Színházi Élet, 1915. október 10–17. (4. évfolyam, 6. szám)
1915-10-10 / 6. szám
6. oldal szimuózium Kormos Ilonka. (A címképhez.) A Télikertben valóságos nagy operettszínházhoz illő nagy operettsiker van: Mérei és Ötvös Adorján „Rózsalánc"-át minden este viharos tapsok ünneplik. Ezeknek a forró tapsoknak jó része Kormos Ilonkának szól, aki a darab egyik főszerepét játssza. A kedves és kitűnő magyar szubrett igen gyors egymásutánban aratja a sikereket. Még nem olyan régen a bécsi Raimund-színház kényes közönsége ünnepelte. Onnan amerikai túrára készült, de közbejött a háború és Kormos Ilonka vendég gyanánt a budai színkörben lépett fel. A Pirosruhás hölgyben különösen emlékezetes sikere volt. A budai szezon végén aztán a Télikert nyerte meg néhány vendégestére a művésznőt. A „No de méltóságos úr"-ban való szereplése ezt is felülmúlja. Minden tánclépését és énekhangját zugó taps követi. E heti számunk címlapja igazolja, hogy a tehetségen felül még más is kell a nagy sikerhez: olyan szépség, mint amilyen erről a képről mosolyog rá az olvasóra. A Nemzeti színház tagjai: Lánczy Margit Ághy Böske Mészöly felv. Szinészg?erel<el. Két kis barátnő fényképe : Lánczy Margité és Ághy Böskéé. Két üde, fiatal lány, aki már tagja a Nemzeti Színháznak, a tradíciók tiszteletreméltó csarnokának. A két kislány a helyén van itt a tradíciók között: mind a kettő a régi színészcsaládból való. Lánczy Margit a felejthetetlen Lánczy Ilka kis leánya, Ághy Böske pedig Ághy bácsié, aki hosszú ideig volt neves vidéki színész, legutóbb pedig a Kolozsvári Nemzeti színház ügyelője. A kislányok tehát a vérükben hordják a tehetséget. Semmi kétség: gyakran és örvendetes sikerek közepette fogunk még találkozni a nevükkel. Adja Isten nekik is, a Nemzeti Színháznak is.