Szinészek Lapja, 1931 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1931-03-01 / 3. szám

EmléRessssUnlc régieRröl... Tiszai Dezső Nem akadémiát vagy más szí­­nészképző iskolát jár­t, h­anem a»Xéj­­­színház« első (1875-iki) kómában rekrutált ez a merészen sasomn­i, öl­döklő nagy feketeszemű színész. Alakja a középtermet legalacsonyab­b fokán állott. Arca nagy, sötétbarna, de rendkívül kifejező és mozgékony, képes minden indulat ábrázolására, tolmácsolására. Szája szépen­­metszett, hatalmas fehér fogakkal. Hajkoro­nája éjfekete, akár egy sin indiásié. Egészben véve azonban ig('n rokon­szenves ])álvatárs volt. Hangja hatal­mas hasszbariton, hajlékony és k­l­­lemesen lágyárnyalatú, m­ellyel kitü­nően tudott bánni. Debrecenben 1878 őszén igen nagy, sőt merész feladatra vállalkozott mint fiatal színész, mert a buffó szerep­körről akkor­ lemondott s az örökifju­ néven ismert s becézett Foltényi tata helyét betölteni vállalkozott, aki a köztudat szerint pótolhatatlan volt. De »merésznek a világ« s ő mindjárt a tata egyik leghíresebb szerepéb­en, »Fatinkca« Kancsukoff tábornokában lejtett fel s egy csa­­p­ásra belopta magát a közönség szí­vében s felvonások végén tapsorkának és­ számtalan kihívás jutalmazta a­­merész ifjú színészt. Ámde nemcsak a buff­ókban, ha­nem a bunfordi sz­er­epkörben is re­mekelt őkelme, mert különb »Petaud királyt« vagy »Kékszakállú herceg«­­ben Bobecket nem igen láttunk s lassan művészi tárházilm rengeteg efféle szerepeket halmozott el, mik közt jelesebbek voltak: »Gerolsteini hercegnő« Bumbum tábornoka, »Or­­plu­'us« Jupiteré, »Koldus diákok« Ollendorfja stb. stb. Hát még meny­nyi drámai, nék­színmű és ostorai sze­rep volt abban a telhetetlen agy­­raktárban!? Ma »Vasgyár­,s.« Mou­­lbrrd­jében, holrap Csiky Gergely »Márkányi«-jriban szen­élyesítette a gazdag errrber tudatlari büszkeségét, vagy oktalarr tragyravágj­á's át. Előb­biben mily naiv gőggel vágja a már­­kiné elé, hogy: »kérem, én császári ágyban alszom!« s az utóbbi barr a cim­ és kitüntetésre áhítozó gazdag ember korlátoltságát az elismerés vis­szarzó tapsai között. »Sárga csikó« Pusztabírójában igazi lőrőlvágos ala­kot állított elénk s porripás dala és tárrcával ann­yira elragadta közörtsé­r­gét, hogy az eliszrterés vihara perce­kig zúgott utána, hogy ne is szóljak »Traviata« opera Gentrondjáról, mely sz­epében az értek hazahrra és bá­jával ragadta el a szallgatóságot, mely i'lisztverésének szattyos brávózás és zsigó tapsviharral adott kifejezést. Szárírtalati szerepéről szólhatrtok m­ég, de tereirr nettr etrgedi, azért még m­egem­lítem, hogy nemcsak mint szí­nész, de mint színiigazgató is első­rendű volt. 1890 őszén az ő igazgatása alatt Kassán kezdte a világot jelentő desz­kákon való írműködését Szerénty Zol­tán, az illusztris­­tagy­űművész, akit színipályájának 40-ik dicsévédett csak most üntiopedütik, valam­int a korátt Elysiumba költözött Sziklai Kornél is. Kassini 10 évig igazgatóskodott, nevelve, tanítva a fiatalokat, kik kö­zül sokatt a fővárosi szí­tházak ki­­válósá­gai lettek. Kasséb­ól Debre­cenbe került, hol szintén huzamo­sabb ideig a külföldön bekövetke­zett várallait, az egész itragyar sziné­­szetet megr­ezidítő bakijáig a legna­gyobb megelégedésre m­űködött. So­kat vártu­­k­orrég tőle, de a kegyetlen »Sors« intésén­e testvére »Mors« el­ragadta és saját szállására szállítá, örökálomba vrzerítve a még fiatal lelkitakaróját, fiatal testét — ámde szellettre itt bolyong s treve örökké él errrlékünkben. II. Hevesy Gáborné Lehoczky Gornélla Csak két éve ünnepelte férjével, a vidék egyik jeles színészével házas­ságuk — »boldog«, házasságuk be­töltött 50-ik évforduló ünnepét s ma az 52-ikben immár elszállt nemes lelke Urához, Teremtőjéhez. Nem a színésznőről, hanem a nő­ről, az asszonyról, a hűséges feleség­ről és Anyáról szólok most érdemes Pályatársaim! — Fel bírja-e ma színész fogni azt, mit jelent az, hogy színésznő az ő színészférjével jóban, rosszban 50-nél több, boldo­gan telt évet töltsön el szakadatlan egyhuzamban? Bizony még a régi, szebb világot látott színész is csak kalaplevéve, tisztelettel említheti a kiváló és ritka hitestárs nevét. hiseunk azonnal gyűjtést tagjaink között, hogy intelális­ méltó emléket állíthassunk porai felé. A tanács­­az indítványokat egyhangú­lag elfogadta. Ezen az ülésen az iroda­igazgató jelenti, hogy­­221 tag van szer­ződés nélkül, de meg kellett állapítani, hogy ennek legfőbb oka a főv­árosh­oz való ragaszkodás. (Sajnos ma is így van.) Ugyanez a tím­áros ülés Ditrói elnöklete­­alatt Rónaszéki, Komor, Leszkay, Szi­­légyi, Tapolczai, az ügyész és iroda­­igazgatóból álló bizottságot küld ki a nyugdíj­szabályok módosítása tárgyában. ♦ A december 30-iki tanácsülésen Mé­száros Kálmán iroklaigazgató hossza­­san vázolja a színészek helyzetét és jelenti, hogy úgy a nagy, mint a kis igazgatók a szó legteljesebb értelmében a létért küzdenek, b­ejárta az országot és mindenütt ijesztő képet látott. Szer­zett tapasztalatai alattján ki meri mon­dani, hogy a vidéki színészet rendezé­sét illető munkálatainkban téves nyomon járunk. Hosszasan fejtegeti álláspontját, hogy csak a nagy városokban lehetsé­­ges a fokozottabb igényeket kielégítő, magasabb nívójú színtársulat, de ezeket is fokozottabban kell támogatni. Ezek mellett n­éhány kiváló dzsinnai és operetta staggdone lenne szervezendő, melyet a közép és kisebb városokban rövid elő­adói­ tumokat rendeznének. (Tehát már akkor és akkor sem először, hangzott flel a staggdone idea, melyről ma is sokat beszélünk s mely ideát egy-két mai nagyság a magáénak szeret vindi­kálni. Harminc év óta nem tudott az idea testet ölteni. Valószínűleg nem akadt rá pénz. Pélek így lesz még jó soká.) Az irodaigazgató jelentése után Ditrói Mór elnök felkéri gr. Festetics Andor orsz. színészeti felügyelőt, hog­y a t­erületi rendszerre és beosztásokra, különösen az eddigi megál­lapodásokra nézve felvilágo­sítást adni szíveskedjék. Festetics Andor (sróf készséggel előadja, hogy egyetlen fontos lelpés se történt eddig a tanács megkerülésével. Ott voltak az egy­esü­let elnökei, tanác­sosai, igazgatói az or­szágos ankéten, ott a kilences bizotts­ági ülésén és a kerületi beosztások a ta­nács egy régebben felterjesztett terve­­zete alapján indultak meg. Hogy eltéré­sek álltak be és a megoldá­s sokáig húzódik, annak oka az, hogy a mi­nisztérium nem oktrojjal akarja azt meg­valósítani, hanem­­ a városok egymásközött­­i megállapodása alapján. Bemutatja a ter­vezetet. Irár­om állandó .Színház lenne: Kolozsvár, Arad, Kassa. Pormaszerűleg m­egalakult már 6 kerület. Az alaku­lás stádiumában áll 1 kerület, megala­­ku­landó lenne 8 kerület. Ezek szerint a 3 állandósított városon kívül tervbe van véve 17—18 kerület és még eset­leg 4—6 kisebb társulat, melyek kerü­letbe nem osztott helyeken, tetszés sze­rint működnének és így összesen 24- 25 színarsulat lenne. Elnök a felvilágosítá­st megköszöni és tudomásul veszi a tanáccsal együtt, fel­kéri a felügyelő urat, hogy szívesked­jék minél töb­bször megjelenni a tanács- színészek lapja

Next