Reviczky Gyula összegyűjtött művei (Budapest, 1944)

Reviczky Gyula (1855-1899)

hozzá Szabó Endrét, Komjáthy Jenőt, akit a legnagyobb vonzalom, lelki rokonság is kapcsolta Reviczkyhez. Inczédi László egyik legőszintébb meg­értője és lelkesítője barátja volt. Darmay Viktor inkább szilaj természetével, mint költői együttérzésével tartotta össze a baráti kört. Reviczky, mond­hatni, elmerült az éjszakai életben; egyik-másik kalandjának személyes emlékeit őrzi a Perdita-ciklus. Nyers és őszinte e ciklus legtöbb verse, ugyanakkor szánalmat ébreszt az élet elesettjei iránt. Hosszas próbálkozás után végre állandó jövedelmet biztosító állás­hoz jutott; rövid ideig a Pesti Napló szerkesztőségében dolgozott. Néhány hónap múlva felismert tehetsége alapján kedvezőbb feltételekkel A hon szerkesztőségébe került. A színházi és a kritikai rovatokat vezette. Kiváló szerkesztőnek bizonyult. Ismét szépen és sokat alkotott. Itt közölt hosz­­szabb tanulmányai az irodalmi kozmopolitizmusról, a naturalizmusról, a szocializmusnak és a nihilizmusnak a művészetekre gyakorolt hatásáról szólnak. Verseit kellően honorálták, amellett Hamilton hercegnő magyar nyelv­tanítója lett: annyi jövedelme összejött, hogy végre szabadon és függetlenül élhetett, önállóan, hónapos szobában lakhatott. A Petőfi Társaság tagjává választotta, a tagságban komoly erkölcsi elismerést látott, szívesen és sűrűn szerepelt a társaság felolvasó asztalánál. Egyik ülésen mutatta be a Pán halála című nagyhatású versét. A Korona-kávéház kerek asztalánál adtak egymásnak gyakran talál­kozót Reviczky barátai, közéjük tartozott Mikszáth Kálmán, Gozsdu Elek, Szana Tamás. Ebben a körben a komoly baráti légkör uralkodott, míg a Kammon-kávéház együttesét vidám derű jellemezte, ebbe a társa­ságba Justh Zsigmond és Ambrus Zoltán kedvéért lárogatott. Különösen Justh Zsigmondot kedvelte, hozzá írta az Ifjú pesszimistának című egyik legjellemzőbb versét. Justh elbeszélte Reviczkynek regényei tervét s vá­laszul íródott a vers. Különös melegséggel vonzódott Tolnai Lajoshoz és Endrődi Sándorhoz. Vagy cikkben üdvözölte őket, vagy verset intézett hozzájuk. Életének döntő eseménye nemsokára bekövetkezett, 1883-ban végre megjelent verseinek első gyűjteménye. Igen jellemzően, Ifjúságom címen adta ki a Petőfi Társaság. Az első kötet írói körökben mindjárt komoly sikert aratott, a mértékadó irodalmi tényezők azonban elhallgatták : a folyóiratok, napilapok alig emlékeztek meg róla. Bizonyos tekintetben csalódottnak érezhette magát a nagyreményű költő. Büszkék című víg­játéka (eddig még ismeretlen helyen lappang kézirata) sikertelenül pályázott a Teleki-díjra. Erejét a felemás sikerek nem törték meg. A hon és az Ellenőr egyesültek, az újonnan alakult Nemzet Reviczkyt igen alacsony fizetéssel volt hajlandó alkalmazni, és ami Reviczkynek legjobban fájt, nem rovat­vezetőnek hívták meg, hanem egyszerű riporternek. Sokáig nem tudta elviselni méltánytalan helyzetét és inkább a nélkülözést választotta. Csekély végkielégítése hamar elfogyott. Átmenetileg gróf Kreith Béla Szemléjében dolgozott. Közben párbajozott, segéde Inczédi László volt. Minden feltétel meg­volt ahhoz, hogy a fővárosnak másodszor is hátat fordítson. Aradra ment, ahol a kormánypárti lap szerkesztésével bízták meg. A vidéki életbe sehogyan sem tudott beleilleszkedni, a poli­

Next