Pákh Albert (szerk.): Szépirodalmi Lapok, 1853 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1853-01-16 / 5. szám
66 SZÉPIRODALMI LAPOK. 1853. VIDÉK. (Vidéki beszélgetések). — 1853. Január. Félek, hogy elkéstem , pedig első akartam lenni a vidékről, ki nemcsak helyérdekű tudósításokat, színház- casinó- vagy hangversenyi értesítéseket küld a „Szépirodalmi lapok“ borítékja számára, hanem őszinte örömmel üdvözli e lap komoly irányát. Mi a vidéken sok mindent más szemekkel nézünk, mint a fővárosiak. Önöknek ott több alkalmuk van látni, hallani, elszóródni; nekünk itt több módunk és időnk a csendes elmélkedésre. Ott mindennap nyitva a színház, a csalogató opera varázsa, minden pillanatban új esemény ragadja meg a figyelmet, a kirakatokban új könyvek, míg hozzánk az előbbieknek csak nesze érkezik, ez utóbbiaknak gyakran csak czímeit olvashatjuk, kivált ha könyvárusunk sincsen. Azért minket nagyon kevéssé érdekel a színházi játéksorozat, melly pedig lapjaink leghelytöltőbb czikke szokott lenni. Nem sok élvezetet meríthetünk a divatos hirharangok világeseményeiből sem. Illy nézetek mellett aztán természetes, hogy némelly lapok fele el van veszve reánk nézve, s ha a másik fele aztán csupán napi becsű (sőt sokszor semmi becsű) művekkel temetik meg, lehet-e csodálkozni, hogy a vidéki ember, ki szerencsétlenségre a fővárosi génekkel per testu nincsen, boszankodva a ki nem elégittetésen, dobja le a lapot. Istenem ! milly nagy baj is az, ha mindennap meg kell tölteni egy fél vagy egy egész ívet! Nem azért mondom el ezeket, mintha más lapok gyalázásával akarnám a Sz. 1. L-t dicsérni, csak mert régóta szívemen feküdt a mit mondok, s végre találok valakit, kinek ha ezeket szemébe mondom, nem érezheti megsértve magát. Őszinte örömmel üdvözlöm azért még egyszer a választékos tartalmú lapot, s a szerkesztőnek, kit úgy ismerünk, hogy inkább fehér papírt küld szét mint csupa laptöltő dolgozatokat, a szivemből kívánok bő szüretet olly művekben , mint Arany balladája , s Csengeri és A. B. C. czikkei. Mi magamat illet, ön jól tudja, hogy novella- és versíró nem vagyok, s ilyen dolgozatokkal nem is fogok alkalmatlankodni. De szeretem távolról, szép csendesen figyelemmel kisérni az irodalmi mozgalmakat, s mivel — ismétlem — mi vidékiek sokat máskép látunk, e sajátlagos szempontomat a szerkesztőség szolgálatára felajánlom. Mi az irodalmi rovat rendes vezetőinek figyelmét kikerüli, vagy rostáján megszemeletlenül kihull, illy hulladékokból egyegy szemet felkapkodhatnék, mint a gyermekmesében a madarak a csűrnél. Sokszor a nagy zaj, az újdonságok közt elfelejtenek önök egyet vagy mást, mi vidékiek pedig, kik csak hébe-hóba kapunk valami új könyvet, hetekig elrágódunk egyen. Azért hát tőlem se a szerkesztő se az olvasó ne várja újdonságok kürtölését. Régi dolgokról fogok néha tán új nézeteket közleni. És most e rövid tájékozás után isten velünk a viszontlátásig*). P a g a n u s. Szombathelyen, a helybeli dalárda, társasági műelőadással igyekszik élvezetet nyújtani a közönségnek. Farsangi bevezetésnek nem rész, ha nem rész. — Farsang folytán a megyeháznál négy zárt körű estély lesz. Az „Igazmondó“ czimű naptárból 200 példány érkezvén ide terjesztés végett, a közgazdászati érdek előmozdítása tekintetéből mint örvendetes jelenség említtetik, hogy e „népszerű s közhasznú naptárnak az egész megyébeni elterjedése iránt“ rendelkezés létetett. Ennek a két utóbbi szónak ollyan „more patria“ bűze van. Szolnok újjá alakul. Se baj, a régi marad bsz az, azért hogy casinóját újra fölállítja. De Szolnok nem csak kártyázni, hanem olvasni is fog. Tisztelet, becsület! ennyiben hát csakugyan új lesz a régi Szolnok. Színészeket is várnak ide, még pedig huzamos időre. A gondolat nem rész vidéki színészeink részéről; magunk részéről azt óhajtanák még mellé: bár azok a gőzkocsi-kerekek ollyan sebesen forognának, hogy az esti vonattal érkezőket az unalmas korcsmák helyett legalább egy pár órára némi élvezet fogadhatná ottan! Hogy színészeit igyekezni fog a művészet- és irodalom pártolásra újabban fellelkesült Szolnok gyámolitai — abban semmi kétség. Birja-e fenntartani őket huzamosb ideig? maga erején? — olly kérdések, mellyeket senki sem bízott reánk. *) Isten hozza minél elébb. S ze rk.