Színházi Élet, 1917. december 2–9. (6. évfolyam, 49. szám)

1917-12-02 / 49. szám

2. oldal SZÍNHÁZI ÉLE­T védni. Szemük épp oly hipnotizáló, mint az ördögöké, akik mindent akar* fiak, mert az ő akaratuk is teljes, ők semmit, de semmit se akarnak ebből a világból- „Az ördög" a lelki szadiz*­mus, ez a darab, melyet „Az angyal"- nak neveztem el, megfordulása annak, amit az író eddig művelt, reciprok ér­­téke a szadizmusnak, a lelki maso*­chizmus. Mindenütt azt hallom és olvasom, hogy Molnár Ferenc a legmaibb iró, aki boldogan lubickol a jelenben, a „dernier cri", a stílus, az irodalmi uri= divat gavallérja, aki mindig a leg­­utolsó divat szerint öltözködik. Nem vették észre, hogy mennyire elégedet*­len a polgári és szürke élettel? Majd« nem minden drámájában menekül előle. „Az ördögiben a titokzatos* ságba, a ,,Liliomában a túlvilágba, a ,,Farkas"-ban a mindennapi élet rej*­télyébe, az álomba, a „Testőriben egy álarc alá. Szitk­a számára a köznap s tudom, nagyon szeretne élni az izgal­­mas lovagkorban, mikor végletek uralkodtak, ördögök és angyalok sze* repeltek, minden lehető volt az élet* ben is és a színpadon is, az emberek pedig szabadon kiabálták ki szomorú? ságukat és jókedvüket. Utolsó da­­rabja is erről tanúskodik. Regényes költő, igazi romantikus, ki hontalanul érzi magát a jelenben és a középko­ riak módjára ugy épitette fel a szin­­padját, hogy a pokolból a földön át a mennyországba vezessen. Most ide jutott, a mennyországig. Hőse annyira jó, hogy a földön találja meg a para­­dicsomot, a jósága végtelenségében. Viktor Hugo, minden regényes költő szépapja, késő aggastyán korában, mikor királyok és népek hevertek a lábainál, híres ünnepi beszédét így végezte: „egy igazi misztérium van a földön: a jóság." Erről irt Molnár Ferenc egy mo­­dern, vallásos misztériumot. HAJDÚ (Fülöp úr), BAYOR GIZI (Paula), RÓZSAHEGYI (Juhász) „Úri divat" I. felvonás. Lóránt felv.

Next