Színes Vasárnap, 1996. június (3. évfolyam, 22-26. szám)

1996-06-02 / 22. szám

2 SZÍNES VASÁRNAP ­______________________________________cím ism H­Í­R­H­A­S­Á­B ♦ Tizenheten meghaltak és 61 utas szenvedett kü­lönböző mértékű sérülése­ket a nyugat-szibériai Ke­merovo megyében. Litvi­­novo állomáson pénteken történt vasúti szerencsét­lenségben, amely azért kö­vetkezett be, mert egy te­hervonat négy cement­szállító vagonja eddig is­meretlen okból elszaba­dult a szerelvénytől, és összeütközött egy sze­mélyvonattal.­­ Öngyilkosságot követett el Francois Genoud svájci bankár, aki élete végéig kiállt fasiszta meggyőző­dése mellett. Az AFP Genoud környezetéből szerzett szombati értesü­lésre hivatkozó jelentése szerint a szélsőséges néze­teiről ismert pénzember életének 80. évében, a Lausanne melletti pullyi birtokán végzett magával.­­ Többek között magyar álnevet és hamisított ma­gyar igazolványokat hasz­nál az a kölni férfi, aki el­len pénteken adott ki nemzetközi elfogatóparan­csot a hamburgi rendőr­ség, mert gyanúja szerint az illető az egyik fő szerve­zője volt a hamburgi mil­liomos Jan Philipp Reemtsma elrablásának. ♦ Szaúd-Arábiában lefe­jeztek négy muzulmán szélsőségest, akik tavaly­­pokolgépes merényletet hajtottak végre a szaúdi nemzeti gárda amerikai közreműködéssel működ­tetett katonai kiképzőköz­pontja ellen .­­ A német hadsereg a má­sodik világháború óta elő­ször rendezett nyilvános eskütételt pénteken Ber­linben. .A régi-új német fő­városban Roman Herzog államfő köszöntötte a ka­tonákat, de hangját több­ször elnyomta ,,a militaris­ta rendezvény" ellen han­gos füttyszóval tiltakozó több mint ezerfős tömeg. A rendezvényt biztosító ha­talmas rendőri erő vízágyú bevetésével igyekezett meg­akadályozni a rendzava­rást. Az előrejelzés szerint Klaus biztosan nyer Szoros a verseny Tizenhat párt indult a csehor­szági parlamenti választáso­kon pénteken és szombaton, ám biztos volt, hogy közülük csak hat-hét lépi át a parla­mentbe való bejutáshoz szük­séges 5 százalékos küszöböt. Semmilyen incidens nem za­varta meg a választást, amely­nek során már pénteken az ur­nákhoz járult a jogosultak 40- 45 százaléka. A két fő esélyes az eddig kormányzó Polgári Demokratikus Párt (ODS) és az ellenzéki Cseh Szociáldemok­rata Párt (CSSD). Csehország­ban nyolcmillió választópolgár van, és kétszáz mandátumról kellett dönteniük. Ezért össze­sen 4537 jelölt versengett. A pártok 350 millió koronát köl­töttek a kampány során, egye­dül Václav Klaus ODS pártja 100 milliót. Ha minden az el­képzelt forgatókönyv­ szerint fo­lyik, akkor Václav Havel elnök már ma, vasárnap megbízást ad a választások győztesének a kormányalakításra. Az elmúlt négy évben koalíció kormány­zott, amely a Polgári Demokra­ta Párton kívül az ODS nevű Polgári Demokrata Szövetség és a KDU-CSL Keresztényde­mokrata Unió szövetsége alap­ján állt. Megtalálták a holttestüket Megtalálták a trappista szerze­tesek holttestét­ annak a kolos­tornak a közelében, ahol az al­gériai terroristák foglyu­­l ejtet­ték őket. Azért rabolták el a ba­rátokat, hogy ezzel rákénysze­­rítsék az algériai kormányt ar­ra, hogy kiengedje a börtönből társaikat. Miután az algériai kormány erre nem volt hajlan­dó, elvágták a torkukat. Párizs­ban hivatalosan cáfolták azt a hírt, hogy egy megbízottjuk tárgyalt volna a foglyokkal és rabtartóikkal a szabadon bo­csátásuk feltételeiről. Egy biz­tos: a szerzeteseket legyilkol­ták, és Algéria olyan ország lett, ahol a keresztény fehér emberre halálos átkot hirdet­tek a térséget a markukban tartó terroristák. Kifizetődő foglalkozás Oleg, az orosz kém Londonban tévéműsort vezet A kémeket a hidegháború el­múltával sem kell félteni. Oleg Gordievszki három éven át a KGB londoni rezidense volt, majd 1985-ben úgy döntött, hogy a nyugati ajánlatok ked­vezőbbek, és Nagy-Britanniá­­ban maradt. Azóta szerény nyugdíjából tengődik London­ban. Miután a kémkedés most, hogy békésebb idők jár­nak, szórakoztató tömeg­sporttá vált, Oleg, a kém a brit Channel Four tv-csatorna sztárja lett. Kitaláltak egy já­tékot, amelynek ő a szakértő­műsorvezetője. Ez abból áll, hogy három pár résztvevő megbízást kap arra, hogy a brit szigetek bizonyos terüle­tein kémfeladatokat hajtsa­nak végre. A cél, hogy eköz­ben ne csípjék őket fülön. A keresésükre kiküldött csapa­tokat forgatócsoportok kísé­rik, a „kémek" amatőr kame­rákkal rögzítik kalandjaikat. Ha sikerül végrehajtaniuk a feladatot anélkül, hogy elkap­nák őket, naponta és fejen­ként ezer angol fontot kap­nak. A stúdióban az orosz szuperkém ül, ő ítéli meg a versenyzők teljesítményét. Gordievszki legközelebbi vál­lalkozása a közelgő orosz el­nökválasztás londoni megfi­gyelése lesz­­ a tv-kamerák előtt. Az áruló nagykövet Peter Galbraith, az Egyesült Ál­lamok horvátországi nagyköve­te ellen vizsgálatot indít az amerikai Kongresszus. Azzal vádolják, hogy az ENSZ fegy­verszállítási embargója ellené­re lehetővé tette, hogy a bosz­niai mohamedánok fegyverhez jussanak. Galbraith a világhí­rű közgazdász, John Kenneth Galbraith fia, és élete első elis­merő levelét Kennedy elnöktől kapta. Azóta csak emelkedett a ranglétrán, amelyről most alig­hanem lebukott. A vád az elle­ne, hogy elősegítette iráni fegy­verek becsempészését Boszniá­ba. A republikánus kézben levő amerikai kongresszus ez alka­lommal visszalő a demokraták­nak a Reagan-adminisztrációt mélyen megrázó 1986-os iráni botrányért, amikor is az ameri­kai túszok kiszabadítása remé­nyében Washington fegyvert szállított Iránnak. A zágrábi amerikai nagykövet nem vett részt az üzletben, csupán elfor­dult, amikor a háta mögött megkezdődtek az iráni fegyver­­szállítások a bosnyákoknak. Ami végül is segített abban, hogy a szerbeket tárgyalóasz­talhoz kényszerítsék Dayton­­ban. Galbraithnek kulcsszere­pe volt abban, hogy 1994-ben Tudjman horvát elnök bele­ment abba, hogy létrejöjjön a boszniai horvát-bosnyák föde­ráció. Ezt követően szálltak le a zágrábi repülőtéren az iráni fegyvereket szállító repülőgé­pek, amelyek rakománya a bosnyákokhoz került. Az ame­rikai nagykövet instrukciókat kért Washingtontól, mit te­gyen. Nem kapott. Tehát sze­met hunyt. Csak a CIA küldte a jelentéseket Washingtonba, hogy az ENSZ-embargót áthág­va fegyverekkel megrakott te­herautók haladnak Bosznia fe­lé. Előbb-utóbb kiderült a stik­­li. Az Egyesült Államok kormá­nya megszegte az embargót, amelyet New Yorkban megsza­vazott. Egy jó pont az amerikai republikánusoknak, akik el akarják gáncsolni Clintont. Eb­ben az ügyben valószínűleg si­kerrel. K. Gy. 1 VASÁRNAP Igazgató-főszerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: KATONA JÓZSEF Szerkesztők: KLEB ATTILA (fotó), SZEKERES TAMÁS (sport) Művészeti vezető: EGRESSY GABRIELLA Tördelőszerkesztő: ANDRASSEW TAMARA Főmunkatársak: ANDRASSEW IVÁN, FÉNER TAMÁS, HELTAI ANDRÁS, KALMÁR GYÖRGY, NAGY N. PÉTER A szerkesztőség sajtóügynökségi partnerei a Ferenczy Europress és a WestelPress. Kiadja: a Vasárnap Kft. Felelős kiadó: a kft. ügyvezető igazgatója Marketingigazgató: KOVÁCS MÁRTA Hirdetési igazgató: SOMOGYI LÍVIA Terjesztési vezető: HIRMANN ÉVA Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1087 Budapest, Könyves K krt. 76. Telefon/Fax: 269-9010, központi telefon: 210-0400 marketingigazgatóság telefon: 269-9003 fax: 133-9914 A Vasárnap Kft. levélcíme: 1525 Budapest, Pf. 801. Terjeszti a HÍRKER Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., a regionális részvénytársaságok és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármelyik postahivatalban, valamint a hírlap- és egyesített kézbesítőknél Előfizetési díj negyedévre: 396, fél évre 792, egy évre 1584 Ft Nyomdai előkészítés: Vasárnap szerkesztősége, Szikra Lapnyomda Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: LENDVAI LÁSZLÓNÉ mb. vezérigazgató ISSN 1218-1579 NAGYVILÁG BRITEK Nagy-Britanniában az idén első ízben kötelezik a parlamenti képviselőket arra, hogy jelentsék be a képvise­lői fizetésen felüli jövedelmei­ket, üzleti érdekeltségeiket. Több kormánytag kijelentet­te, erre nem hajlandó. Volt mi­niszterek is megtagadták, hogy informálják jövedelmük­ről a parlamentet, közöttük Douglas Hurd egykori kül­ügyminiszter. Azok közül, akik eleget tettek a felszólí­tásnak, a legjobban Roy Hattersley, a Brit Munkáspárt politikusa keres: két londoni újságtól évi 104 ezer fontot kap. A konzervatívok toplistá­ját Patrick Nicholls vezeti, aki igazgatósági tag lévén egy vállalatnál évi 60 ezer font jö­vedelmet húz. David Mellor volt tory miniszter nem hozta nyilvánosságra pénzügyi helyzetét, ám az újságírók megtudták: évi 350 ezer fon­tot kap tíz különböző cégtől. Internet­hölgykínálat Több száz randevúra ajánlkozó hölgy­ neve és címe található az Interneten - írja a London Guardian. Főleg orosz és Fülöp­­szigeteki hölgyek kínálkoznak. Az Egyesült Államokban azon­ban figyelmeztetik azokat, akik netán házasság sanda céljával keresnek partnert, hogy csak abban az esetben kaphatnak amerikai állampolgárságot, ha legalább két éven át együtt él­nek férjükkel. Figyelmeztet a veszélyekre az a história is, aminek a főszereplője Timothy Blackwell, egy szemérmes szá­mítógép-technikus, aki csak az Internet segítségével tudott menyasszonyt választani. Susana Remerata egykori Fü­­löp-szigeteki szépségkirálynő lett az arája, de valami nem volt rendben a dologban, mert két­heti házasság után lelőtte a nőt és két barátnőjét. 1996. június 2. íi, 0 Wy" J, -------------------------------------—tvtCTfcnObkaátt Volt választás Nem is az a legelgondolkozta­­tóbb, hogy Izrael Netanjahut vá­lasztotta, hiszen ebbe nem lehet beleszólni. Bill Clinton megpró­bálta, és felsült. Ez tudniillik az iz­raeliek ügye volt, nem pedig nemzetközi népszavazás a kö­zel-keleti békéről. Az izraeliek tudták, kit és miért választanak. Az igazán elgondolkoztató az, hogy mellélőttünk. A többes szám első személy jelen esetben a világ számottevő közvélemé­nyét jelenti, amely felállított ma­gának egy tételt, ami a londoni Financial Times grafikáján látha­tó. Ebből kiderül, hogy Peresz a béke angyala, Netanjahu pedig nyakukra hozza az arab terroriz­must. Ezt szuggerálták a világla­pok. Ennek megfelelően a londo­ni Guardian Netanjahu megvá­lasztását ilyen címmel adta hírül: Az izraeli választás ökölcsapás a békére. De citálhatnám tovább. A világ Peresznek szurkolt. Az izraeliek megoszlottak. Mert be­lefáradtak abba a békébe, ami­vel Simon Peresz és Jasszer Arafat szolgált. Túl sok áldozatba került, többe, mint a háború. És a béke jórészt csak fikció volt. Arafattal békét kötöttek, de Arafat ma már nem képvisel töb­bet, mint egy palesztin frakciót. Arafat legalitását olyan szavazá­son szerezte meg, amelyen csak a hívei vettek részt, az ellenfelei még erre sem méltatták. Ha a palesztinok is olyan demokrati­kus rendszerben szavaznak, mint az izraeliek, akkor Arafat ma nincs sehol. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy másról szólt ez a válasz­tás a világ, és másról Izrael szá­mára. Az oslói csapatnak, a No­­bel-díjnak, a Washingtonban ün­nepélyesen aláírt szerződések­nek nem volt nehéz drukkolni. Az izraeliek számára nem ez volt a tét. Már csak azért sem, mert olyan számottevő párt ezen a vá­lasztáson nem vett részt, amely elutasította volna a közel-keleti békét. Abban persze megoszlot­tak a vélemények, hogy milyen áldozatokat kell ezért Izraelnek hoznia. A nagy pártok között egy sem volt, amelyik azt mondta, hogy vissza kell venni a paleszti­noktól a ciszjordániai városokat. Hogy vissza kell csinálni a pa­lesztin állam megalakulása érde­kében tett lépéseket. A Munka­párt és a Likud között nem ebben van a különbség. Hanem abban, hogy miként garantálják Izrael és a ciszjordániai zsidó települése­ken élők biztonságát. Peresz az engedmények ingoványos tala­ján egyensúlyozott, a Likud ke­ményebb tárgyalópartner lesz - de tárgyalópartner marad. Ha az izraeli választás való­ban arról szólt volna, amit a világ­sajtó feltételezett, vagyis referen­dum lett volna a békéről, akkor semmi kétség, Peresz nyeri meg. De nem erről kellett az izra­elieknek dönteniük. Még csak ar­ról sem, hogy folytatható-e a „föl­det a békéért" politika. Hiszen er­ről érvényes parlamenti határo­zatok vannak, nincs visszaút. Ha ez lett volna a választás tétje, ak­kor az izraelieknek nem lett vol­na választásuk. De volt. Elgondolkoztató, hogy ennek a választásnak a kis pártok lettek a győztesei. Ez abból az új vá­lasztási rendszerből is követke­zett, hogy külön szavaztak a két miniszterelnök-jelölt egyikére, és külön arra a pártra, amelyet a legrokonszenvesebbnek találtak, így gyengült meg mind a Likud, mind a Munkapárt, és így erő­södtek meg az apró pártok, ame­lyek most majd a kormányt alakí­tó Likudhoz fognak csatlakozni, megkérve ennek az árát. Miután a kormányban maximum 18 mi­niszter lehet, Netanjahunak - ha be akarja váltani választási ígére­teit, márpedig kénytelen lesz rá - megfelelő számú tárcát (az előze­tes megállapodás szerint 3-3-at) kell juttatnia a két vallási pártnak, a Sasznak és a Nemzeti Vallá­sos Pártnak, egy helyet az orosz zsidóknak és a Harmadik út Párt­jának. A fennmaradó kilenc hely­ből még a Comet és a Geser párt is három-három posztra tart igényt. A választások következté­ben az izraeli politikai élet dara­bokra hullt. A miniszterelnöksé­gért folyó párharcban Netanjahu csekély többséggel győzött, ami azt mutatja, hogy Izrael társadalma végtelenül megosztott. Abban is, hogy mi­ként bánjanak a palesztinokkal. Hogy öklüket kell-e mutatni, vagy kezüket nyújtani. Például Netanjahu kijelentette, nem is egyszer, hogy márpedig ő nem fog kezet Arafattal. Miután brit lapértesülések szerint Arafat halálos beteg (rákja van, és Parkinson-kór emészti), megle­het, hogy erre sor sem kerül­het. Vagy mégis. Arafatnak ezer élete van. De nem ez az egyetlen kérdés, amelyet az új kormányfőnek el kell döntenie. Mindenki másért szavazott rá. Mindenki mást vár tőle. Nagyon nehéz dolga lesz. Kalmár György­­ . Koreai kapca Amikor legutóbb egy észak-ko­reai pilóta átrepült Dél-Koreá­­ba, aminek fejében Szöultól sok ezer dollár jutalmat kapott, nem 1950-ben épült MIG-19- es gépe keltette a legnagyobb feltűnést. Persze annak is örül­tek a határ déli oldalán, leg­alább szemügyre vehették a „korszerű” gépet, amellyel Phenjan hadereje fel van sze­relve. Az igazi érdeklődést azonban a pilóta ruházata vál­totta ki. Az még hagyján, hogy egyenruhája alatt egy mackó­nadrágot is viselt, ugyanis a gépben nem volt fűtés. A sisak­ja is rendben volt, pontosan ugyanilyen fejfedő viselésére kötelezik Dél-Koreában a mo­torbiciklistákat. A feltűnést a kapca keltette. A pilóták min­denütt a világon a legjobban el­látott katonák, a felszerelésük jobb a többiekénél. Li Csul Szo kapitány, a dezertőr pilóta vi­szont csak egy kapcát viselt disznóbőr csizmába bújtatott lábán. Zoknira Észak-Koreában a pilótáknak nem telik. Nem csoda, hiszen az egyszerű pol­gárnak még betevő falat sem jut.

Next