Színházi Élet, 1917. március 25–április 1. (6. évfolyam, 13. szám)

1917-03-25 / 13. szám

SZÍNHÁZI ÉLET Maria Carmi legújabb filmje. »Az utolsó ivadék« a Cor­so moziban . . . Egy asszony életébe el kell mélyedni, hogy meglássuk a lelkében azokat az érzelmeket, melyek nőiessé­gét, igazi karakterét adják meg. Van­nak nők, akiknek a lelke nyitott könyv, ezek becsületesen, tiszta emberi esz­közökkel keresik a boldogságukat, míg másokat valami rejtelmes fátyol vesz körül, mely mögött bizonyára tragikum lappang, kiömlő könnyek egész áradata ég, mert az élet, a dia­dalmas és forró élet felperzselte lel­kük fehér szirmait... Ilyen csodálatos és szenvedő as­­szonyt játszik szerepeiben Maria Car­mi, aki a modern filmdrámák terén vala­hogy újszerűt, örökbecsűt produkált. Az ő egyéniségében nem találjuk visszhangját a mámoros tomboló szen­vedélynek, az ő szerelme, az ő ma­gasztosan forró érzékisége inkább csöndes és finom lemondásba olvad, mintha egy megelevenedő, tiszta bib­liai kép lenne... Maria C rmi legújabb alakításában azonban az érzelmek különös keveré­két látjuk: a szerelemre szomjazó nő tartózkodásába belevegyül a kirobbanó ifjúság, de csak az asszonyi számítás méreteinek óvatosságával. Maria Carmi „Az utolsó ivadék” című filmben két különböző rangú társadalmi nő életét állítja elénk. Elő­ször a szegény és egyszerű korcsmá­rosnét látjuk magunk előtt, akibe a fiatal, szilaj Brankenburg gróf bele­szeret Mária — a korcsmárosné azonban nem hallgat a csábí­tó szóra,­­hideg és érzéktelen marad, mert Bran­kenburg grófné akar lenni. És a fiatal gróf tényleg el is veszi anyja határo­zott tiltakozása ellenére. Múlik az idő, Máriát a grófi korona ékessége övezi, már előkelő légkörben él. De férje szerelme elmúlt a meghitt családi élet­ben és őt inkább Hnna, az új korcs­márosné érdekli. Hnna már nem oly hideg, mint Mária volt, és szerelmes turbékolásukat egyszer meglesi Hnna régi szeretője. A két férfi mint két vad bimek, elkeseredetten küzd, és a fiatal gróf holtan zuhan le. Mikor Mária megtudja férje gyászos végét, és hogy más asszony szerelmét kereste, fájdalma helyett csak a boszut érzi: elhivatja a kastélyba régi atyafiait és paraszti ruhában üli meg a féktelen halotti tort. Az ősz grófnő egyetlen fia ravatalánál imádkozik, de mikor meg­látja ezt a vad orgiát, feldönt egy kan­­­delábert, a terem, az egész kastély lángba borul és a füstölgő romok nem­csak a brankenburgi ág utolsó iva­dékát takarják, maguk alá temették a romok a profán, tobzódó társaságot is... Ez a legújabb Carmi film rövid vázlata és azt hisszük, hogy a közön­ség még kevés ilyen hatásos drámá­b­a gyönyörködött, mint amilyen ° Az utolsó ivadék». Jelenetek »Az utolsó ivadék« című filmből.

Next