Színház, 1984 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
NÁNAY ISTVÁN Lucifer drámája Az ember tragédiája Zalaegerszegen Ünnepelt Zalaegerszeg, Zala s egy kicsit az ország is: októberben új színház nyílt a nyugati határszélen. A színház névadója a megye szülötte, a század egyik legjelesebb színházi embere, Hevesi Sándor, s az ünnepi nyitó előadás műsorán Madách Imre Az ember tragédiája szerepelt, ami különben az egyik leghíresebb és legjelentősebb, több változatban is elkészült rendezése volt Hevesinek. A Tragédia bemutatása szép és nemes gesztus, része a dráma első színpadra állítására emlékező centenáriumi ünnepségeknek, tisztelgés a névadóul választott rendező emléke előtt, felvállalása azoknak a progresszív színházi törekvéseknek, amelyek egyik harcosa éppen Hevesi volt. De ennél lényegesen többet jelentett ez a premier. Ruszt József főrendező és fiatal társulata tudva tudta, hogy a helyét kereső színház, a nagyon vegyes összetételű színészgárda számára szinte megoldhatatlanul nehéz feladat a Madách-mű bemutatása, erre tehát csupán a protokollszempontokra figyelve nem érdemes, nem szabad vállalkozni. De szabad, sőt kell vállalkozniuk rá, ha ezzel programjukról, igényességükről, felkészültségükről, világlátásukról hittel és szenvedélyesen vallhatnak, ha szuverén véleményük van a drámáról és mondandójuk a drámával. A zalaegerszegi Tragédia ilyen előadás, sőt az elmúlt évtized egyik legjelentősebb, a dráma eddigi megközelítéseit alkotó módon felülvizsgáló, a mű további színpadi sorsát alapvetően meghatározó előadás. Lucifer én vagyok, és te vagy. . . Az előszínpad, a középső, emelt szintű játéktér és a háttérben magasodó vasvázas emelvény hármas tagozódású misztériumszínpadot jelenít meg. A színpadot kétoldalt három-három fehér textíliából készített, stilizált oszlop szegélyezi, az előszínpad közepén egy, a dobogó két oldalán, a színpad szintjén pedig számos tonettszék látható. Jobboldalt, elöl egy fogas áll, rajta ruhadarabok. Az előadás kezdetekor drapp ballonkabátban, szürke puhakalapban bejön a Lucifert alakító Gábor Miklós, és leül az előszínpadi székre. Mögötte felsorakozik a teljes társulat, a színészeken mai ruha van. Hosszú, kitartott színpadi pillanat: a játszók nézik a közönséget. Sötét. A színészek kimennek, az emelvény közepére karosszéket tesznek be, amelybe a püspöki ornátusba öltöztetett Úr ül, mellette balról kettő, jobbról egy - szintén főpapi ruhás - arkangyal áll, kitárt karokkal. A fogas mellől kelletlenül megy fel az Úr mellé, az üresen hagyott negyedik helyre a ballonkabátos Lucifer. Félmeztelen „puttók” mint ministránsok misekönyvet visznek az arkangyalok elé - akiket idősebb színészek játszanak —, s akik egy évezredes szokásrendszer szerint ünnepi nagymisét celebrálnak. Ezt az ünnepélyes aktust, a megszokottságtól, a rutintól unalmas, de biztonságot sugalló szertartást robbantja szét Lucifer hallgatása és szembeszegülése az Úrral. Megkezdődik Lucifer és az Úr vitája, ami a zalaegerszegi Tragédia dramaturgiai lényege. A kezdőképből már kiderül, hogy Ruszt megtartja a Hevesi-féle misztériumszínházi felfogást, amikor ő is abból a Hevesi által önmagának feltett kérdésből indul ki, hogy „Miért ne lehetne Az ember tragédiáját, a legteljesebb színpadi misztériumot, abba a keretbe helyezni, amely természetes kerete, mert egész kompozíciója szerint abból származott? Miért ne lehetne Isten és Lucifer küzdelmét állandóan láthatóvá tenni, amikor a misztériumszínpad a maga hármas tagoltságával, gazdag elosztásával egyenesen kínálkozik e feladat számára?”. Hevesi számára e kérdésfeltevés mindenekelőtt a szcenikai értelmezés szempontjából volt fontos és korszakos jelentőségű, Ruszt viszont e kérdéstől inspirálva a dráma egész dramaturgiai rendszerét helyezte új alapokra. Az, hogy a dráma középpontjában az Úr és Lucifer közötti összecsapás áll, nem újkeletű értelmezés, hiszen amint láttuk, már Hevesi is erre építette a maga koncepcióját, s utána számosan küszködtek az ebből a megközelítésből adódó problémákkal. Az elmúlt évek legfontosabb hazai és külföldi előadásai - a szolnoki és a tartui, vagy a Madách színházi és a minszki, a grozniji - mind arra tettek kísérletet, hogy Ádám szerepét az Úr és Lucifer konfliktusának tükrében értelmezzék. Az Úr és Lucifer közötti konfliktus drámaszervező jelentősége abban is kifejeződik, hogy egyre több rendezésben nemcsak a hangjával, hanem testi mivoltában is jelen van az Úr. Sőt az a hagyományos vagy egy-egy koncepció lényegét kifejező gyakorlat, mely szerint egyegy színész a szerepek bizonyos típusát játssza el a jelenetek sorában, kibővül azzal, hogy az Urat és a történelmi színek egy-egy figuráját szintén egyugyanazon színész alakítja, ezzel is érzékeltetve az Úr és Lucifer ténylegesen csupán a keretjelenetekben megnyilvánuló harcának folyamatosságát. De ezek a kísérletek sem tudják feloldani a keretjáték és az álomszínek közötti lényegi dramaturgiai ellentmondásokat, illetve nem tudják egyértelműen tisztázni, ki a dráma főszereplője: Ádám vagy Lucifer ? Paál István volt az első, aki hazánkban radikálisan szakított a dráma megszokott szerephierarchiájával, és az Úr szerepét azzal tette dominánssá, hogy az más-más alakban, de végig részt vett az álomjelenetek bonyolításában. A drámai események valódi mozgatója azonban Lucifer maradt, így az Úr a történelmi színekben óhatatlanul háttérbe szorult, a rendezői koncepció a maga gazdagságában csak a keretjelenetekben teljesedhetett ki. Ruszt József másfelől közelített a Tragédia dramaturgiai feladványához. Nála Lucifer lett az abszolút főszereplő, az ő kettős harca teszi élő drámává a könyvdrámát. Ez a Lucifer mai ember. Olyan, mint mi, nézők vagyunk. Elfogadja az Úr létezését, a teremtés tényét, de mert maga is részese volt - ha kis mértékben is! - a teremtésnek, jogot formál arra, hogy beleszóljon a világ működtetésébe, hogy kimondja: tökéletlen a teremtés. Kettejük vitája tulajdonképpen egy bizonyítási eljárás. Lucifer Ádámnak s rajta keresztül az Úrnak azt szeretné bebizonyítani, hogy ez a teremtmény, ez a világ nem a létező világok legjobbika, s ha nem az, akkor jobbítani kell, s e munkából Lucifer joggal követeli osztályrészét. De ez a kortárs Lucifer változatlanul csak a keretjelenetekben konfrontálódhat az Úrral. Hogy alakulhat ki akkor az egész művet átható központi konfliktusrendszer? Mindenekelőtt a misztériumdráma-szerkezet felerősítésével. Az Úr - mint láttuk - itt is megjelenik a színen, ám egy jelenetet, a londonit kivéve, csak a keretjátékban. A második színben viszont az Úr karosszéke mögül előlép egy szintén félmeztelen fiatal angyal-ministráns (Nemcsák Károly), aki az Úr képviselője, akaratának végrehajtója lesz a Luciferrel szembeni küzdelemben. Míg az Úr két ministránsa lebonyol