Szilágyság, 1991. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1991-07-05 / 1. szám

- wrvt>in _m. I­IIJ SOROZAT, I. évf., I. szám 1991. július 5. A MEGYEI RMDSZ HETILAPJA ára 5 loj MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN r----------------------------------------------- cKagifamäufft faliftatimk Másfél éven keresztül, min­den pénteken — hogy milyen áldozatok árán, arról most ne beszéljünk — eljutott kedves olvasóinkhoz a Szilágysági Szó, amely az 1989-es események e­­redményeként hazánkba is be­köszöntött sajtószabadság e­­gyik hajtásaként született meg. Most, 76 szám megjelenése után (1990. január 5 — 1991. jú­nius 28.) a Szó elköszön s SZILÁGYSÁG beköszön: áldo­a­zatkészséget, ügyszeretetet, több lelkesedést, a veszélyesen ter­jedő közönyből való ébredést kíván minden olvasójának, mert „a Szó élni akar“ s csak az Önök támogatásával fog tovább élni a megváltozott nevű lap oldalain is! ■ Miért a változás? Voltak, vannak, akik elmarasztalnak bennünket érte. De nézzünk csak vissza egy rövidke pilla­natra az­­ időben, tekintsünk vissza a múltba! Mintegy 115 esztendeje, 1877 áprilisában Borbély Sámuel, a zilahi tanítóképző tanára „ne­mes ambícióval“ megindítja a megye első lapját Szilágy cí­­men, amely „szellemi és anya­gi pártolás hiánya miatt“ 1879 végén megszűnt. 1882. novem­ber 11-én Ardai Balogh Sámuel kiadja a Szilágy és vidékét, a­­melyből összesen 23 szám je­lent meg. Bocsánczy Adolf alis­pán új lap alapítására buzdít, s amikor Berényi János és Kincs Gyula személyében se­gítőtársak ajánlkoztak, Dénes Lajos, első aljegyző elvállalta a szerkesztés feladatát, és így 1883. május 6-án megjelent az az új SZILÁGY, amely 1910-ben SZILÁGYSÁGra vál­toztatva a nevét, 1944-ig folya­matosan megjelent. Soha nem akart több lenni, mint amire első megjelenésétől vállalkozott: „Lapunk vidéki lap s az is kíván lenni a szó igaz értelmében, a mi vidé­künk lapja“ — hangoztatták a szerkesztők. Ezt a szerényen fogalmazott nemes hagyományt kívánjuk folytatni. Úgy akarunk az or­szágos, a világot foglalkoztató nagy ügyekre kitekinteni, hogy soha ne tévesszük szem elől megyénk társadalmi, politikai kérdéseit, hogy lehetőséget ad­junk szűkebb pátriánk törté­nelmi és művelődési hagyo­mányainak megismerésére, á­­polására. Elődeinket követve az „eredetiség“ helyett a „tar­talmasságot“, a „csiklandós­­ság“ helyett a „tanulságost“ választjuk célul. És még valami: „avatott zsurnaliszta nem volt a szer­kesztők között (mennyi, men­­nyi hasonlóság!), de a jótollú helyi munkatársak mellett or­szágosan ismert írók közöltek a lapban: Mikszáth Kálmán, Benedek Elek, Gárdonyi Géza. Kedves hazai írók. Szilágyság­ból elszármazott újságírók, kövessétek Lászlóffy Csaba, Gittai István példáját! A szi­lágysági olvasók várják írásai­tokat! „Lapunk... hasábjai nem tű­rik meg a gyülölség hangját“, „ ... a gyülölség román és ma­gyar közt természetellenes do­log..." E testvériség-eszmény­hez is úgy szeretnénk hűek maradni, mint ahogy az lapelő­dünk hasábjain megfogalmazó­dott: „A völcsöki magyarság a vele egy községben lakó ro­mánoktól nem idegenkedik, ő­­ket nem gyűlöli, hanem velük békességben él“. Mai demokra­tikus berendezkedésünkért foly­tatott munkánkban, küzdel­münkben jó lenne mindkét ol­dalról odafigyelni a száz év e­­lőtt megfogalmazott gondola­tokra: „Ezen két faj (román és magyar — K.J.) azonos érde­keinél és jövőben valósulha­tó reményeinél fogva nemcsak egymásra utalva —, de egy­­mást kiegészíteni van hivatva“. „Földrajzi fekvésénél fogva so­hasem volt két nemzet szoro­sabb barátságra és szövetségre utalva, mint ez a kettő. És el­­jövend az idő melyben késő nemzedékek csodálkozással fognak arról beszélni, volt olyan kor is, amikor hogy kettő vak gyűlölettel állt egy­e­mással szemben­. Mit fűzhetnénk ehhez hozzá most, száz év után, mai ta­pasztalataink alapján? Talán ennyit: Ámen és úgy legyen! Bizonyára úgy lesz. Kui János A Szilágyról Alighogy sz­ülettett, m indult nyomba. Soha­­ nem lesz fáradt. Soha nem lesz lomha . Örükké csak jár, jár... De a furcsa benne : Hogyha nem javulnak, Akkor mégse menne IHa­t. május 7. Kőrös Mihály T­ájékoz­tató Az 1991—92-es tanévre vonatkozó beiskoláztatási terve­zettel kapcsolatosan az RMDSZ Kolozs megyei szervezeté­nek vezetősége a következőket hozza a közvélemény tudomá­sára: a tavaly tavaszi egyezséggel ellentétben, idén újra nem tartják tiszteletben anyanyelvi oktatási intézményeink státusát. Például a három, hajdan felekezeti kolozsvári ma­gyar líceumban, a nappali és esti tagozaton, újabb román osztályokat kívánnak beindítani. Többrendbeli helyi és központi illetékes szervekkel foly­tatott tárgyalásaink ezidáig eredménytelenek, végleges vá­laszok, eredményes döntések nem születtek. Megálla­pítható, hogy több magyarlakta megyét átfogó diverzió­­ról és provokációról van szó. Emiatt a Kolozs megyei RMDSZ, a szülői bizottságokkal közösen 1991. jú­lius 2-án, du. 17 órakor az Apáczai, Báthori és Brassai líce­um udvarán egyidejűleg tiltakozó nagygyűlést szervezett. Köszönjük a többi megyei RMDSZ szervezeteknek velünk való szolidaritását. A továbbiakban is számítunk egyetértésükre, támogatá­sukra. Az­ RMDSZ Kolozs megyei szervezetének vezetősége Többet nem pattogunk!« Július elsejétől megszűnt a Szilágysági Szó ! SZILÁGYSÁG lett újságunk neve. Mi, szerkesztők (még ...) ma­radunk. Hogy jobb lesz, avagy sem, azt csakis olvasóink dönthetik el nem is a jövőről, ikább a múltról jutott eszembe ez-az. __ Édesanyám, miért vagy szomorú? — kérdezte K.Anka első lapszámunkban. — Kislányom, azért vagyok szomorú — válaszolhatna az anya akár most is, mert nem tudok neked kólát, nugátot, mi gyorós csokoládét venni... Nom telik. Tudom, te is szeretnél A­­DIDAS-cipőt, Barbie-babát, de én napi keresetemből csak három liter ecetet vehetek, pél­dául ... . 2 szám: „S a szorgos hangya és a szorgos méh kiszabadította Doina Corneát és Tőkés Lászlót, és együtt megtalálták azt az or­­szágot, ahol az­ igazság, testvé­riség és szeretet uralkodik . Az­ ország nevét, könyörgöm •••• Ugyanekkor N.E. vallomása. ...de félek a ránk következő hétköznapok újra lefelé tartó vonalától Prófécia? Január végén megszületett Fűzfa Ferenc. Üzenjük, küldjön még! Már nem küld. Viszik ... (Mármint a leveleit, tévedésből, másfelé ...) „Eladtam a földjeimet egy­­egy szelet szalámiért“ — me­sélte Annus néni. A kollektivi­zálásról, természetesen ... Emel­kedik a szalámi ára, s a föld sem kell mindenkinek, ahogy hallom Ne iózd csak! Népünk hős fiának születésnapját „ünnep­­lő“ számunkban egy verseimre bukkanok (nem a humor-olda­lon!): A k­ék hazajár...(!) Olvasói­­ remény Sarmaság­­ól február 0-én: „Még mindig rém tisztázott, hogy mit ?, f8Wnyvelő“.­­ Azóta tisztázódott, áttogták március elején, hogy lo^t holmikat ki­dobó szerkezeket szerelnek minden szemt,gépkocsi cso­­magtartójába. M­aps­ig már jenesen a gazsokba kelle_ n. (Akinek nem;nge­­­ovács Magdolna kárásztel­­eliyugdíjas arról mesélt ne­künk, hogy megnövelt nyugdí­ját tíz unokájára fogja költeni. .....hallhatóvá kell tennünk hangunkat először itthon, a mi kis pátriánkban, utána ebben a nagy közös házában, és akkor már bátran megfoghatjuk az Európa-ház ajtaján is a kilin­cset“. — írta régi munkatár­sunk. Ő már megfogta, kiment. Hol fényesebbek a kilincsek... Ornitológiai szövetség is ala­kult, méghozzá apolitikus, hir­dettük áprilisban. (Tagjai le­hetnek mindazon kulturális szervezeti tagok is, akik szintén apolitikusok, és harmincszor el­mondják egymás után, hibátla­nul: Dobbal nem lehet verebet fogni...!) Májusban énekelni kell! — írtuk a választás előtt. Énekel­tünk is. Aztán a győztesek fü­tyülni kezdtek. Nekünk... Csak bírjuk szusszal a táncot! Augusztusi cím: Vádlott, a szocializmus... (Fölmentették...) „Fekete úr ismét nem bánja, hogy a neve hivatalosan Fek­e­­te, pedig december végén " más volt a véleménye“. Még most sem bánja! „Ha kimegyek az ócska pi­acra...“ — énekelte évekkel ez­előtt Zalatnay Cini. Mi is ki­mentünk. A nyíregyházira, a debrecenire, a pestire... Pedig nem küldtek bennünket, mint Domokosékat... Őket küldték, mégsem mentek! Az utolsó csavarhúzót is ki­vittük a házból egy pár forin­­tocskáért... Most már a forin­­tocskából TOCSKA lett! (Tocs­­ka, annyit tesz oroszul: pont...) Manapság a vámnál még a pi­zsamánk is kopott kell legyen, nehogy eladja azt a jámbor ha­zánkfia a bolhapiacon. Meg az­tán, kopott ruhában inkább megszánják az ember fiát, nem így gondolták vajon? Másfél év... Kezdeti ígérete­ket is feledtek sokan, ahogy mi is „megfeledkeztünk“ a oldalasról... Pista bácsi is nyolc­ki­hagyó memóriával irt levelet az egykori jóbarátjának, „titkár elvtársnak“ oda. FEL: „A jövő héten kútágasavatás... a gasra koszorút húzunk... kétá­té­ged is szívesen... csak gyere...“ Csak bátran, Szilágyság! Kovács Sándor ■ [UNK] I Másfél év Szilágysági Szóban ■­ Szilágy­ppéri hívogató Falujuk szülöttére, Budai Ézsaiás történészre, Csokonai Vitéz Mihály egykori tanárára, a tiszántúli református egyház­­kerület volt püspökére emléke­zik július 7-én, vasárnap Szi­­lágypér lakossága. A 225 éve született és 150 éve meghalt tu­dós pap emlékét a helység re­formátus műemléktemplomának porticusában márványtábla hir­deti ezentúl. A délután 4 óra­kor kezdődő ünnepi istentiszte­let fénypontja Tőkés László , püspök igerhirdetése lesz, melyet Budai Ézsaiás tevékeny­ségéről szóló méltatás, vala­mint a helyhez és alkalomhoz illő színvonalas művészi mű­sor követ. Nem pusztán Szilágy tér ün­nepe lesz július 7-e. A rendez­vény szervezői már kezdettől fogva arra törekedtek, hogy messzi kisugárzó eseménye le­gyen kultúránk e nagy sze­mélyisége emlékének ápolása. Szatmáron kívül a szomszédos Bihar és Szilágy megye ma­gyarságát is várják. Több re­formátus gyülekezet nyilvání­totta ki már eddig részvételi szándékát, s bejelentette érke­zését Debrecen küldöttsége is. a Úgy készülnek a szilágypériek- Budai Ézsaiás-ünnepségre, mint az idei Református Világ­­találkozó egyik műsoron kívüli, de rangos eseményére. Haza­várja ez alkalomból a falu az onnan elszármazottakat. Önismeretünk gazdagítása, együvétartozásunk tudata el­mélyítésének újabb alkalma és lehetősége a szilágypéri RMDSZ és a helység református gyüle­kezetének e júliusi közös ren­dezvénye. Nyitva mindenki e­­lőtt a falu temploma, szeretet­tel­­ várja a megemlékezésre és Tőkés László püspök igehir­detésére az oda ellátogatókat. Közel egy esztendővel előbb a Szilágypérrel szomszédos Sző­­demeteren Kölcseyt idézni ta­lálkozott a múltunk és kultú­ránk iránt érdeklődők népes serege. Autóbuszok indulhatnak a mostani eseményre is. Külön­böző útvonalak történelmi és irodalmi emlékei megtekintését célzó egész napos kirándulásai­nak közös záróakkordja lehet a szilágypéri ünnepségen való részvétel. A helység aszfaltos úton Nagykároly vagy Tasnád felől egyaránt megközelíthető. Muzsnay Árpád

Next