Széphalom 22. (2012)
MESTEREK ÉS MŰVEK - Szathmári István: Reménytelenség, népballadák, harangok
300 SZATHMÁRI ISTVÁN: Reménytelenség, népballadák, harangok jabb, és 86 éves a legidősebb énekes.” Aztán arról sem feledkezhetünk meg, hogy ezekből az emberekből mintegy kikívánkozik a génjeikben átörökített ősi nyelvi és dallamkincs, így vall erről a balladás könyv szerzője: „E régies kultúrának fontos jellemzője, hogy bizonyos szabályszerűségek keretein belül maradva, nagy jelentősége van a rögtönzésnek. Egy költői tehetséggel és képzelőerővel megáldott nótafa gyönyörű ötvözetballadákat hozhat létre a tudatában meglévő különböző balladai elemekből.” Az elmondottakból érthető, hogy pl. a Molnár Anna című ballada 11, a Nagy hegyi tolvaj 18, az említett Három árva meg 27 szöveg- és — többször — dallamváltozatban szerepel a kötetben, és a szerző még hozzáteszi, hogy csak a legszebb darabokat válogatta bele a kötetbe. A balladák, közelebbről a moldvaiak élő jellegét különösen igazolja egy klézsei aszszony esete, aki 1963-ban elénekelte a Párja vesztett gerlice című ballada egy változatát, aztán elénekelte 1965-ben is, de már a férje halála után. „így ezt a változatot — jegyzi meg Kallós Zoltán a szomorú személyes élmény ihlette, benne van a magárahagyatottság és az egyedüllét minden keserűsége, a férjét sirató özvegy árvasága...”. Az első változat 14 szakaszból, a második 21-ből áll. Ezúttal csak ez utóbbi 6 többletszakaszát idézem: Mindeinek nincs apja s anyja, Sem egy igaz pártfogója. Sem egy igaz pártfogója, Én leszek egy az ez árva. Árva vagyok, árva lettem, Szerencsétlenül születtem. Szerencsétlenül születtem, Met én telled féretestem. Párom, párom, édes párom, S ekit vártam egéssz nyáron. S ekit vártam egéssz nyáron, Hogy én valahol meglássam. Edgar Allan Poe: A Harangok Szívesen foglalkozom a harangokkal, azzal, hogy a harangok nagyságukkal, hangszínükkel, a harangozás tempójával az emberek számára ősidők óta jeleznek valamit: mintegy gondolatokat, érzéseket tolmácsolnak, sőt képesek a párbeszédre is. A harangok egyébként végigkísérik életünket a bölcsőtől a koporsóig, szinte velünk sírnak, és velünk örvendeznek, jelzik a vészt, hírt adnak életünk boldog eseményeiről, és méltósággal zúgnak egyházi és nemzeti ünnepeinken. Nem csoda hát, hogy megihlették a költőket is. Ezúttal a XIX. század első felében élt, világirodalmi szintű amerikai költőnek, Edgar Allan Poe-nak, a The Bells, vagyis A