Pákh Albert (szerk.): Szépirodalmi Lapok, 1853 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1853-03-13 / 21. szám
330 SZÉPIRODALMI LAPOK. 1853. ALHIKMET, A VÉN TÖRPE. (Beszély). IV. Mentős kevesebb ismerőssel kívánván találkozni, Pápának s onnan Mosonnak vettem utamat, hogy Brucknál a vaspályára érhessek. Egész éjjel szekeren voltam, s az ócska jármű, bár kereke olly csikorgó volt, mint a megunt élet, másnap délutánig dicséretet érdemlő kitartást tanúsított. Azonban végre a közelebbi záporosök által megszaggatott helyekre érkezünk, s midőn kocsisom egy söppedéket kikerülni akarva, igen gyorsan forditá lovait, a rúd tengelyszegő és egyik kerék széttört. Tehát — noha minden nagy sérelem nélkül — a földre csücsültünk. De az illy helyzetek valamint nem mulattatók, szintúgy arra sem valók, hogy a teendők közül lángeszű ötletre vezessék az utast, melly érdemes volna írás és nyomtatás által közzé tétetni. Csak azt említem, hogy már bealkonyult vala, mig a legközelebbi helység kovácsához vonszalkodhatánk. — S mikorra lehet szekerem kész?, kérdem. — Holnap délelőttre, válaszold a kovács. — Előbb nem-e? — Semmi esetre. — S hol van itt egy vendéglő? A helységházánál kaphatna az uj szobát, ha a tekintetes kommissio már elutazott. — Inkább szeretnék fogadóba szállani. — Azt nem tanácsolnám, mert Áron zsidó épen költözködik, s mindene a legnagyobb rendetlenségben. — S ki itt a földes ur? — Gróf Z...Ő méltósága. — És gazdasági felügyelőjét nem Földesy Kálmánnak hivják-e? — Szolgálatára uram. — Doppler „Két húszat“ ez. új dalműve múlt szerdán elmaradt; csütörtökre ismét hirdetve volt, s ismét akadály gördült közbe. Reméljük, hogy a tegnapra tervezett harmadszori nekihajtás végre óhajtott sikerhez vezetett. — Szépirodalmi mozgalmak : Lévai József a pietás egy szép tényével lependi meg nemsokára a közönséget. Ő ugyanis a múlt évben elhunyt nagyreményű fiatal költőnk Bozzay Pál hátrahagyott költeményeinek kiadásával foglalkozik, mik között sokkal több igazi gyöngy van, mint sok, örökké a dicsőség napján sütkérező poéta vásári termékei között. — Vályi Károly, kit több kisebb dolgozatokból ismer eddig az olvasó közönség, egy 4 kötetre terjedő „Markall'“ czimű történeti regényt végzett be, melly kiadóra vár. Ismertetéséül közlendőnk belőle mutatványt. Külföld: Cha Aldridge és a berlini ítészet). Az afrikai Roscius valódi háborút idézett elő a berlini ítészek közt, mellynek utóhangját még most is hallhatni. A porosz fővárosban a legellenkezőbb ítéletek merültek föl. A közönség s az ifjabb ítészi iskola teljesen elismeri a híres néger tehetség- és művészetét, míg a vénebb dramaturgok kárhoztató ítéletet mondanak fölötte s a széptan nevében tiltakoznak az afrikai barbárság betörései ellen. Egyik közülük valóságos dühvel támadja meg mindenkit, ki nézeteit nem osztja. Ízlés, sőt józan ész nélkülinek nevez. — Kinek van igaza?nem sokára saját szemeinkkel győződhetünk meg. Addig is álljon itt egy porosz lap nyilatkozata, melly lándzsát tör Aldridge mellett: „Midőn Aldridge-t megtámadói ellenében védjük, nemcsak egy művész, hanem egy népfajnak szolgáltatunk igazságot, mellyre évezredek óta azon előítélet nehezül, hogy magasabb