Szentesi Napló, 1943. április (24. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-04 / 76. szám

2. oldal. szély. A Dodekanézosz olasz szövetségesünknek a birtokában van — hiszen e szigetcsoport neve 1930 óta hivatalosan ez: „Olasz szigetek az Égei-tengerben". Egy palantás a térképre, megmutatja, hogy ez a körülbelül 50 kis és 14 nagy szigetből álló szigetcsoport folytatólagos záróövet alkot Krétától a török tengerpartig. Ez már nyilvánvalóvá teszi a stratégiai jelentőségét ezeknek a közelkeleti angol hatalmi szféra irányában előretolt külső őrhelyeknek. Bizonyára ismeretes az is, hogy ez az egész szigetlánc, éppúgy, mint a Cikládok, melyek görög birtokban ugyan, de most német kézen vannak, a háború folyamán olasz, iletve német támpontokká épültek ki a lehető legerősebben. Ez a földközitengeri tengelypozíció, amely Málta és Ciprus tengeri és légi támpontjai között foglal helyet, a háború utolsó évében már nem egy gondot okozott az angol stratégiának. A német és olasz felkészülés Az angolok már a balkáni hadjárat elején próbálkoztak a dodekanézoszi olasz szigetbirtokoknak a török partok mentén történő megtámadásával, azonban az olasz csapatok néhány nap múltán gyorsnaszádokon partraszálltak, elfogták a brit megszállókat és újból kitűzték Castelrossóra az olasz lobogót, amely azóta is ott leng. A háború folyamán aztán angol flottarészek ismételten megpróbálták Rhodost és Stampaliát rajtaütéssel a hatalmukba keríteni, a tengely előörsállásai azonban éberek voltak, egyetlen rajtaütés sem érte el célját. A kairói angol vezetésnek hamarosan fel kellett ismernie, hogy az égeitengeri olasz szigetek elleni offenzívájával kevés kilátása van a sikerre, sőt a balkáni hadjárat befejezése után még Angliában is mind sűrűbben hangzottak el szakértői vélemények, amelyek egyenesen egy Kréta—Dodekanézosz vidékéről Ciprus ellen irányuló német-olasz offenzív akció veszélyére, mutattak rá. Hiszen csakúgy ír törtétek is ismételten német támadási vállalkozások vízen és levegőből brit flottarészek és hajókaravánok ellen a keleti Földözi-tengerben. Ma, amikor a szigeteket tartós védelemre építették ki, ez az aggodalom bizonyára fokozott mértékben jogosult. Akkor ezenfelül a Cikládok, amelyeket dél felé a külső olasz állások zártak el, a szövetséges görögök kezeiben voltak, ma pedig ott német hadilobogó leng. Az európai partraszállás nehézségeivel foglalkozik a legnagyobb angol lap katonai munkatársa is. Figyelmezteti az angol kövéleményt, hogy ne ítélje meg túlságos bizakodással az európai partraszállás lehetőségét. A sürgős nyugateurópai invázió követelése rendkívül veszélyes — írja cikkében Cyrill Fals —, a közvénémet csapatok már a balkáni hadjárat folyamán megszállták Lemnos-szigetet és a déli Égeitenger szomszédos szigeteit, amelyeknek nagy stratégiai jelentősége a Dardanellák kijáratánál kézenfekvő. Hiszen az angolok már az első világháborúban itt rendezték be 1915-ben és 1916-ban az operációs bázisukat, amelyből kiindulva ki akarták kényszeríteni a csak 80 kiométernyire eső Dardanellák megnyitását. Minden oldalról védve tanyázott ott a hatalmas britt flotta, csatahajói és szállítóhajói innen látták el utánpótlással a gallipoli angol expedíciós hadsereget és egyúttal a legerősebb hátvéd szerepét játszották. Az Égei-tenger ma ismét, nyitott oldala Délkelet-Európának, amennyiben csakugyan be akarnának törni az angolok a Balkánfélszigetre. Lemnos azonban még A Tempó című római folyóirat legújabb számában az olasz partvédelem helyzetével foglalkozik. A folyóirat Olaszország partvidékeit egyetlen védelmi erődnek minősíti. Olaszország helyzetét a lap különösen azért tartja kényesnek, mert az angolok, akik az első világháború idején Olaszország szövetségesei voltak, az ország minden zegét-zugát ismerik. Az olasz partvédelem ezt a körülményt természetesen figyelembe vette. A szilárd védelem támogatására, mozgó védelmet is teremtettek. A mozgó egységeket elsősorban hatalmas páncélvonatok jelentik, amelyeket a lehető leggyorsabban és a legnagyobb távolságban lehet harcba vetni. Az egész védelmi hálózat alkalmazkodik a földrajzi adottságokhoz, különböző partszakaszok stratégiai jelentőségéhez és a partraszállási lehetőségekhez. Jelentős szerepet játszanak a védelmi válemény nyilván nem érti meg, mik lehetnek az iyen kísérlet következményei. Minden inváziós kísérlet óriási harcokat jelentene és az áldozatok százezreit követelné. Az ilyen akció jelenleg nem is vezetne a háború eldöntésére. Nagyszabású inváziós hadművelet előfeltétele az volna, hogy a szovjet sikereket érjen el a keleti hadmindig ura a térségnek emalkiyske-félszigettől Gailipoliig. Ez a szigetterület is megint közelebb került a háborúhoz, erős támaszpontokká történt kiépítése tehát bizonyára magától értetődő. Az alatt a két év alatt, amiért a tengely megszállta ezeket az előörsállásokat Európa délkeleti részében, bizonyára nem voltunk tétlenek. Ha megerősítette is Anglia Ciprust, a külső erődjét, ha összevont is ennek az előretolt pozíciónak a védelmére erőket Szíriában, hogy támadást intézzen vagy akár csak mutasson is Európa ellen az Égei-tengeren, amennyiben itt csakugyan megszületne a második front, felkészülten fog találni bennünket. Az angol közelkeleti állással szemben az Égei-tengeren a szigeterődök , sora és Krétától Castelrossóig az erődített záróöv védi a Balkánt. Józatban a tengeri és légitámaszpontok, valamint az ország belsejében fekvő, stratégiailag fontos célpontok. A partvédelmi tengerészet főleg kisebb vízferetti egységekkel, torpedónaszád-vadászokkal, gyorsnaszádokkal, őrhajókkal, aknavetőkkel és kis tenger-alattjárókkal rendelkezik. A különleges kiképzésű szárazföldi csapatok már 1940 óta készenlétben állanak. Különösen fontos feladatot kaptak a rendkívül mozgékony, nehéz-, közép és könnyű tüzérséggel ellátott egységek. A védelmi rendszert általában úgy alkották meg, hogy partraszállási kísérlet esetén a megfelelő különleges alakulatok automatikusan lépnek működésbe. A partvédelemnek számos különleges fegyvere van, amelyeknek sajátosságait katonai okokból természetesen nem lehet közelebbről megjelölni. Lemnos jelentősége Egy angol katonai szakértő véleménye színtéren, de még ebben az esetben is igen nehéz és kockázatos vállalkozás volna az európai második arcvonal megteremtése. Olaszország védelme Vasárnap, 1943 április 4. SZENTESI NAPLÓ Tudományos 106%b őszin ház FIGYELEM 1 Hétköznapokon 2 elstadás: fél 6 ét fél 8 órakort ___vatárnap éa ünnepnap 4 előadás: fél 2, fél 4, fél 0 ét fél 8 órakor. Április 4—8-ig. Vasárnaptól — Csütörtökig. 6 napig. A legvidámabb vígjátékok vígjátéka: Családunk szégyene A nevetés bajnokainak főszereplésével : Mály Gerő, Vaszary P., Halmay Tibor, Turay Ida, Hajmássy Miklós, Gáll Bea és v. Benkő Gyula: Ufa-és Magyar hiradók. Rommel és Araim seregei egyesültek Miután Rommel német-olasz páncélos seregének sikerült megvalósítani régóta előkészített elvonulását a marethi állásból új, rövidebb védelmi vonalakba és ezzel megvalósította a végleges egyesülést Araim vezérezredes csapataival és így a jól átgondolt hadműveleti terv kezdettől fogva kitűzött célját megoldotta: most már többet lehet elmondani a hadműveletek lezajlásáról. Montgomery 8. angol hadserege és a Tuniszban harcoló amerikai-angol inváziós csapatok is hónapokon át ismét és ismét megkísérelték, hogy megakadályozzák az egyesülést. Elsősorban ezt a célt szolgálták a legutolsó kienc nap nagy támadásai, is, mert a A keleti arcvonalon főképen az jellemzi a helyzetet, hogy a szovjet az arcvonal legtöbb szakaszán nagyszabású és figyelemreméltó átcsoportosításokat kénytelen végrehajtani. Ezeknek az átcsoportosításoknak lényege az, hogy kötelékeinek túlnyomó nagy részét érinti. A németek ugyanis a déli szárnyon nagy kiterjedésű műveleteikkel arra kényszerítették a Szovjetet, hogy a nyugodtabb arcvonalszakaszokról minden fiatalabb korosztályt és minden különleges fegyvernemhez tartozó katonát, így géppuskalövészeket, irányzó tüzéreket kivonjon és az arcvonal fenyegetett szakaszaira, vagy saját támadásainak szakaszaira vigyen át. A nyugodt arcvonalakról az alszövetségesek táborában teljes joggal attól tartottak, hogy Rommel csapatainak Arnim hadosztályaival való összefogása következtében a tuniszi földön álló német-olasz védelmi erők jelentékenyen erősödnének. Hogy a németolasz elhárító erők a német-olasz páncélos hadsereg ügyes hadműveleteivel mennyire növekedtek meg, az világosan kitűnik a legutolsó napokban elért nagy sikerekből. Észak-Tuniszban két nap óta tropikus esőzések iszaptengerré változtatták át az országutakat és erősen lefékezték a harci tevékenységet. A tengelycsapatok az északi frontszakaszon szilárdan tartják állásaikat. Több vezetéshez tartozókat kivonta a Szovjet, mert a legutolsó német támadás alatt altisztekben az ezredparancsnokokig bezárólag olyan veszteségei voltak, hogy az illető területekről már nem tudta kielégítően pótolni ezeket a veszteségeket. A fiatal korosztályokat a nyugodt szakaszon csak részben és akkor is csak öregebb korosztályokkal pótolták, ezeken a szakaszokon a német csapatok 55 éves és testi hibában szenvedő bolsevistákat is beszállítottak a foglyok között. Az ellátási csapatokat is messzemenően besorozták a harcoló kötelékekbe. Az ellátási szolgálat legnagyobb részt az arcvonal mögötti helységekből kirendelt nők töltik be. A keleti front Hitler és Boris király találkozója Hitler március 31-én Ribbentop német birodalmi külügyminiszter jelenlétében fogadta Borisz bolgár királyt és vele hosszabb szívélyes megbeszélést folytatott. A megbeszélés a Németország és Bulgária közti hagyományos barátság szellemében folyt le. A Német hivatalos körökben hallgatásba burkolóznak Hitler vezér és kancellárnak Borisz bolgár királlyal folytatott megbeszélésével kapcsolatban. A szokásos módon nem köztik a találkozó színhelyét, de a kiadott nyilatkozatból következtetni lehet arra, hogy a találkozó a vezér főhadiszálláson folyt le. A vezéri főhadiszállás azonban nem helyet kötött fogalom, hanem mindig ott van, ahol Hitler vezérkarával tartózkodik. A Wilhelmstrassén kiadott hivatalos nyilatkozaton túlmenően semmi közelebbi tájékoztatást nem adnak. A német véderőfőparancsnokság tegnap összefoglaló jelentést adott ki, amely szerint a Szovjet a háború eddigi során több, mint 37.000 repülőgépet vesztett.