Színházi Élet, 1914. június 21–28. (3. évfolyam, 25. szám)
1914-06-21 / 25. szám
4. oldal OTVÁZI ÉLET Jdló Amália: enki sem lepődik meg rajta túlságosan, ha illő titoktartás kötelezettsége mellett eláruljuk, hogy Jákó Amália Krecsányi társulatának nagyszerű drámai szendéje, aki eddig a buda-temesvári társulat munkabeosztása szerint csak fél esztendeig volt minden évben fővárosi színésznő, a legközelebbi időben végleg itt marad, mert egyik fővárosi színházhoz szerződött. Természetesnek és örvendetesnek látja mindenki ezt a szerződtetést s legfeljebb azon csodálkozhatunk, hogy olyan komoly nagy színészi értéket, mint amilyen Jákó Amália, már régebben nem kötötte magához a főváros valamelyik műintézete. Ezt is megérthetjük azonban, ha arra gondolunk, hogy ez a szép, elegáns és zseniális művésznő, aki megkapó érdekességgel, lendülettel és hévvel ábrázolja a modern dráma asszonyfiguráit, Krecsányi iskolájából való. Itt bontogatta szárnyait, itt aratta első nagy sikereit, okos és meleg szívre mutató háládatossággal nem akarta elhagyni a kitűnő direktort mindaddig, amig a színháza élén áll. Inkább beletörődött abba, hogy csak fél esztendeig élvezze a főváros nagyigényű közönségének elismerését és lelkes tapsait, amelyekben minden fellépésekor olyan bőségesen volt része. Jákó Amália nem mindennapi jelenség a színpadon. Nem egyszerűen jó színésznő, hanem több annál : igenis művésznő, aki minden feladatát lázas ambícióval, komoly elgondolással, mély átérzéssel, szellemmel és ötlettel oldja meg. Ehhez járul segítőtársul a pompás megjelenés és a külső elegancia minden támogatása, ami végeredményében annyit jelent, hogy Jákó Amália nem csak nagyszerű színésznő, hanem szép hölgy is, aki a szépségét is a színpad komoly feladatai szolgálatába tudja felhasználni. ^Kl(or én Ditrói /Vlór voltam.*) — Elmondja Krecsányi Ignác. D ebreceni szinigazgatóskodásom ideje alatt történt velem az a bolond história, hogy kénytelen voltam nevemet megtagadni. Ugy történt a dolog, hogy egy decemberi hónap második felében, karácsony táján, színi kongresszust tartottunk a fővárosban. Ez szokás volt akkor is évenkint, mint most. A színészek akkor is fölutaztak a színtársulat költségén a fővárosba, hogy a színészet ügyeit-bajait elintézzék . .. egy kis mamili'-zással összekötve. Az én színtársulatomnál Ditrói Mórt, aki akkor nejével — a vidék legelső, legkitűnőbb naivájával — tagom volt és Tóth Antal apaszinészt választották meg képviselőknek. Engemet, persze, nem kellett megválasztani, mert hát minden színigazgató saját költségére utazott és utazik manapság is. A kongresszust megelőző este mindhárman kimentünk az indóházhoz, hogy az éjjeli vonattal Budapestre utazva, másnap reggel az összejövetelen, az alakuló gyűlésen pontosan megjelenjünk. Engemet a feleségem is kikísért az indóházhoz. Mert hát az igazgatónak az utolsó percben is vannak utasításai ; ha a primadonna esetleg szeszélyeskedik, vagy a próbáról késik, ne vegyék észre, ne írják fel, mert hirtelen görcsöket kap és lemondja az előadást ; ha a tenorista reszeli a torkát s panaszkodik, hogy ott kaparja valami, ne lássák, ne hallják, mert hátha talán mégis mégis játszik ; vigyázzanak, hogy a baritonista ne lumpoljon, a komikus kedéllyel játsszék; ha a népszínmű énekes a kontot kér, pedig bizonyára fog kérni, hát adjanak neki ; a karszemélyzet mozogjon, élénk legyen ; a női kar mosolyogjon s több efféle magyarázatok. A második csöngetés után mindhárman beszálltunk egy kupéba. ») Részlet Krecsányi Ignác „Régi dolgok, régi színészetről" című most megjelent pompás kötetéből. Megrendelhető a szerzőnél, Ára 3 korona. TELKY HERMIN ELSŐRANGÚI? DIVATSZALONJA LEGÚJABB PÁRISII MODELLEK BUDAPEST, IV. KERÜLET, DEÁK TÉR 1.