Színházi Élet, 1917. december 2–9. (6. évfolyam, 49. szám)

1917-12-02 / 49. szám

-VI. évfolyam 1917 december 2-M­A december­­-iu 49. szám Hirdetések díjszabás szerint ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta-melléklettel: Budapesten és vidéken Brcsi évre . 20.- K Félévre . . Negyed évre . 10.- K 1.- K ** Egy szám ára : Budapesten Cs­­é> vidéken fillér ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal: ERZSÉBET­KÖRÚT 24. Telefon: 34-97 Ördög és angyal írta : Kosztolányi Dezső olnár Ferenc, aki az Ördögz­őt írta, úgy hallom, sokáig nem tudta elnevezni új darabját, mely név nélkül, pogány módra várt majdnem a bemutatóig. Ha rajtam áll, a darabnak ezt a cí­­met adom: ,Az angyal." Pályafutása az ördögtől az angyal felé ível. Ott egy fekete ember sze­­repel itt, egy fehér, annak szarvai vannak, ennek szárnyai, az egyik tel­­jesen gonosz, a másik teljesen jó. Emlékszem „Az ördög" bemutató­­jára, milyen csodálkozás és izgatott moraj fogadta azt az idegent, aki egy a színpadnak háttal fordított karos« székből, minden magyarázkodás nél­­kü­l fölkelt és meg se mutatva azt a túlvilági sülyesztőt, melyen a színi­padra toppant, egyszerűen prédis­kálni kezdte az ördög erkölcsét, a vágyat. Itt nem kisebb a csodálkozás. Mert az ördög ellenképe jelenik meg, az angyal. Valamint az ördög jól szabott frakkban és vakító ingmellel lépett elénk, az angyal is emberi for­­mában közeledik, egy budapesti ke­­reskedő álarcában. De azért nem ke­­vésbé titokzatos és megindító. Ő a jóság nagybirtokosa­ Azt szeretném mondani, hogy a jósága démoni. Ez­­zel pedig, — a biblia szavaival élve, — hegyeket lehet meginditani. Ne csak képlegesen értsük ezt. Minthogy az ilyen jóság igazán hatalom és feszítő­ erő, annyira valóság, mint egy mázsa dinamit. Hiszem, hogy az ilyen jóság nem kallódik el és magában hordja a jutal­­mát, még ezen a tökéletlen föl­­dön is, hol mindenki a jóságot tiporja. Vannak habozó jóságok, kicsiny jóságok, félénk jóságok. Az emberek néha egy-két csöpp més­zet csöppentenek a keserű tengerbe. Attól nem édesedik meg a tenger. A jóságnak is határozottnak és titánus­nak kell lennie, csak akkor ér el csos­dát, mikor oly kemény, a fegyvertel­lenségében annyira tökéletes, mint a rosszaság a maga fegyvertáraival, sőt poros tornyaival, csak akkor felfor­­gató és forradalmas, mikor minden önző szándékot letehet, minden akas­zatot kikapcsol, minden vágyat eldob magától. Ilyen az „Uri divat" em­­bere. Kétségtelen, van benne valami a szentből, egy budapesti szentből, aki­­nek uri divatsüzlete van. Hogy a kas­jánság néha együgyűnek nevezi, az angyaliságát pedig hol mulyaságnak, hol maflaságnak keresztelik el, az semmit se változtat sem az értékén, sem az alak elhihető voltán. A régi szentek a képen cselekedtek, hogy megfeledkezzék az ínségesekkel az ins güket és a ruhájukat, az uj szentek« nek, különösen a budapesti szentek« nek, ravaszabb és modernebb formák« ban kell kiélniök az erényüket, péls­dául abban, hogy nem jelentik föl azokat a sikkasztókat, kik ötvenezer koronát szőrényszálán elcsennek tőlük és minden zokszó nélkül tűrik, hogy elvegyék a feleségüket, az üzletüket, fejük alól a párnát. Szeretnek szen«

Next