Szentesi Napló, 1943. június (24. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-19 / 137. szám
1043.' *"■%/(‡„. «. 12 illél fi. p # SZfcn‡ |SI NAPIO Szerkesztőség: Petőfi-u. 2. Telefon: 41. Kiadóhivatal: Petőfi-u. 2. Telefon: 6S. Nyomda: Petőfi-u. 1. Telefonszám: 63.. JÚNIUS 19. SZOMBAT Előfizetési árak: Egy hónapra 3.20 F. negyedévre 9.20 P. Egyes szám árai hétköznap 12 fillér, vasárnap 20 fillér. Egy nemzet akkor áll és akkor él, ha sorsdöntő időkben kiváló vezetője van — mondotta Molnár Imre főispán Csongrád vármegye tegnapi ünnepi ülésén Díszközgyűlés a Kormányzó Úr születésnapja alkalmából A nemzet nagy ünnepéről méltó keretben emlékezett meg tegnap délelőtt 11 órakor a vármegyeháza közgyűlési termében Csongrádvármegye törvényhatósági bizottsága. Az ünnepélyesen feldíszített terembe lassú sorokban, fekete sujtásos ruhában vonult be Csongrádvármegye törvényhatósági bizottsága teljes létszámban. Megjelent a helybeli huszárosztály tisztikarának, a tűzharcosoknak, Szentes városának küldöttsége, a járásbíróság, a Túrai Szövetség „Horváth Mihály" bajtársi egyesülete, Csongrád vármegye községeinek képviselői, a Gimnázium, Tantestületek, az Ármentesítő Társulat, a Gazdasági Egyesület, a Kisgazda Szövetség, a Pénzintézetek vezetői, az Országos Társadalom Biztosító Intézet, az Ipartestület, az Iparoskor, a Posta és a Királyi adóhivatal. Meleg köszönő taps és éljenzés követte a főispán beszédét, majd Sebestyén Béla református lelkész emelkedett szólásra. Emelkedett hangú bevezetésében történelmi visszapillantást vetett a világháborút követő zavaros napokra. — Katonáink — mondotta beszédében — győzedelmesen küzdöttek minden harctereken. A csatát nem ők vesztették el, hanem a bűnöktől és a kétes eszméktől megzavart belső front. A száz küzdelemtől, gondtól és szenvedéstől meggyötört magyar népre csillagtalan borultak rá a magyar éjszakák és a körülöttünk álló országok már csak a pillanatot várták, hogy beletaszítsák nemzetünket, az áruló kezek által ásott sírba. Az elcsüggedt magyar szívekben — folytatta a református lelkész — kialudt a reménynek a leghalványabb sugara is, amikor egyszer csak maroknyi kis csapat, élén a legendás fehér lovon ülő vitéz nagybányai Horthy Miklóssal, (hosszan tartó lelkesedés és taps) elindult magyar földön a megmételyezett és bűnbehullt nagy város felé. És mire megérkezett, már gyűlt, gyülekezett körülötte a mind nagyobb és nagyobb csapat. A magyar szívekbe visszatért a remény és a megkínzott nép egyöntetű hűséggel állott vezetője mögé. És ettől a pillanattól kezdve minden esztendőben újra és újra érezhette az ország, hogy egy olyan férfi kezébe tette le jövendőjének sorsát, aki népével együtt érez, aki kenderesi kúriájának csendes magányában megismerkedett a föld egyszerű népével és aki mindenféle vonatkozásban megtestesítője annak a magyar úrnak, aki méltó és elhivatott a nemzet vezetésére. Emlékezzünk csak vissza — folytatta beszédét nagytiszteletű Sebestyén Béla — két évvel ezelőttre, amikor megjelent a magyar puszták réme: az árvíz és a gyönyörű kalászttermő rónaságot tengerré változtatta. Az egész nemzet egységesen tekintett a királyi vár felé, ahol csendesebben lépkedtek, suttogva beszéltek csak, mert a Főméltóságú űr szobájában gondoktól terhes fejével az árvíztől sújtott nép megmentésének lehetőségein gondolkozott. De nem csak gondolataiban, hanem személyében is megjelent és megmutatta magát népének. Karcsú, ezüstszárnyú repülőgépe ott lebegett a vizek felett s a föltekintő magyar szemek könynyesen érezhették, hogy itt van a férfi, aki mindig és mindenütt megjelenik, ahol baj van. (Hosszan tartó lelkes taps.) És emlékezzünk csak vissza az elmúlt esztendőre. A 74 éves, áldásos életű Kormányzó Urunk méltó segítő társat keresett magának, aki fáradságos napjait megkönnyítette volna s ezt meg is találta fiában, vitéz Horthy Istvánban (egyhangú úgy van! úgy van! kiáltások), akiben apjának és őseinek erényei teljes mértékben megvoltak. A haza és a nemzet védelme a frontra szólította a kormányzóhelyettest, aki itthagyva ifjú feleségét, csöpp kis gyermekét, beleszállt a gépmadárba és elrepült oda személyesen, hová atyjának, — kora miatt, — csak a gondolatai és az érzései juthattak el. És ekkor ért az a szörnyű hír minket, hogy az ellenség gyilkos golyójától Magyarország kormányzóhelyettese hősi halált halt. A hősies apa gyermekét áldozta a haza oltárára, ezáltal is példát mutatván minden magyar szülőnek és apának. De a nagy csapások — folytatta beszédét Sebestyén Béla — nem törték össze e kiváló férfiút. Bár a belső gyász és fájdalom sohasem fog megszűnni lelkében — ezt ő ki nem mutatja —, tovább folytatja munkáját. A nemzet életében nem állott be zökkenő és mindenki csodálattal és hódolattal nézte azt az erőt, amellyel a csapásokat Kormányzó Urunk elviselte. Hetvenötödik születése napján hozzá száll minden gondolatunk és kérjük az Egek urát, hogy minél hosszabbra nyújtsa áldásos életét, hogy minél hosszabb ideig folytathassa országgyarapító munkáját népünk, földünk és Hazánk érdekében. Éppen ezért indítványozom, hogy Szentes város törvényhatósági bizottságának e díszgyűléséről üdvözlő táviratot küldjünk a Főméltóságú Úrnak, hogy érezhesse a feléje sugárzó szeretetünk megnyilvánulását (Folytatás az 5. oldalon.) A díszközgyűlés a Hiszekegy elimádkozásával kezdődött, majd dr. Molnár Imre Csongrád vármegye főispánja emelkedett szólásra, és ezekkel a szavakkal kezdte megnyitó beszédét: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Ünnepi ülésre voltam szerencsés a tek. t. Bizottságot egybehívni, hogy összejövetelünkkel külsőleg is kifejezést adjunk annak a nagy, őszinte örömünknek, amelyet mindnyájan érzünk ezen a napon, amely Kormányzó Urunk Őrméltóságának a születésnapja, a 75-ik évfordulója annak, hogy vele az isteni gondviselés a magyar nemzetet megajándékozta. Hála telt szívvel fordul most minden magyar ember az egek Urához, megköszönniazt a nagy kegyelmet, hogy azt a férfiút, akit balsorsunkból való kivezetésünkre rendelt, akihez hasonlóst ezeréves történelmünk során csak ritkán adott nekünk, a legsúlyosabb időkre, erre a sorsdöntő korszakra egészségben, akaraterejében töretlenül magas életkorában is megőrizte számukra s ezzel megtartotta a nemzetnek a jövőben vetett hitét, bizalmát és az ehhez vezető úton, a jelenben megacélozta szükséges kitartását, küzdelmét, munkáját, energiáját. Egy ország, egy nemzet akkor áll és akkor él, ha sorsdöntő időkben kiváló vezetése van s ha ezt a vezetést egységesen követi. A magyar történelem tragikus fejezetei bizonyítják ennek az igazságát s azt tanítják nekünk, hogy antikor megfelelő vezér hiányában voltunk, vagy pedig a vezér elleni pártoskodás dúlt, mindig hosszú időkre szóló lehanyatlás következett be. A magyar nemzetnek legutóbbi, a mondott okokból bekövetkezett történelmi válsága 1918 óta tart. És forradalmakba, majd a trianoni országvesztésbe történt zuhanás kataklizmájával elkezdődött mepróbáltatások óta mindig egyetlen férfi, vitéz nagybányai Horthy Miklós Öfőméltósága volt a páros, az a mindig kimagasló vezéregyéniség, akinek irányítása mellett kiemelkedett az ország a legnagyobb balsorsából és haladt a feltámadás felé. Ez újabb nagy megpróbáltatásban is, mely most áll előttünk, ebben a bölcs vezérletben bízva nézünk a jövő elé és kérjük a magyarok Istenét, hogy tartsa meg nekünk a mi vezérünket, Kormányzó Urunk Öfőméltóságát hosszú időkre, az ő tündöklő példaadása ihlesse meg a magyar akaratot és cselekvést, kövesse bölcs útmutatását egyemberként az egész nemzet, neki pedig adja meg a legnagyobb jutalmat áldásos életéért abban, hogy érje meg egészségben, erőben munkásságának koronáját, Nagy-Magyarország feltámadását! E hálás szívből fakadó kívánsággal ünnepi ülésünket van szerencsém megnyitni. Üdvözölve a tek. t. bizottság tagjait, felkérem nagytiszteletű Sebestyén Béla th. biz. tag urat, hogy ünnepi beszédét elmondani szíveskedjék.