Reviczky Gyula összegyűjtött művei (Budapest, 1944)
Reviczky Gyula (1855-1899)
hozzá Szabó Endrét, Komjáthy Jenőt, akit a legnagyobb vonzalom, lelki rokonság is kapcsolta Reviczkyhez. Inczédi László egyik legőszintébb megértője és lelkesítője barátja volt. Darmay Viktor inkább szilaj természetével, mint költői együttérzésével tartotta össze a baráti kört. Reviczky, mondhatni, elmerült az éjszakai életben; egyik-másik kalandjának személyes emlékeit őrzi a Perdita-ciklus. Nyers és őszinte e ciklus legtöbb verse, ugyanakkor szánalmat ébreszt az élet elesettjei iránt. Hosszas próbálkozás után végre állandó jövedelmet biztosító álláshoz jutott; rövid ideig a Pesti Napló szerkesztőségében dolgozott. Néhány hónap múlva felismert tehetsége alapján kedvezőbb feltételekkel A hon szerkesztőségébe került. A színházi és a kritikai rovatokat vezette. Kiváló szerkesztőnek bizonyult. Ismét szépen és sokat alkotott. Itt közölt hoszszabb tanulmányai az irodalmi kozmopolitizmusról, a naturalizmusról, a szocializmusnak és a nihilizmusnak a művészetekre gyakorolt hatásáról szólnak. Verseit kellően honorálták, amellett Hamilton hercegnő magyar nyelvtanítója lett: annyi jövedelme összejött, hogy végre szabadon és függetlenül élhetett, önállóan, hónapos szobában lakhatott. A Petőfi Társaság tagjává választotta, a tagságban komoly erkölcsi elismerést látott, szívesen és sűrűn szerepelt a társaság felolvasó asztalánál. Egyik ülésen mutatta be a Pán halála című nagyhatású versét. A Korona-kávéház kerek asztalánál adtak egymásnak gyakran találkozót Reviczky barátai, közéjük tartozott Mikszáth Kálmán, Gozsdu Elek, Szana Tamás. Ebben a körben a komoly baráti légkör uralkodott, míg a Kammon-kávéház együttesét vidám derű jellemezte, ebbe a társaságba Justh Zsigmond és Ambrus Zoltán kedvéért lárogatott. Különösen Justh Zsigmondot kedvelte, hozzá írta az Ifjú pesszimistának című egyik legjellemzőbb versét. Justh elbeszélte Reviczkynek regényei tervét s válaszul íródott a vers. Különös melegséggel vonzódott Tolnai Lajoshoz és Endrődi Sándorhoz. Vagy cikkben üdvözölte őket, vagy verset intézett hozzájuk. Életének döntő eseménye nemsokára bekövetkezett, 1883-ban végre megjelent verseinek első gyűjteménye. Igen jellemzően, Ifjúságom címen adta ki a Petőfi Társaság. Az első kötet írói körökben mindjárt komoly sikert aratott, a mértékadó irodalmi tényezők azonban elhallgatták : a folyóiratok, napilapok alig emlékeztek meg róla. Bizonyos tekintetben csalódottnak érezhette magát a nagyreményű költő. Büszkék című vígjátéka (eddig még ismeretlen helyen lappang kézirata) sikertelenül pályázott a Teleki-díjra. Erejét a felemás sikerek nem törték meg. A hon és az Ellenőr egyesültek, az újonnan alakult Nemzet Reviczkyt igen alacsony fizetéssel volt hajlandó alkalmazni, és ami Reviczkynek legjobban fájt, nem rovatvezetőnek hívták meg, hanem egyszerű riporternek. Sokáig nem tudta elviselni méltánytalan helyzetét és inkább a nélkülözést választotta. Csekély végkielégítése hamar elfogyott. Átmenetileg gróf Kreith Béla Szemléjében dolgozott. Közben párbajozott, segéde Inczédi László volt. Minden feltétel megvolt ahhoz, hogy a fővárosnak másodszor is hátat fordítson. Aradra ment, ahol a kormánypárti lap szerkesztésével bízták meg. A vidéki életbe sehogyan sem tudott beleilleszkedni, a poli