Szentesi Napló, 1943. május (24. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-11 / 105. szám

nf * *' « */­ 1943. XXV. évfolyam 105. sz.* 12 fillérr STA TSZ NAPLÓ­szerkesztőség: Petöfi-n. 2. Telefon: 41. .. Előfizetési árak: Egy hónapra 3.20 P. Kiadóhivatal: Petőfi-n. 2. Telefon: 53.­­ MÁJ­U­S 11. KIUU negyedévre 9.20 P.­­Egyes szám ár* Nyomda: Petőfi-n. 1. Telefonszám: 63. hétköznap 12 fillér, vasárnap 20 fillér. A tuniszi események nem befolyásolják a végső győzelmet Vissza­megyünk Afrikába — ez az olasz nép fogadalma Még folynak a harcok egyes tuniszi szakaszokon Újabb bolsevista áttörési kísérletek hiúsultak meg a kubáni hídfőnél Tuniszban még folyik a harc, a bizertai hadikikötő mögötti bel­tenger és a tuniszi öböl között egymástól szétszakított német­olasz harci csoportok végső elke­seredéssel szállnak szemben a minden oldalról reájuk támadó ellenséggel. A küzdelem kimene­tele többé nem kétséges, írja a Nemzetközi Sajtótudósító kato­nai munkatársa Berlinben kelet­kezett jelentésében. Ezeknek a csoportoknak lőszerrel és élelmi­szerrel való ellátása csaknem tel­jesen illuzór­is, miután az angol­szászok most már teljesen ki­használhatják légi és tengeri uralmukat. A német-olasz harci csoportok mégis bátran harcol­nak azért, hogy az ellenségnek az utolsó pillanatig minél nagyobb kárt okozzanak és kétségtelen, hogy ezt meg is teszik. Az is két­ségtelen, hogy előbb-utóbb meg kell hajolniuk az óriási ellensé­ges túlerő előtt. A még hátralevő tuniszi harcoknak ezek szerint már sem hadműveleti, sem takti­kai jelentőségük nincs, csupán er­kölcsi értékük. Bizonyítják azt, hogy a német-olasz katonák harci szelleme töretlen, teljessé teszi a hősiességnek és önfeláldozás­nak azt az eposzát, amelyet a tuniszi küzdelem jelent. Az afrikai „halogató harcok’­ legfontosabb célja szembeötlőleg az időnyerés volt, az európai erőd minél tökéletesebb kiépítésére. A Tuniszba küldött német-olasz had­sereg ezt a célját el is érte, Eu­rópában sok minden történt és sok minden létrejött ez alatt a hat hónap alatt. A földközitengeri küzdelem további alakulása te­kintetében a helyzet az, hogy a Szicília-Tunisz-Szardínia hadásza­ti háromszöget egy másik hadá­szati rendszer váltja fel, amely ugyancsak a tengelyhatalmak ke­zén van. Ennek a rendszernek három pillére Szic­ia, Kréta és Szardínia. Ez a három sziget, amint a Popolo di Roma legutób­bi számában megállapítja, hatal­mas, jól kiépített légi támasz­pont és­ mindegyik bármikor le­hetővé teszi nagyarányú légitá­madások megindítását. Európa mindaddig ellenállást fog tanúsí­tani, amíg az általános harci hely­zet elkerülhetetlen megváltozása kapcsán nem nyílik újabb lehe­tősége a győzelmet hozó táma­dás megindítására — írja a Po­polo di Roma. A Voce d Italia-ban Garda azt írja, hogy a harcok új szakaszá­ban Olaszország megrövidített arcvonalon, de tömörebben elhe­lyezett és jobban megszervezett erőkkel harcol. A vasárnapi olasz lapok bizonyosra veszik, hogy az olasz csapatok vissza fognak térni Afrikába, illetve az olasz impériumba. Tuniszt álta­lában „előretolt állásnak" nyil­vánítják a földközitengeri arc­vonalon,­­ennek az állásnak a fel­adása nem jelenti az ellenségnek az arcvonalba való betörését, ha­nem csupán az arcvonal kiigazí­tását. Az angolszászokra vonatkozó­lag berlini és római szakértők egyaránt megállapítják, hogy a legtöbb angol gyalogos és páncé­los kötelék jól harcolt Tunisz­ban, míg az amerikaiak legna­gyobbrészt igen mérsékelt telje­sítményt nyújtottak. A brit tá­bornokok nem végeztek hadmű­veleti mestermunkát, de megmu­tatták, hogy taktikai téren so­kat tanultak a háború kitörése óta, különösen a nagy páncélos egységek bevetését. a súlypont­ A német hadi jelentés A német véderőfőparancsnokság hivatalos hadi jelentését teg­nap az alábbiakban közölték: A kubáni hídfőnél a bolsevistáknak okozott súlyos vesztesé­gekkel meghiúsultak az összes ellenséges támadások. A nagy gya­logos, valamint légi és páncélos erőkkel támogatott bolsevista támadás, nagy tüzérségi előkészítés után indított ellenséges áttö­rési kísérletek meghiúsultak. A keleti arcvonal többi szakaszán csak szórványos helyi jellegű harcok folytak. A légi erők harci kötelékei állandóan beavatkoztak a kubáni hídfőnél folyó harcok­ba Más arc­vonalszakaszon heves légi­­ utalás­okat intéztünk az ellenség vonuló csapatai, vasúti csomópontjai és utánpótló oszta­gai ellen. Az északi tengerrészen gyors német harci repülők elsül­lyesztettek egy közepes nagyságú kereskedelmi hajót. Légi harcok­ban és a légvédelmi tüzérség tüze következtében 41 repülőgépet lőttünk le, amellyel szemben csupán négy repülőgépünk veszett el. Bizertától délre eső területen az ellenség jelentős légi és szá­razföldi erővel támadott nagy számbeli fölényben, a tengely csapatai azonban az utolsó töltényig kitartottak és helytállottak. Az utolsó töltény kilövése után megszűnt az ellenállás. Több támadást visszavertünk az afrikai arcvonalon. Nehéz német harci repülők eredményesen bombázták Boon kikötőjét az egyik éjjeli támadás alkalmával. A ledobott bombák hatalmas károkat és tü­zeket okoztak. — Az ellenség Szicília elleni légitámadása alkal­mából 20 repülőgépet lelőttünk. Három repülőgépünk elveszett. Az olasz hadi jelentés Bizertától délkeletre az ellenség újabb páncélosoktól támoga­tott egységeket vetett harcba. Az angolszászok repülőkötelékei tegnap is folytatták támadásukat a tengelyhatalmak állásai ellen. A délafrikai Vu­s-ik angol hadsereg rendkívül erős támadá­sait a tengely visszaverte, miköz­ben az ellenségnek emberben és hadianyagban nagy veszteségeket okozott. Kilenc repülőgépet le­lőttünk. képzést és a szárazföldi csapa­toknak a légierővel való együtt­működését illetőleg. Mindez nem lett volna elegendő, ha a ten­gelyhatalmak vezetőségének si­került volna legalább annyi csa­patot és hadianyagot szállítani Tuniszba, hogy az angolszászok csak kétszeres, vagy háromszoros fölényben legyenek, nem pedig tízszeres túlerőben, amilyenben a tuniszi harcok utolsó szaka­szában voltak. Ennek megfele­lően az angolszász hatalmak északafrikai sikere kizárólag a brit flottának és a légierőnek kö­szönhető. A küzdelem kimenetele alapjában véve tulajdonképpen sohasem volt kétséges, írja a Nemzetközi Sajtó­tudósító katonai munkatársa ugyan­ebben a kommentárjában. Már ele­ve több mint valószínű volt, hogy az ellenség a rendelkezésére álló óriási erőkkel egy napon leküzdi a szó legszorosabb értelmében impro­vizált német—olasz hídfőállást. Ez a valószínűség abban a pillanatban bizonyossá vált, amikor az angol­szászoknak sikerült meglevő tengeri fölényük mellett a légi uralmat is megszervezniök a földközitengeri térségben. Ez az északafrikai angol­szász partraszállás után nemsokára bekövetkezett és ettől az időponttól kezdve a­­tengelyhatalmak számára mind nehezebbé vált az északafrikai utánpótlás, így az erőviszonyok hó­napról hónapra jobban eltolódtak az angolszászok javára, végül a légi és tengeri forgalom Szicília és Tunisz között az ellenséges flotta, valamint a légierő beavatkozása folytán a minimumra zsugorodott. Ilyen körülmények között is sike­rült a döntést teljes hat hónapig halogatni, aminek igen komoly ha­dászati jelentőége van. Japán győzelmek Burmában A Német Távirati Iroda kö­zölte a japán császári főhadiszál­lás jelentését, amely a következő­ket tudatja: „A japán hadsereg kötelékei Burmában rohammal elfoglalták a Májó felső folyásánál lévő Bu­­sing Dánt városát. A tisztogató hadműveletek még folynak."

Next