Szentesi Napló, 1943. május (24. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-14 / 108. szám

Péntek, 1943 május 14. SZENTESI NAPLÓ Kitartottak mindhalálig Január 16-ika volt, egyike a leghidegebb téli napoknak. Egyik hadosztályunk erősen megfogyatkozott zászlóaljai a kegyetlen hidegen, két méter magas hóban verték vissza kemény kézitusával a bolsevista gyalogság dühös rohamait. Vonalaink ellen végeláthatatlan tömegben ömlött a szovjet gyalogság egyik hulláma a másik után és meg-megtorpanva, de új erősítéseket kapva, ismét csak előretört lépésről lépésre. Előttük a szovjet páncélosok törték az utat és ha egy-egy páncélos megsemmisült, új lépett helyébe. A gyalogság mögött a bolsevista könnyű és közepes tüzérség, terepjáró ,,Sztalinecek“ által vontatott Sztalin-orgonák és különböző öblű aknavetők verték vonalainkat. Hullott a tűzeső a magyar csapatokra, egymásután gördültek előre a rohamozó bolsevista hullámok, de a honvédek csak lépésről-lépésre vonultak vissza, minden métert irtózatos véráldozattal fizettetve meg a vörösökkel. Az ellenségnek átengedett terepet a bolsevisták ezreinek holttestei borították, némely helyen valóságos halmokká torlódva. A Donra támaszkodó dombokat védő zászlóalj parancsnoka, Felcsiky Gábor őrnagy, tudta, hogy a visszavonuló magyar csapatok biztonsága, új védőállásban való zavartalan elhelyezkedése az ő kötelékének hősiességétől és kitartásától függ. Hiszen erre törtek a szovjet erők, hogy a parancs értelmében elvonuló magyar csapatokat bekerítsék és megsemmisítsék. És tudta ezt a zászlóalj mindegyik honvéde is, akik a háromnapos, kegyetlen hidegben, hóviharban, étlen-szomjan harcoltak és a peremvonalon utolsó lehelletükig készek voltak védeni állásukat. A tisztek és tiszthelyettesek, túlnyomórészt már elestek, vagy sebesülten kerültek hátra. A zászlóalj legénységéből is csak mintegy másfél századra való hős maradt még életben a háromnapos öldöklő harc után. Ezek is egymásután fogytak el. A zászlóaljparancsnok azonban nem hátrált egyetlen lépést sem. Január 16-án délután a többszörös túlerővel támadó és sok harckocsitól támogatott vörösöknek kénytelenek voltunk átengedni a községet, mert a völgyön és a szomszéd falu felől benyomuló bolsevisták bekerítéssel fenyegették visszavonuló gyalogságunkat. Ezért tehát a községtől délre vonuló magaslatokra húzódtunk vissza. A zászlóalj már nem tudott visszavonulni. A völgyön beözönlő vörös páncélosok és gyalogság teljesen bekerítették. Ekkor már a Don túlsó oldaláról is átjöttek a befagyott folyón a vörösök és erről az oldalról is támadásba lendültek. A körülzárás teljes volt. Felcsiky őrnagy kiadta honvédeinek végső parancsát: — Az utolsó emberig kitartani! Itt kell, ezen a peremen feltartani a vörösöket, hogy csapataink új védőállásokat vehessenek fel. Visszavonulás nincs is, hiszen teljesen körülzárt az ellenség. Ekkor már alkonyodott. A bolsevisták utolsó rohamra készültek, azt hitték, hogy könnyű győzelmük lesz... De másfél órai küzdelem után véres fővel voltak kénytelenek visszavonulni. Este megadásra szólították fel honvédeinket. A zászlóaljparancsnok a megadásra tűzzel válaszolt. Most már csak talán száz embere maradt, de ezek inkább készek voltak parancsnokukkal együtt meghalni, mintsem, hogy élve kerüljenek a bolsevisták kezébe. Egész éjjel rohamroham után indult a dombtetőre s a maroknyi csapatot állandóan pokoli akna és ágyútűzzel árasztották el. Hajnalra elcsendesült a dombtető. Felcsiky őrnagy és maroknyi csapata hősi küzdelmek és kemény harcok után megtért őseihez. Önfeláldozó hősiességével elérte, hogy a visszavonuló hadosztály egy teljes éjszakát nyert és valamelyest kipihenve magát, új állásokban foghatta fel a bolsevisták újabb támadásait. Honvéd haditudósító osztály, Gödény Zoltán hadp. cím. SZENTESI ARCKÉPCSARNOK Csúcs Lajos A politizáló századvég és századeleje egyik legérdekesebb és legmarkánsabb alakja kétségen kívül Csúcs Lajos. A gazdag Csúcs-család első sarjadéka, aki részt kér magának a helyi közéletből s aki, a viszonyok alakulása folytán, a helyi politikai vezérek sorába kerül csakhamar. Mint a szentesiek legtöbbje, ő is 48-as. Ha nem tagja is a 48-as körnek, mégis Tors Kálmánra szavaz 1884-ben, amikor a szentesiek megbuktatták a képviselőválasztáson Ordódy közmunka- és közlekedésügyi minisztert. Mikor azonban az országos párt kétfelé válik, ő nem tart az Ugrón párttal s Balogh Jánossal szemben kitart Tors Kálmán mellett, majd meggyőződéssel csatlakozik ahhoz a csoporthoz, amely dr Tasnády Antal személye körül alakult. Egyáltalán nem szónok, de annál nagyobb a szervező képessége s példátlan az akarata, kitartása, hite abban, hogy mind országos, mind helyi szempontból a leghelyesebb úton jár. Mikor dr Tasnády és bensőbb hívei megalapítják a Kossuth Pártkört, annak Csúcs Lajos lesz az elnöke s az marad egészen addig, míg a Kör fel nem oszlik s bele nem olvad 1964- ben az I-ső 48-as Körbe. Pártelnöki működése arra az időre esik, amikor a legkíméletlenebbül dúlt a közéleti és személyi háború Szentesen. Ebben a harcban a legelső csatasorban találjuk mindig s egy-egy választás alkalmával éjt napot nem tekintve tevékenykedik a győzelemért. Mikor 1900-ban Sima Ferenc csődbejutása miatt megüresedett a szentesi mandátum s az Ugron-párti dr Molnár Jenő és a Kossuth-párti Dienes Márton harcoltak a szentesi mandátumért, majd, amikor 1901-ben szintén dr Molnár Jenővel szemben dr Tasnády Antal lépett föl, jelentős anyagi áldozatot is hozott meg, hogy jelöltjének a győzelmét elősegítse. Ez a két választási küzdelem a legnagyobb szélsőségekig vitte a küzdő feleket s nincs benne semmi különös, ha a pártelnök Csúcs Lajos is a legnagyobb szenvedélyt viszi bele a harcba. Mikor 1902-ben, a város közbékéjének helyreállítása Végett pártközi megegyezéssel dr Mátéffy Ferencet választják polgármester és dr Tasnády Antal összeköttetést keres és talál dr Molnár Jenővel. Csúcs Lajos a vérbeli Kossuth-párti nem érzi ugyan jól magát, de belép az I-ső 48-as Körbe, ahol csakhamar választmányi tag lesz, majd 1911-ben Burián Lajos lemondása után a Kör elnöke. Ezt a tisztét a következő éváprilisáig viseli, amikor a választójog kérdésében ellentétbe kerül a választmánnyal, amely csatlakozik a Justh-párthoz és a legradikálisabb választójog mellett foglal állást. Lemond az elnökségről s ezidőtől kezdve nem vesz részt a politikai életben. Városi politikában mindig a fejlődésnek, a haladásnak volt barátja, olykor olyan helyzetben is, ha ezért az állásfoglalásáért szembekerült pártjával. Hűséges, önzetlen fia volt városának, aki pártvezetői tisztét teljes mértékben a köz szolgálatában viselte. Puritán és tiszteletreméltó egyénisége megérdemli a jó emlékezést. Laikus. — Vidéki előfizetőink figyelmébe. Mai lapunkhoz csekklapot mellékeltünk és kérjük vidéki előfizetőinket, hogy hátralékos előfizetési díjukat kiadóhivatalunknak megküldeni szíveskedjenek. Szentesi Napló Kiadóhivatala. — Jövő évben megszűnik a Nobel(Hj? A svéd Nobel-díj intézőbizottsága érdekes közlést tett. Megállapítja, hogy 1939. óta a rendelkezésre álló alap 618.000 koronára növekedett, mert a díjat tudvalévően az utóbbi években nem osztották ki. Ebben az évben éppen a növekedés folytán 123.000 korona áll rendelkezésre. A háború következtében egyáltalán nem valószínű, hogy az idén kiadják a Nobel-díjat, így aztán könnyen megtörténhetik, hogy az egész alapítvány megszűnik, mert ha a háború még 1944-ben is tartana és addig nem történnék kiosztás, Nobel végrendeletének erre vonatkozó meghagyása lép életbe. E rendelkezés értelmében, ha a díjat öt egymást követő évben nem adják ki, az egész tőke Nobel örököseire száll és a Nobel-díj ezzel megszűnik. I Mindenfajta tollat veszek iíifi legmagasabb napi áron, magán használatra toll vásárlókat ,j;i szívesen kiszolgálok a legolcsóbb árban. Hívásra házhoz küldök jjj ;*;• Eladásainál kérjen árkiegészítő könyvet. Tojást a mindenkori napi árban átveszem, í®; «••• • ••« !S! D Qrg-Oll'feA ¥ ácoló Hangya tollgyüjtőtekp.. Si.nt.s. ii\ JOU SiSift&O'10* Apponyi tér 6. Telefon 156 .éj ,5. oldal. Megvételre keresek 2-4 hold kövesút melletti, jó minőségű földet CÍM A KIADÓBAN. Szentesi notesz. Köztudomású,hogy Szentesen semmiféle féltve őrzött gondolat, vagy cselekedet nem marad titokban. Végrehajtásától, életve elgondolásától számított néhány óra múlva, minden ületékes és illetéktelen tudja már, így értesültünk mi is — ezúttal mint ületékesek — arról, hogy bájos, fiatal, szőke úrileány lovagját viszonzásképpen — akitől 15 szál vörös rózsát kapott — hét szál rózsával lepte meg. A jólértesültek beszámoltak arról is, hogy a rózsák szálanként tíz pengőbe kerültek és könnyen kiszámíthatjuk, hogy a leány, meg a legény rózsaváltása 220 pengőt emésztett fel. Mondja még ezek után valaki, hogy túlzottan reális a mai fiatalság életfelfogása és nincs már szerelem. Enyhe telünk van hála Istennek, még el lehet járogatni felöltőben is s fűteni sem kell sokat. Csak azt nem érjük, hogy például a strand miért éppen télvíz idején nyitotta meg kapuit. Állítólag a helybeli gyógyszertárak is felkészülten várják az idő megszigorodását és fagybalzsammel kellőképpen felszerelték magukat. No de sebaj, korcsolyáink legyenek csak kéznél, szépen kiköszörülve s akkor el is szórakozunk egy kicsit. Szállodai számla a régi jó időkben Egy esztendő híjján 150 esztendeje lesz annak, hogy kiállították azt a kis számlát, amelyet olvasva, el kell ismernünk, hogy ebben a vonatkozásban azok a bizonyos, sokat emlegetett régi jó idők valóban „Régi jó idők" voltak. Az „Arany Sas" vendégfogadóban állították ki a számlát, ebben a régi, híres pesti szállóban, amely 50 esztendővel ezelőtt még fennállott. Az 1794-ik esztendő augusztus 24- éről kelt a számla, amelyet Wittmann Mihály úr „jegyzett" és amelyből kitűnik, hogy az illető, aki ezen a napon az „Arany Sas" szálló vendége volt, a szobáért és világításért egy napra 27 krajcárt fizetett. Miután azonban még bort is hozatott és kenyeret evett, hát a számla főösszege 31 krajcárra kerekedett ki. A kenyér, meg a bor ugyanis 4 egész krajcárba került. A hajdani krónikás, akinek pontosan 50 évvel ezelőtt a kezébe került az „Arany Sas" számlája, mélabúsan sóhajt fel: „Ebből is láthatjuk a régi jó idők olcsóságát, a régi jó világ mesés állapotát, amely után bizony-bizony lehet sóhajtozni, különösen, ha elgondoljuk, hogy milyen tiszták, lakályosak voltak akkor a szobák és hogy milyen hamisítatlan volt a bor!" így sóhajtozott már 50 évvel ezelőtt a jámbor krónikás. Hogyan sóhajtozna most? ...