Színházi Élet, 1913. március 29. – április 5. (2. évfolyam, 13. szám)

1913-03-29 / 13. szám

II. évfolyam. 1913. március 29-től április 5-ig. 13. szám. Hirdetések díj­szabás szerint. Előfizetési árak : Budapest és vidékre Egész évre 8 kor Félévre 4.70 Negyedévre 2.40 „ . Egyes szám ára Budapesten 20 f. Vidéken 24 f. AMtv. pályaudvarain 30 fill. mmm elet -5-fcerKAi>2LtL:Enczje Sá­ndor ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes buda­pesti színházak egész heti SZINLAPJÁVAL és a darabok .... TARTALMÁVAL .... Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal : Eötvös­ utca 31. Telefon 133—98. A budapesti „Neues Wiener Journal" húsvéti számában jelent meg ilyen címen Molnár Ferencnek egy nagyon fi­nom írása, amely a bécsieknek néhány igazi budapesti pályafutást mutat be. Kettőt ezek közül mi is lefordítunk itt, azokat, amelyek a színház életével s így a „Szín­házi Élet"-tel leginkább vannak kapcso­latban. Gyorsfotográfiáknak nevezi Molnár maga ezeket az arcképeket, amelyek során Bárczy polgármestert, Miklós Andort, az Est szerkesztőjét, Vázsonyi Vilmost, Nagy Endrét és Beöthy László igazgatót állítja elénk, amint legnépszerűbb alakját a maga hivatásának, a nem gyorsfotográfiákban s nem vázlatos rajzokban, hanem csodálatos teljes portréinkban. A Nagy Endréről és Beöthy Lászlóról szólókat választottuk ki, mint olyanokat, amelyek a mi publikumunkat érdeklik. A legnépszerűbb humorista. Mint újságíró kezdte meg pályá­ját, ma igazgatója és konferen­ciérje egy kabaretnek, de ép igy bele tartozik Budapest karakter­képébe, mint Bárczy Vázsonyi és Miklós, ő is mint azok, üres zseb­bel és kávéházban kezdte meg a pályafutását, s ámbár a hivatása csak „szórakoztató", a hatalma nem kisebb, mint azoké ebben a nagy városban. Minden más városban egy conferenciernek az a feladata, hogy a publikum egy kis körét szórakoztassa. Nagy Endre azon­ karrierek­­ ban, — lelke és tulajdonosa az egyetlen budapesti cabaretnak — többet tett. Ő volt az, mint köz­tudomású, aki egy egész politikai rendszert buktatott meg Magyar­országon — egészen biztos és két­ségbevonhatatlan, hogy ő volt az, aki az úgynevezett koalíciós régi­mét, Kossuth és Apponyi kor­mányát, alulról megdöntötte. Persze ahhoz megint köteteket kellene tele­írni, hogy a bécsieknek megma­gyarázzuk, hogy mit jelent az Ma­gyarországon, hogy valaki „alulról" dönt meg egy kormányt, amely aztán még ideig-óráig tengeti életét még Magyarország királya „felülről" is és végleg megbuktatja. Ennek a Nagy Endrének az Andrássy-úton van egy terme, amelybe mintegy 300 ember fér bele s amelyben ő esténként politikai dolgokkal fog­lalkozik ... és Nagy Endre is a „harminc esztendősek" közül való. S amint Vázsonyi Vilmos az egyetlen, aki Budapesten a kispol­gárság demokratizmusát képviseli, Nagy Endre ép így egyedül dol­gozik azon, amit nagy remekek irodalmában és színpadjain más meg más szellemi munkás végez el : ő az, aki a nyilvános állapotok sza­tíráját szállítja. Nagy Endre azzal kezdte ebben a teremben, hogy francia dolgokat és kuplékat éne­kelt. De hamarosan rájött,­­hogy

Next