem érti meg, mik lehetnek az iyen kísérlet kö­vetkezményei. Minden inváziós kísérlet óriási harcokat jelentene és az áldozatok százezreit köve­telné. Az ilyen akció jelenleg nem is vezetne a háború eldöntésére. Nagyszabású inváziós hadművelet előfeltétele az volna, hogy a szov­jet sikereket érjen el a keleti had­mindig ura a térségnek emalkiys­­ke-félszigettől Gailipoliig. Ez a szigetterület is megint közelebb került a háborúhoz, erős támasz­pontokká történt kiépítése tehát bizonyára magától értetődő. Az alatt a két év alatt, amiér­t a tengely megszállta ezeket az előörsállásokat Európa délkeleti részében, bizonyára nem voltunk tétlenek. Ha megerősítette is An­glia Ciprust, a külső erődjét, ha összevont is ennek az előretolt pozíciónak a védelmére erőket Szíriában, hogy támadást intéz­zen vagy akár csak mutasson is Európa ellen az Égei-tengeren, amennyiben itt csakugyan meg­születne a második front, felké­szülten fog találni bennünket. Az angol közelkeleti állással szemben az Égei-tengeren a szigeterődök , sora és Krétától Castelrossóig az­­ erődített záróöv védi a Balkánt. Józatban a tengeri és légitámasz­pontok, valamint az ország belse­jében fekvő, stratégiailag fontos célpontok. A partvédelmi tengeré­szet főleg kisebb vízferetti egysé­gekkel, torpedónaszád-vadászok­­kal, gyorsnaszádokkal, őrhajók­kal, aknavetőkkel és kis tenger-­­­alattjárókkal rendelkezik. A kü­lönleges kiképzésű szárazföldi csapatok már 1940 óta készen­létben állanak. Különösen fontos feladatot kaptak a rendkívül moz­gékony, nehéz-, közép és könnyű tüzérséggel ellátott egységek. A védelmi rendszert általában úgy alkották meg, hogy partraszállási­ kísérlet esetén a megfelelő külön­leges alakulatok automatikusan lépnek működésbe. A partvéde­­lemnek számos különleges fegy­vere van, amelyeknek sajátossá­gait katonai okokból természete­sen nem lehet közelebbről megje­lölni. Lemnos jelentősége Egy angol katonai szakértő véleménye színtéren, de még ebben az eset­ben is igen nehéz és kockázatos vállalkozás volna az európai má­sodik arcvonal megteremtése. Olaszország védelme Vasárnap, 1943 április 4. SZENTESI NAPLÓ Tudományos 106%b őszi­n ház FIGYELEM 1 Hétköznapokon 2 elstadás: fél 6 ét fél 8 órakort ___vatárnap éa ü­nnepnap 4 előadás: fél 2, fél 4, fél 0 ét fél 8 órakor. Április 4—8-ig. Vasárnaptól — Csütörtökig. 6 napig. A legvidámabb vígjátékok vígjátéka: Családunk szégyene A nevetés bajnokainak főszereplésével : Mály Gerő, Vaszary P., Halmay Tibor, Turay Ida, Hajmássy Miklós, Gáll Bea és v. Benkő Gyula: Ufa-és Magyar hiradók. Rommel és Araim seregei egyesültek Miután Rommel német-olasz páncélos seregének sikerült meg­valósítani régóta előkészített el­vonulását a marethi állásból új, rövidebb védelmi vonalakba és ezzel megvalósította a végleges egyesülést Araim vezérezredes csapataival és így a jól átgon­dolt hadműveleti terv kezdettől fogva kitűzött célját megoldotta: most már többet lehet elmondani a hadműveletek lezajlásáról. Montgomery 8. angol hadsere­ge és a Tuniszban harcoló ameri­kai-angol inváziós csapatok is hó­napokon át ismét és ismét meg­kísérelték, hogy megakadályoz­zák az egyesülést. Elsősorban ezt a célt szolgálták a legutolsó kienc nap nagy támadásai, is, mert a A keleti arcvonalon főképen az jellemzi a helyzetet, hogy a szov­jet az arcvonal legtöbb szakaszán nagyszabású és figyelemreméltó átcsoportosításokat kénytelen végrehajtani. Ezeknek az átcso­portosításoknak lényege az, hogy kötelékeinek túlnyomó nagy ré­szét érinti. A németek ugyanis a déli szárnyon nagy kiterjedésű műveleteikkel arra kényszerítet­ték a Szovjetet, hogy a nyugod­­tabb arcvonalszakaszokról min­den fiatalabb korosztályt és min­den különleges fegyvernemhez tartozó katonát, így géppuskalö­vészeket, irányzó tüzéreket ki­vonjon és az arcvonal fenyegetett szakaszaira, vagy saját támadá­sainak szakaszaira vigyen át. A nyugodt arcvonalakról az al­szövetségesek táborában teljes joggal attól tartottak, hogy Rom­mel csapatainak Arnim hadosztá­lyaival való összefogása követ­keztében a tuniszi földön álló né­met-olasz védelmi erők jelentéke­nyen erősödnének. Hogy a német­olasz elhárító erők a német-olasz­ páncélos hadsereg ügyes hadmű­veleteivel mennyire növekedtek meg, az világosan kitűnik a leg­utolsó napokban elért nagy sike­rekből. Észak-Tuniszban két nap óta tropikus esőzések iszaptengerré változtatták át az országutakat és erősen lefékezték a harci tevé­kenységet. A tengelycsapatok az északi frontszakaszon szilárdan tartják állásaikat. Több vezetéshez tartozókat ki­vonta a Szovjet, mert a legutolsó német támadás alatt altisztek­ben az ezredparancsnokokig be­zárólag olyan veszteségei voltak, hogy az illető területekről már nem tudta kielégítően pótolni ezeket a veszteségeket. A fiatal korosztályokat a nyugodt sza­kaszon csak részben és akkor is csak öregebb korosztályokkal pó­tolták, ezeken a szakaszokon a­ német csapatok 55 éves és testi hibában szenvedő bolsevistákat is beszállítottak a foglyok között. Az ellátási csapatokat is messze­menően besorozták a harcoló kö­telékekbe. Az ellátási szolgálat legnagyobb részt az arcvonal mö­götti helységekből kirendelt nők töltik be. A keleti front Hitler és Boris király találkozója Hitler március 31-én Ribbentop német birodalmi külügyminiszter jelenlétében fogadta Borisz bol­gár királyt és vele hosszabb szí­vélyes megbeszélést folytatott. A megbeszélés a Németország és Bulgária közti hagyományos ba­rátság szellemében folyt le. A Német hivatalos körökben hall­gatásba burkolóznak Hitler vezér és kancellárnak Borisz bolgár ki­rállyal folytatott megbeszélésé­vel kapcsolatban. A szokásos módon nem köztik a találkozó színhelyét, de a kiadott nyilatko­zatból következtetni lehet arra, hogy a találkozó a vezér­ főhadi­szálláson folyt le. A vezéri főha­diszállás azonban nem helyet k­ötött fogalom, hanem­ mindig ott van, ahol Hitler vezérkará­val tartózkodik. A Wilhelmstra­­ssén­­ kiadott hivatalos nyilatko­zaton túlmenően semmi közelebbi tájékoztatást nem adnak. A német véderőfőparancsnok­ság tegnap összefoglaló jelentést adott ki, amely szerint a Szovjet a háború eddigi során több, mint 37.000 repülőgépet vesztett.

Next