Szinház, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-11-14 / 14. szám
Anoscsenko Válja és Szatanov Ivan Nikks: Mészáros Ági és Görbe János Anoscsenko Válját vallatják (Mszáros Ági), (Escher folv.) 2. N EMZET S Z N H A Z OROSZ EMBEREK A Nemzeti Színház bemutatta Konstantin Szimonovnak, a tehetséges fiatal orosz írónak a színművét, az „Orosz emberek”-et. Az író tehetségét, őszinte, szemérmes líra, áradó szenvedély és a remekbe szerkesztett misodik felvolás árulja el, fiatalságát pedig az, hogy értékes jó tulajdonságait egyelőre nem tudja, vagy nem akarja a színdarabírás alapvető törvényeinek alávetni. A történet 1911 őszén, a Szovjetunió délvidékén játszódik le, a vidék fölszabadításának óráiban. A szereplőket is, a történést is az izzó hazaszeretet, az a szenvedélyes németgyűlölet fűti, mely a partizánfilmekben is annyira magával ragadta a pesti közönséget. Szép mondatok emelik a darab értékét és néhány igazán jól meglátott figura, például a holmijához szenvedéllyel, még a becsület árán is ragaszkodó kispolgáré. Az előadás nagyon jó. Különösen két rendkívüli alakítást kell kiemelnünk: Rátkaiét és Majorét. Az ő jelenetük a darab legjobb, legizgalmasabb része. Rákai Márton színpadon ritkán látott tragikumot mutat be, a gyávaság tragikumát. Gyávaságában és aljasságában olyan megrendítőn emberi, hogy a nézőben az árulóval szemben érzett minden megvetése és undora ellenére is fölébred a részvét. Partnere Major Tamás, a legnagyobb alakító művészek egyike. Valósággal kibújik bőréből ésinás, idegen bőrbe bújik bele. Percek telnek el, míg ráismer az ember. Csúf szerepet játszik, szadista német tisztet. Meglehetősen sok ilyet láttunk az utóbbi időben színpadon, filmen, sőt az életben is. De Major egészen új vonást rajzol bele az ismert figurába. Ez az új jellemvonás: a kíváncsiság. Ahogy közli az apával, majd később az anyával, részletesen, aprólékosan, gondosan, hogy egyetlen fiuk elesett a Vörös Hadseregben, aztán vásott kíváncsisággal lesi arcukról a gyilkos közlés hatását, ahogy a gonosz kamasz a lepkét, amelynek kitépi szárnyát, lélekzetelállító, dermesztő és új. Az ötlet írói, a megvalósítás pedig remek színészi teljesítmény. Rátkai és Major nagy-szerű kettőse azt bizonyítja, hogy a színpadon az emberi gonoszság izgalmasabb és érdekesebb az emberi jóságnál. Talán azért, mert gyakoribb és jobban megközelíti azt a valóságot, amelyet az életből jól ismerünk. Görbe János fiatal orosz kapitányt játszik. Nagyon tehetséges színész. Jó orosz figurát alakít, amiben szlávos külseje nagyon segíti. Szenvedélyessége, szemérmes, naiv lírája, féktelen kitörései oroszosak, erényeiben, sőt hibáiban is hasonló a darab szerzőjéhez. Egyetlen hibája ugyanis az, hogy egyelőre nem tudja szerepét föléngíteni, érzelemnyivánításait gazdaságosan beosztani. Az utolsó felvonásban például mikor egyik bajtársának halálát megtudja, olyan féktelen szenvedéllyel tör ki, amelyet fokozod nem lehet már. Pedig két perccel később anyjának halálát is hírül hozzák. Ezzel a jóval tragikusabb hírrel nem tud már mit kezdeni, erejét kiadta. Sokkal hatásosabb lett volna, ha a nagy kitörést erre tartogatná. Mindezt persze meg lehet tanulni. Görbe Jánosnak érdemes tanulnia, kitűnő szülész lesz belőle. Amit nem lehet megtanulni, azt tudja már. Mészáros Ági olyan megható, mint egy édes falusi szentkép. Dobbi Hilda öregasszony-gyűjteménye pedig megint értékes, új példánnyal gyarapodott. Péchy Blanka csodaszépen beszél, nagyon intelligens, nagyon rokonszenves. Nyeresége a Nemzeti Színháznak. A darab legrosszabb embere Pataky Miklós volt. Beleillett volna Tolsztoj valamelyik regényébe. Dávid Mihály német tisztet játszik. Szlávos külseje, rokonszenves egyénisége révén inkább orosz embert kellett volna alakítson. A változatosság kedvéért egy kis szigorú megjegyzést is kellene tennünk, de nem tudunk. A darabban mindenki jó. Még azok a szereplők is, akiknek helyszűke miatt csupán a nevüket sorolhatjuk föl. Ezek: Gárday Lajos, Gyarmathy Anikó, Rajczy Lajos, Bartus Gyula, Bodnár Jenő, Baló Elemér. Nagy Adorján rendezése jó, oroszos légkört teremtett a színpadon, ebben Varrta Málnás stílusos díszletei is segítik. A fordítás nemcsak azért jó, mert Háy Gyula tud oroszul, hanem azért is, mzert magyarul is tud. «szekér}' Júlia Anoscsenko Válja solfíi: Miszáros Agi Szalonov Ivan Nikics fiatal szovjet katona : Görbe János Rosenberg százados: Major Tamás Marta Petrovna: Gobbi Hilda Haritonov polgármester : Rátkezi Márton Dávid Mihály egy német tiszt szerepében Márta Nikolájovna polgármesterné : Péchy Blattka Globa, Iván Ivanovics, Gárdos Lajos