Színházi Élet, 1915. október 10–17. (4. évfolyam, 6. szám)

1915-10-10 / 6. szám

6. oldal szimuózi­um Kormos Ilonka. (A címképhez.) A Télikertben valóságos nagy operett­színházhoz illő nagy operettsiker van: Mérei és Ötvös Adorján „Rózsalánc"-át minden este viharos tapsok ünneplik. Ezeknek a forró tapsoknak jó része Kormos Ilonkának szól, aki a darab egyik főszerepét játssza. A kedves és kitűnő magyar szubrett igen gyors egymásután­ban aratja a sikereket. Még nem olyan régen a bécsi Raimund-színház kényes közönsége ünnepelte. Onnan amerikai túrára készült, de közbejött a háború és Kormos Ilonka vendég gyanánt a budai színkörben lépett fel. A Pirosruhás hölgy­ben különösen emlékezetes sikere volt. A budai szezon végén aztán a Télikert nyerte meg néhány vendégestére a mű­vésznőt. A „No de méltóságos úr"-ban való szereplése ezt is felülmúlja. Minden tánclépését és énekhangját zugó taps követi. E heti számunk címlapja igazolja, hogy a tehetségen felül még más is kell a nagy sikerhez: olyan szépség, mint amilyen erről a képről mosolyog rá az olvasóra. A Nemzeti színház tagjai: Lánczy Margit Ághy Böske Mészöly felv. Szinészg­?erel<el­. Két kis barátnő fényképe : Lánczy Margité és Ághy Böskéé. Két üde, fiatal lány, aki már tagja a Nemzeti Színháznak, a tradíciók tiszteletreméltó csarnokának. A két kis­lány a helyén van itt a tradí­ciók között: mind a kettő a régi színész­családból való. Lánczy Margit a felejt­hetetlen Lánczy Ilka kis leánya, Ághy Böske pedig Ághy bácsié, aki hosszú ideig volt neves vidéki színész, legutóbb pedig a Kolozsvári Nemzeti színház ügye­lője. A kislányok tehát a vérükben hord­ják a tehetséget. Semmi kétség: gyakran és örvendetes sikerek közepette fogunk még találkozni a nevükkel. Adja Isten nekik is, a Nemzeti Színháznak is.

Next