Színházi Élet, 1914. május 10–17. (3. évfolyam, 19. szám)

1914-05-10 / 19. szám

2. oldal SZinilAZJ ŰL-T Némi levélféle a túlvilágra arról, hogy milyen a Léni néni. Kedves jó, Léni néni! Szegény, istenben boldogult nénikém, midőn Ön néhány milliócska és egy ra­vasz végrendelet hátrahagyásával kilehelte kétségtelenül nemes lelkét, halvány sej­telme sem lehetett arról, hogy a túlvilágra való költözésével mennyi derűs percet fog nekünk szegény, szomorú pestieknek okozni. Ne haragudjék ezért néni. Ne te­kintse ezt kegyeletsértésnek vagy tetlen rosszaságnak. Nézze, kedves kímé­léni tantikám, az egészről az a Heltai Jenő tehet, aki francia ötletből zenés bohózattá gyúrta át önt, meg a Csortos, aki az ön tiszteletére majd Fedák Sárinak, majd gladiátornak, majd pedig Nijinskynek öl­tözött, meg a többi színészek és színész­nők, akik olyan hallatlanul mulatságosak­­ voltak, hogy még én is, aki szívem mé­lyében örökké gyászolni fogom drága jó nénikémet, kénytelen voltam mély bána­tomat néhány rövid órára felfüggeszteni. De hogy is jutott eszébe az a kitűnő ötlet, hogy kedves rokonát úgy akarta kipróbálni, hogy csak az arcképét hagyo­mányozta rá és végrendeletének egyik tit­kos pontjában azt kötötte ki, hogy a mil­liókat csak akkor kaphatja meg, ha egy bizonyos napon igazolni tudja magát, hogy a képet megőrizte. Képzelje néni, szegény tökfilkó a képet dühében rögtön eladta háromszáz frankért, az illető, aki megvette, rögtön százezerért adta el egy madridi múzeumnak. De kitudódik a vég­rendelet utolsó pontja és megindul a hajsza a kép után. Kedves Léni nénit a túlvilágon is bi­zonyosan érdeklik az apró kis szerelmi ügyecskék, hiszen emlékszem, hogy a napoleoni hadjáratok idején (akkor én­­ még egészen kis fiúcska voltam) hogyan [­­ í ! I 1—2. Csortos Gyula (Rivarol). 3. Csortos és Lábas Juci (Juanita). Magyar­ Szinház. — „Léni néni." Wornitzer és Magyar felv.

Next