Színház, 1972 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
MAJOROS JÓZSEF A Kecskeméti Katona József Színház jubileuma 75 éves a Kecskeméti Katona József Színház: a Fellner és Helmer, jeles bécsi építészek tervei szerint fölépült színház 1896. október 14-én nyitotta kapuit. Háromnegyed évszázados jubileum - alkalom arra, hogy fölidézzük a színház történetének fontosabb eseményeit, jelentős fejezeteit. A Kecskemét c. lap 1896. október 18-i száma így tudósít a nagy napról: Az új színház megnyíltával, október 14-én, Kecskemét új korszakba lépett. . . új világ nyílt meg számunkra, melyben új feladatok tornyosulnak elénk és sürgős tevékenységre sarkallnak. Új színházunkban Ábrányi Emil hangoztatta az első szót s aztán elkezdődött a Bánk bán előadása . . . Az új épület külsőleg, bensőleg ragyogó volt, künn nagy sokaság tolongott az ívlámpák előtt s közbenközben zajos kiáltásokban tört ki.. . A közönség ünneplő volt, a férfiak fekete ruháját érdekesen tarkító a nők szebbnél-szebb öltözeti dísze .. . Az eleven tollú tudósító sok minden cicomás, „millenniumi” epizódról beszámol még, majd illendő szavakkal szól azokról, „kik a színház létrejötte körül elévülhetetlen érdemeket szereztek s művük befejezését meg nem érhették”. Hogy Kecskemétnek állandó színháza legyen - ez először Katona Józsefnek volt szívügye és buzgalma. Katona 1820 novemberében foglalta el alügyészi hivatalát Kecskeméten. Iskolaszínjátszó és drámaírói „múlttal” a háta mögött éberül figyeli szülővárosa művészetének alakulását. Kevés örömét lelhette benne. A városban, ahol a XVIII. században az iskolaszínjátszás oly bátran dacolt a bécsi rendeletekkel, ahol Kelemen László második társulatát szervezhette 1796-ban hivatalkezdése idején épp egy német színtársulat fészkel. Távozásuk után kóbor „truppok” melegednek hosszabb-rövidebb időközönként a Kecskés vendéglőben — ennek kerthelyisége szolgál ekkor a város színházául. Inkább csak átutazóban játszanak: Komárom és Kolozsvár között szusszanva Kotzebue-t és különféle magyarításokat. nát. Ez a szánalmas helyzet készteti Katahogy színházépítési javaslatával a „Nemes Tanácshoz” forduljon. Látjuk a Hilvánosságokat máskor is, de érezni csak akkor tudjuk, mikor szükségét mutatja a belépő Eset. így vagyunk Ketskeméten a játék színnel, melly ugyan nem valamelly mindennapi szükség, és tsak azok előtt tűnik szembe, akik ahoz hajlandó érzéssel viseltetnek: mind azon által meg kell esmérni azoknak is, kik a Játszó szín eránt Visszatetszéssel vannak, hogy egy kis meg nem fojtható Kedvetlenséget támaszt a lélekben mikor egy vagy más Játszó Társaság (vagy tsak puszta Bábtántzoltató is) nállunk megjelen és egy illy temérdek Város nem tud annak egy betsületes Fedelet mutatni, melly alá vonulhasson . . . Ezért terve a következő: a piaci mészárszék épületét kellene színjátszás céljára átalakítani. A javaslattal egyetértők nevében az átalakítás költségeire is garanciát vállal, a „Nemes Tanács” azonban elejti tervét: „midőn... a város Cassája boldogabb állapotban lészen ...” - akkor lehet majd tárgyalni színházépítésről . . . Hiába volt a tervrajz is, amit a Bánk bán írója javaslata mellé illesztett. Tudjuk: Katona úgy halt meg 1830. április 16-án, hogy mind drámaírói, mind színházépítési tervei sikerületlenek maradtak .. . Halála után három évvel - jórészt üzleti meggondolásokból - egy magánvállalkozó építtet színi játékra alkalmas helyiséget a telkén: ez Kecskemét első állandó színházterme. A vándortársulatok most már tartósabb ideig tanyáznak a városban, ugyancsak mostoha körülmények között. 1843 januárjától Szabó- Szákfy társulata bérli a „múzsahajlékot”: velük van Petőfi Sándor is. Statisztál a Grizeldisben, „jutalomjátékul” eljátssza a Lear Bolondját, aztán, előbb, mint a társulat, egy-két ruhaneműjét Vargáné asszonynak szállásbér fejében zálogul hagyva, faragott vándorbottal a kezében elhagyja a várost a határban Jókai integet utána .. . 1847. október 14-e: a Bánk bán első kecskeméti bemutatója. Góts Ede társulata adja elő . . . S aztán elcsendesedik a város színi élete: a művészek javarészt a szabadságharc katonái lesznek. Az önkényuralom idején „családi színtársulatok” s „tájszínházak” próbálják, kevés eredménnyel, éleszteni a város színi életét. 1857-től azonban már rangos vendégszereplések nyomaira bukkanunk - s ezek kísérőjelenségeként egyre szembetűnőbbé válik a színház maradi állapota. A Vasárnapi Újság 1859. február 6-i száma Katona panaszát ismétli tömören: „Egy ilyen népes város építtethetne állandó színházat, s akkor nem volna kénytelen a közönség egy vendéglő udvarán szénapajtából rögtönzött alkotmányban élvezni az előadásokat.” Az igény mind sürgetőbbé válik - a kitartó sürgetés 1868-ban meghozza eredményét: ismét magánvállalkozásban fölépül a kecskeméti színészet az előzőnél megfelelőbb új hajléka, a Kovács László építtette színházterem. Az 1896-os színházavatásig ez az épület ad otthont a társulatoknak. A színház élén most már a város által kinevezett igazgatók állnak ... A fönnmaradt színlapok szerint Kecskemét színházszerető közönsége ezekben az években a nagyszámú népszínmű és operett mellett operákat is láthatott, s sűrűn találkozhatott Shakespeare, Moliére és Schiller darabjaival is . . . A ma is álló színházépület fölszentelésének millenniumi parádéját hosszú évtizedek hősies, nehéz sorsú színészete, reménytelenségbe vesző jámbor szándékai előzték meg Kecskeméten. A színház első igazgatója: Rakodczay Pál. Nagy ambícióval lát munkához. Színházi lapot indít, széles körű szervezési munkába kezd, ügyes műsort állít össze: Madách- és Moliére-bemutatók mellett Offenbach és Hervé operettjeit, Abonyi és Szigligeti népszínműveit ajánlja a közönségnek. Küry Klára vendégfellépése alkalmából kétszeresére emelte a helyárakat - ezért fölmondták neki. 1908-ig évente, kétévente cserélődtek az igazgatók s a társulatok. Mariházy Miklós az első igazgató Kecskeméten, aki ünneplések és megkövezések közepette tizenkét évadon keresztül áll a színház élén, 1908-tól 1920-ig. Nehéz időket vészel át. Kezdetben a „vidék mintaszínházát” álmodja Kecskemétre - alig pár év múlva jóval kevesebbel kell hogy beérje. 1913-ban megnyitja kapuit a Városi Mozi, melynek közönségelszívó hatása azonnal jelentkezett. Az első világháború kitörése lényegében megbénítja a színházat. Az egyetlen említésre méltó esemény: 1916. november 11-én díszelőadás keretében kerül sor a szín- 21