Széphalom 17. (2007)

TÜKRÖK ÉS TANÚK - Kőszeghy Elemér: Elindulásom a művészi pályán

490 KŐSZEGHY ELEMÉR: Elindulásom a művészi pályán tatai grajcar -nak nevezett faluvégi zsellérháznál voltam. Balról, a temetőből, a nagyszüleim sírkövei üdvözöltek. Rövid látogatást tettem náluk, és minket örököseivé tevő Sándor bácsi és a keresztanyám sírjánál. Majd elmentem a templomlépcső mellett, amelyen közel 40 éve Édesapám piros nadrágos honvédhadnagyi uniformisban vezette fel Édesanyámat az oltárhoz. Artúr bácsiéknál" senkit sem találtam otthon. A parádés kocsis feleségétől tudtam meg, hogy előző nap költöztek be Lőcsére. Az új főispánt teendői a szokottnál korábban késztették a téli otthonba való vonulásra. Csodáltam, hogyan tudtak megválni Farkasfal­­vától ebben az őszi színpompás ragyogásban. Aztán eszembe jutott, hogy Artúr bácsinak, a józan, reális gondolkodású nagybirtokosnak, nem sok érzéke volt a tájszépség, hangulat és színpompa iránt. Egyszer, mikor kettesben tettük sétánkat a mezőre, s az Orlov nyergé­re vezető fenyősor végéhez értünk, elbámulva kiáltottam fel az elém táruló kép láttán. A sötét felhőktől árnyalt Tátra háttere előtt napsütött élénksárga csík hasította át az előteret. „Mit találsz oly csodaszépnek?” - kérdezte Artúr bácsi. - „Ezek a színek, ez a gyönyörű sárga...” „Ez neked gyönyörű? Ezt a vadrepcét, ezt a haszontalan dudvát tudod szépnek találni?” - mondta haragosan, s a botjával lekaszabolt néhány, a keze ügyébe eső vadvirá­got. Akkor éreztem, hogy milyen boldogság az, hogy - ha már nincstelen szegény ördög­nek születtem - az szememben olyan szerszámom van, amely a Természet minden szép­ségét megnyitja nekem, hasznosságra és birtoklásra való tekintet nélkül. Szinyei Pali bá­csi* 12 nem haragudott a haszontalan pipacsokra, amik a búzatáblák közt rikítottak, és Gundelfinger Gyula 13 is több örömöt talált a felhők színjátékában, mint a birtokában, amely miatt örökké pereskedett. Erre a két szepes-sárosi művészre gondolva sajnáltam a jó gazdákat, akik színek ragyogásából csak a dudva haszontalanságát érzik ki, s akiket a fel­hők vonulása csak a gabonahordás siettetésére figyelmeztet. Ez az epizód 1904-ben ját­szódott le. Akkor már a Sándor bácsi örökség kicsúszott a kezünkből. Nem sajnáltam. Jó kézben éreztem. (Igazán nem savanyú szőlő vigaszul eszeltem ki a vadrepcét.) " Wieland Artúr (1846-1921) Szepes vármegye főispánja volt, I. Ferenc Józseftől bárói rangot kapott. 12 Szinyei Merse Pál (1845-1920) festőművész felesége, Probstner Zsófia révén került atyafiságba a Wielandokkal. 13 Gundelfinger Gyula (1833-1894) festőművész anyja Szinyei Merse Matild volt. Probstner Mária első férjeként atyafiságban állt a Wielandokkal.

Next