Színház, 1972 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
ben, s ki tudja még, mi mindent végezhet el, miközben szórakoztat.” Élet és Irodalom, igaz. október „A nyugati lapokat böngészve azt látjuk, hogy a legnagyobb publicitást Kellér Dezső konferanszai és Róna Tibor Több nyelven beszélünk című műsora és a Politikai iskola című jelenete érte el . . . A londoni Times a Műteremlátogatás című jelenetből idéz. A tréfa témája: egy ifjú festő aktot fest, de kifogásolják, hogy ezt a témát választotta, mivel nincs társadalmi mondanivalója. Emiatt fél, hogy nem lesz sikere a kiállításon. Dörzsölt barátja vigasztalja: nincs semmi baj, csak megfelelő címet kell találni, amely kifejezi a mondanivaló lényegét. - Adj az akt kezébe egy aktatáskát, és legyen a kép címe: Újságírónő. - De hát, mit fejez ki a kép? - kérdi kétségbeesve a festő. - Azt, hogy a magyar sajtónak nincs mit takargatnia!” Látóhatár, igen. október Róna Tibor és Litványi Károly jelenete: Hullámvasút A hullámvasút megindul, lassan, egyenletesen. EGYIK: Emlékezzen csak, hogy milyen mélypontról indultunk! Először lassan, csikorogva! Aztán mindig gyorsabban! Aztán lett krumpli meg zsír, aztán lett mindenféle élelmiszer, aztán lett tüzelő, aztán lett ruházkodás, aztán lett egy nagy fellendülés a termelésben . . . (Zuhanás) MÁSIK: . . . aztán lett infláció! (Emelkedés) EGYIK: Aztán lett jó forint! És emelkedni kezdett az életszínvonal! Minden évben lemérhető volt, hogy mennyivel élünk jobban! Negyvennyolcban jobban éltünk, mint negyvenhétben, negyvenkilencben jobban éltünk, mint negyvennyolcban, és az ötvenes években . . . (Zuhanás) MÁSIK: Mit akart mondani az ötvenes évekről? EGYIK: Hogy akkor volt néhány hiba! (Emelkedés) EGYIK: De utána jött az ötvenhárom meg az ötvennégy, mikor elkezdtük rendbehozni a dolgokat! MÁSIK: Na, de azután mi jött, uram, ötvenhatban? ( Zuhanás) MÁSIK (más hangon): Máskor jobban meg kell fogódzkodnia. EGYIK: Miért? MÁSIK: Hogy ki ne essen! Folytassa csak! (Emelkedés) . . . EGYIK: Emelkedett a külföldre menők száma! (Zuhanás) MÁSIK: . . .esett a visszajövőké! (Emelkedés) EGYIK: Végleg megszűnt a létbizonytalanság. A mezőgazdasági dolgozóknak is nyugdíja van és SZTK-ja. ( Zuhanás) MÁSIK: Olyan is a munkafegyelem! (Emelkedés) EGYIK: Belekezdtünk az új gazdasági reformba. (Kis csend) Mindketten várják a zuhanást, már lehunyták a szemüket is, de az elmarad. Mert már az utolsó egyenesben vagyunk, és a kocsi beérkezik az állomásra. MÁSIK: Mi az, miért hallgatott el? EGYIK: Vártam, hogy zuhanunk! MÁSIK: No és? EGYIK: Úgy látszik, benne vagyunk a célegyenesben! Hát örülök, hogy így elbeszélgettünk! MÁSIK: Várjon még! Ha maga olyan okos, akkor azt is mondja meg, hogy most mi lesz? EGYIK: Hogyhogy mi lesz? MÁSIK: Hát, a gazdasági életben, és úgy egyáltalán! EGYIK: Mi lenne? Felfelé fogunk emelkedni! (Közben megérkeztek, a kocsi megállt) Na, jön a következő menetre? MÁSIK: Csak a gyerekek! Tudja... megmondom őszintén... én már szédülök egy kicsit. „Sajó is, Hacsek is, Pomócsi is, a polgár is és a forradalmár is megnyugodhat: a Vidám Színpad ellenzéki kabaré maradt, és legyőzte a nevetés szabotőreit. Megtanította az ,,érte nevetést”, hogy az emberek a kabarén kívül is mosolyogni tudjanak.” 1971. Pénz beszél Tükör, 1966. október „Pestnek két kabarészínház joggal kijár. Ahol a közgondolkodást ennyire áthatja az aktuális humor, ott ennek a sajátos szellemi aktivitásnak kellő fórumot kell teremteni. Most, mikor mind a Mikroszkóp Színpad, mind a Vidám Színpad hosszú idő után újra premiert tartott, azzal a várakozással végeztem el vidám vizsgálódásomat a két műsor körül, hogy vajon mennyire szolgálnak pezsdítőül 1971 tavaszának politikai légkörére ... A humor a Vidám Színpadon konfekcionáltabb, bizonyára azért, mert igyekeznek a számok zömét a társulat alkatára húzni... Van kövér humor, sovány humor, vörös humor. Brachfeld inkább kedélyes, semmint élesen poentírozó konferanszié ...” Film, Színház, Muzsika, igjz. április Részlet Brachfeld Siegfried konferanszából: „Sokan vitatkoznak arról, hogy lesz-e a kommunizmusban pénz vagy nem lesz. A revizionisták azt mondják, hogy lesz, a dogmatikusok meg azt, hogy nem lesz. Mi, akik dialektikusan gondolkodunk, tudjuk, hogy lesz, akinek lesz, s lesz, akinek nem lesz.” Összeállította: Berkes Erzsébet A Vidám Színpad műsoraiból. „Nem a tükör görbe" (1953). Lórán Lenke, Dékány László és Alfonzó (Magyar Fotó - Farkas Tamás) 20