Színház, 1972 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

ben, s ki tudja még, mi mindent végez­het el, miközben szórakoztat.” Élet és Irodalom, igaz. október „A nyugati lapokat böngészve azt lát­juk, hogy a legnagyobb publicitást Kel­lér Dezső konferanszai és Róna Tibor Több nyelven beszélünk című műsora és a Politikai iskola című jelenete érte el . . . A londoni Times a Műteremláto­­gatás című jelenetből idéz. A tréfa té­mája: egy ifjú festő aktot fest, de kifo­gásolják, hogy ezt a témát választotta, mivel nincs társadalmi mondanivalója. Emiatt fél, hogy nem lesz sikere a ki­állításon. Dörzsölt barátja vigasztalja: nincs semmi baj, csak megfelelő címet kell találni, amely kifejezi a mondani­való lényegét. - Adj az akt kezébe egy aktatáskát, és legyen a kép címe: Új­­ságírónő. - De hát, mit fejez ki a kép? - kérdi kétségbeesve a festő. - Azt, hogy a magyar sajtónak nincs mit takar­gatnia!” Látóhatár, igen. október Róna Tibor és Litványi Károly jelenete: Hullámvasút A hullámvasút megindul, lassan, egyen­letesen. EGYIK: Emlékezzen csak, hogy mi­lyen mélypontról indultunk! Először lassan, csikorogva! Aztán mindig gyor­sabban! Aztán lett krumpli meg zsír, az­tán lett mindenféle élelmiszer, aztán lett tüzelő, aztán lett ruházkodás, aztán lett egy nagy fellendülés a termelésben . . . (Zuhanás) MÁSIK: . . . aztán lett infláció! (Emelkedés) EGYIK: Aztán lett jó forint! És emel­kedni kezdett az életszínvonal! Minden évben lemérhető volt, hogy mennyivel élünk jobban! Negyvennyolcban jobban éltünk, mint negyvenhétben, negyvenki­lencben jobban éltünk, mint negyven­­nyolcban, és az ötvenes években . . . (Zuhanás) MÁSIK: Mit akart mondani az ötve­nes évekről? EGYIK: Hogy akkor volt néhány hi­ba! (Emelkedés) EGYIK: De utána jött az ötvenhárom meg az ötvennégy, mikor elkezdtük rendbehozni a dolgokat! MÁSIK: Na, de azután mi jött, uram, ötvenhatban? ( Zuhanás) MÁSIK (más hangon): Máskor jobban meg kell fogódzkodnia. EGYIK: Miért? MÁSIK: Hogy ki ne essen! Folytassa csak! (Emelkedés) . . . EGYIK: Emelkedett a külföldre me­nők száma! (Zuhanás) MÁSIK: . . .esett a visszajövőké! (Emelkedés) EGYIK: Végleg megszűnt a létbizony­talanság. A mezőgazdasági dolgozók­nak is nyugdíja van és SZTK-ja. ( Zuhanás) MÁSIK: Olyan is a munkafegyelem! (Emelkedés) EGYIK: Belekezdtünk az új gazdasági reformba. (Kis csend) Mindketten várják a zuhanást, már le­hunyták a szemüket is, de az elmarad. Mert már az utolsó egyenesben va­gyunk, és a kocsi beérkezik az állomás­ra. MÁSIK: Mi az, miért hallgatott el? EGYIK: Vártam, hogy zuhanunk! MÁSIK: No és? EGYIK: Úgy látszik, benne vagyunk a célegyenesben! Hát örülök, hogy így elbeszélgettünk! MÁSIK: Várjon még! Ha maga olyan okos, akkor azt is mondja meg, hogy most­­ mi lesz? EGYIK: Hogyhogy mi lesz? MÁSIK: Hát, a gazdasági életben, és úgy egyáltalán! EGYIK: Mi lenne? Felfelé fogunk emelkedni! (Közben megérkeztek, a ko­csi megállt) Na, jön a következő me­netre? MÁSIK: Csak a gyerekek! Tudja... megmondom őszintén... én már szé­dülök egy kicsit. „Sajó is, Hacsek is, Pomócsi is, a polgár is és a forradalmár is megnyugodhat: a Vidám Színpad ellenzéki kabaré ma­radt, és legyőzte a nevetés szabotőreit. Megtanította az ,,érte­ nevetést”, hogy az emberek a kabarén kívül is mosolyogni tudjanak.” 1971. Pénz beszél Tükör, 1966. október „Pestnek két kabarészínház joggal ki­jár. Ahol a közgondolkodást ennyire át­hatja az aktuális humor, ott ennek a sa­játos szellemi aktivitásnak kellő fóru­mot kell teremteni. Most, mikor mind a Mikroszkóp Színpad, mind a Vidám Színpad hosszú idő után újra premiert tartott, azzal a várakozással végeztem el vidám vizsgálódásomat a két műsor körül, hogy vajon mennyire szolgálnak pezsdítőül 1971 tavaszának politikai légkörére ... A humor a Vidám Szín­padon konfekcionáltabb, bizonyára azért, mert igyekeznek a számok zömét a társulat alkatára húzni... Van kö­vér humor, sovány humor, vörös humor. Brachfeld inkább kedélyes, semmint éle­sen poentírozó konferanszié ...” Film, Színház, Muzsika, igjz. április Részlet Brachfeld Siegfried konferan­­szából: „Sokan vitatkoznak arról, hogy lesz-e a kommunizmusban pénz vagy nem lesz. A revizionisták azt mondják, hogy lesz, a dogmatikusok meg azt, hogy nem lesz. Mi, akik dialektikusan gondolkodunk, tudjuk, hogy lesz, akinek lesz, s lesz, akinek nem lesz.” Összeállította: Berkes Erzsébet A Vidám Színpad műsoraiból. „Nem a tükör görbe" (1953). Lórán Lenke, Dékány László és Alfonzó (Magyar Fotó - Farkas Tamás) 20

Next