Színház, 1972 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

MAJOROS JÓZSEF A Kecskeméti Katona József Színház jubileuma 75 éves a Kecskeméti Katona József Színház: a Fellner és Helmer, jeles bécsi építészek tervei szerint fölépült színház 1896. október 14-én nyitotta kapuit. Háromnegyed évszázados jubileum - alkalom arra, hogy fölidézzük a színház történetének fontosabb eseményeit, je­lentős fejezeteit. A Kecskemét c. lap 1896. október 18-i száma így tudósít a nagy napról: Az új színház megnyíltával, október 14-én, Kecskemét új korszakba lépett. . . új világ nyílt meg számunkra, melyben új feladatok tornyosulnak elénk és sür­gős tevékenységre sarkallnak. Új szín­házunkban Ábrányi­­ Emil hangoztatta az első szót s aztán elkezdődött a Bánk bán előadása . . . Az új épület külsőleg, ben­­sőleg ragyogó volt, künn nagy sokaság tolongott az ívlámpák előtt s közben­­közben zajos kiáltásokban tört ki.. . A közönség ünneplő volt, a férfiak fekete ruháját érdekesen tarkító a nők szebb­­nél-szebb öltözeti dísze .. . Az eleven tollú tudósító sok minden cicomás, „millenniumi” epizódról be­számol még, majd illendő szavakkal szól azokról, „kik a színház létrejötte körül elévülhetetlen érdemeket szereztek s mű­vük befejezését meg nem érhették”. Hogy Kecskemétnek állandó színháza legyen - ez először Katona Józsefnek volt szívügye és buzgalma. Katona 1820 novemberében foglalta el alügyészi hivatalát Kecskeméten. Is­kolaszínjátszó és drámaírói „múlttal” a háta mögött éberül figyeli szülővárosa művészetének alakulását. Kevés örömét lelhette benne. A városban, ahol a XVIII. században az iskolaszínjátszás oly bátran dacolt a bécsi rendeletekkel, ahol Kelemen László második társula­tát szervezhette 1796-ban­­ hivatalkez­dése idején épp egy német színtársulat fészkel. Távozásuk után kóbor „trup­pok” melegednek hosszabb-rövidebb idő­közönként a Kecskés vendéglőben — en­nek kerthelyisége szolgál ekkor a város színházául. Inkább csak átutazóban ját­szanak: Komárom és Kolozsvár között szusszanva Kotzebue-t és különféle ma­gyarításokat. nát. Ez a szánalmas helyzet készteti Kata­hogy színházépítési javaslatával a „Nemes Tanácshoz” forduljon. Lá­tjuk a Hilvánosságokat máskor is, de érezni csak akkor tudjuk, mikor szük­ségét muta­tja a belépő Eset. így va­gyunk Ketskeméten a játék színnel, melly ugyan nem valamelly mindenna­pi szükség, és tsak azok előtt tűnik szembe, akik ahoz hajlandó érzéssel vi­seltetnek: mind azon által meg kell es­­mérni azoknak is, kik a Játszó szín eránt Vis­szatetszéssel vannak, hogy egy kis meg nem fojtható Kedvetlenséget tá­maszt a lélekben mikor egy vagy más Játszó Társaság (vagy tsak puszta Báb­­tántzoltató is) nállunk megjelen és egy illy temérdek Város nem tud annak egy betsületes Fedelet mutatni, melly alá vonulhasson . . . Ezért terve a következő: a piaci mé­szárszék épületét kellene színjátszás cél­jára átalakítani. A javaslattal egyetértők nevében az átalakítás költségeire is ga­ranciát vállal, a „Nemes Tanács” azon­ban elejti tervét: „midőn... a város Cassája boldogabb állapotban lé­szen ...” - akkor lehet majd tárgyalni színházépítésről . . . Hiába volt a terv­rajz is, amit a Bánk bán írója javaslata mellé illesztett. Tudjuk: Katona úgy halt meg 1830. április 16-án, hogy mind drá­maírói, mind színházépítési tervei si­kerületlenek maradtak .. . Halála után három évvel - jórészt üzleti meggondolásokból - egy magán­­vállalkozó építtet színi játékra alkalmas helyiséget a telkén: ez Kecskemét első állandó színházterme. A vándortársula­tok most már tartósabb ideig tanyáznak a városban, ugyancsak mostoha körül­mények között. 1843 januárjától Szabó- Szákfy társulata bérli a „múzsahajlé­­kot”: velük van Petőfi Sándor is. Sta­tisztál a Grizeldisben, „jutalomjátékul” eljátssza a Lear Bolondját, aztán, előbb, mint a társulat, egy-két ruhaneműjét Vargáné asszonynak szállásbér fejében zálogul hagyva, faragott vándorbottal a kezében elhagyja a várost­­ a határban Jókai integet utána .. . 1847. október 14-e: a Bánk bán első kecskeméti bemutatója. Góts Ede tár­sulata adja elő . . . S aztán elcsendesedik a város színi élete: a művészek javarészt a szabad­ságharc katonái lesznek. Az önkényuralom idején „családi színtársulatok” s „tájszínházak” próbál­ják, kevés eredménnyel, éleszteni a város színi életét. 1857-től azonban már ran­gos vendégszereplések nyomaira bukka­nunk - s ezek kísérőjelenségeként egyre szembetűnőbbé válik a színház maradi állapota. A Vasárnapi Újság 1859. feb­ruár 6-i száma Katona panaszát ismétli tömören: „Egy ilyen népes város épít­tethetne állandó színházat, s akkor nem volna kénytelen a közönség egy vendég­lő udvarán szénapajtából rögtönzött al­kotmányban élvezni az előadásokat.” Az igény mind sürgetőbbé válik - a kitartó sürgetés 1868-ban meghozza eredményét: ismét magánvállalkozásban fölépül a kecskeméti színészet az előzőnél megfe­lelőbb új hajléka, a Kovács László épít­tette színházterem. Az 1896-os színházavatásig ez az épü­let ad otthont a társulatoknak. A szín­ház élén most már a város által kine­vezett igazgatók állnak ... A fönnma­radt színlapok szerint Kecskemét szín­házszerető közönsége ezekben az évek­ben a nagyszámú népszínmű és operett mellett operákat is láthatott, s sűrűn ta­lálkozhatott Shakespeare, Moliére és Schiller darabjaival is . . . A ma is álló színházépület fölszen­telésének millenniumi parádéját hosszú évtizedek hősies, nehéz sorsú színészete, reménytelenségbe vesző jámbor szándé­kai előzték meg Kecskeméten. A színház első igazgatója: Rakodczay Pál. Nagy ambícióval lát munkához. Színházi lapot indít, széles körű szerve­zési munkába kezd, ügyes műsort állít össze: Madách- és Moliére-bemutatók mellett Offenbach és Hervé operettjeit, Abonyi és Szigligeti népszínműveit ajánl­ja a közönségnek. Küry Klára vendégfel­lépése alkalmából kétszeresére emelte a helyárakat - ezért fölmondták neki. 1908-ig évente, kétévente cserélődtek az igazgatók s a társulatok. Mariházy Miklós az első igazgató Kecskeméten, aki ünneplések és megkövezések közepet­te tizenkét évadon keresztül áll a szín­ház élén, 1908-tól­­ 1920-ig. Nehéz idő­ket vészel át. Kezdetben a „vidék min­taszínházát” álmodja Kecskemétre - alig pár év múlva jóval kevesebbel kell hogy beérje. 1913-ban megnyitja kapuit a Városi Mozi, melynek közönségelszívó hatása azonnal jelentkezett. Az első vi­lágháború kitörése lényegében megbé­nítja a színházat. Az egyetlen említésre méltó esemény: 1916. november 11-én díszelőadás keretében kerül sor a szín- 21

Next