Szép Szó 2. kötet (Budapest, 1936)
4-5. szám - Kassák Lajos: Petőfi Sándor
Kassák Lajos: Petőfi így, a történelmi materializmuson nevelkedő szocialista? Pontosabban nem tudtam volna megmondani. Az „Igazság" helyett a „Költészetet" választottam, harcot vállaltam az ismeretlen jövőért és így ismertem meg a jelent és így lettem kíváncsi a múltra. A költészetet választottam és elérkeztem Petőfi megértéséhez. Rosszul mondom. Érzem, hogy ma éppen úgy nem fogom fel értelemmel Petőfit, mint amikor először olvastam át verseit. De odáig eljutottam, hogy sejtem őt és elfogadom Palágyi Menyhért megállapítását, mely szerint: Petőfit még ma is csak sejteni lehet. Tudomásul vehetem mindazt, amit eddig elmondtak felőle, de végül is úgy kell elindulnom versei sűrűjében,mintha idegen tájon felfedező útra indulnék, bele kell magam élnem, ahogyan ő beleélte magát mindenbe, ami versre ihlette. Mert nem az a költő volt ő, aki megverselte a világ jelenségeit, nem transzponált és nem stilizált, nem megmutatta költészete tárgyát, hanem kifejezte azt. Az ő számára költőnek lenni olyan tökéletes életforma volt, ahogyan a fa számára a fa, tenger számára a tenger, hegy számára a hegy a legtökéletesebb életforma. Ahogyan elfogadhatjuk annak a francia kritikusnak a tételét, aki a háború utáni izmusok költészetét pánszexuális jelenségnek minősítette, ugyanúgy elfogadhatjuk annak a magyar kommentátornak, szerintem nagyon találó megjegyzését is, aki Petőfi életét és világszemléletét panpoézisnek nevezi. Azt hiszem, ebben a meghatározásban benne foglaltatik Petőfi művészetének és emberi magatartásának lényege. Ő volt a költő — úgy, ahogyan a költők csak a szerelmesek és lázadók fantáziavilágában élnek és ő volt az az ember, aki minden kivüle történtekért is felelősséggel tartozik magának. Szenvedett a szenvedőkkel és örült az örvendezőkkel. Háborgó ellenség volt és érzelmes jóbarát. A forradalom viharmadara volt és a szűk családi élet gondjaival bíbelődő apa. Nem lehet tehát egy szemponttal közeledni hozzá és nem lehet sima, egyenes úton végig követni, mint az olyan valakit, aki kitervelt rendben s mintegy szűkrefogott kőmederben futja le életét. Petőfinek ezt a megfog-