Színházi Élet, 1918. április 21–28. (7. évfolyam, 17. szám)
1918-04-21 / 17. szám
VII. évfolyam 1918. április 21-től április 284g. ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta-melléklettel: Budapesten és vidéken Egész évre . 32. K Félévre . . 16.50 K Negyedévre . 8.50 K ** *SZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Hirdetések mm.sora 1 korona Szerkesztőség: Erzsébet* körút 24 Telefon 34 - 97 Egy szám ára : Budapesten QA és vidéken OVI fillér ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Kiadóhivatal: Erzsébet körut 29 Telefon 74-66 17. szám. Paulay Erzsi szavalóestje Irta : SZHSZ, ZOVTMM űvelő, szinte már bódító szép* ségest zajlott le múlt pénteken félnyolc és tizenegy között a Zeneakadémia nagytermében. Ahol máskor harsány operai áriák tornyosodnak a mennyezet felé, német dalok szelid ária csobog a szép és kevésbé szép női ajkakról, hegedűk ösztövér hangja s zongorák olvadó akkordjai szállnak a villanyfényes leve*gőben, ezúttal a Szó, a kisebb érzéki varázsu, de mélyebb szellemi hatású szó hatalma kereste és találta meg a szive* ket. Paula r Erzsi asszony, a Nemzeti Szinház művésznője rendezett szavaló* estélyt a világirodalom s a magyar köl* tészet remekeiből s nem kisebb ember, mint a jeles Babits Mihály vállalta azt a tisztet, hogy az egyes költeményszaka*szok elé hangulatkeltő és magyarázó be* vezetéseket olvasson fel. Dantetól Szép Ernőig a nagyszellemű és édes szavú kői* tők egész sorának remekeit szólaltatta meg egy kivételes előadó*művésze *ü asz* szony. Egy bőségszaru tartalmának ki* ömlése volt ez az est, akik hallgatták, végül szellemileg térdig jártak a rózsá* ban. A költészet s Paulay művészetének hallatlan pazarsággal szétszórt s a lelke* ket elandalitó rózsáiban. Már a közönség maga is fényes és emellett sajátságos volt. Nem a tipikus hangversenyközönség, aminthogy egy szavaló*est nem is hangverseny. Az első sorokban ugyanott tündököltek a hang* versenyek és premierek közönségét is rendesen ékesítő főcsillagok. Sőt ezeknek olyan találkozó helyévé avatódtak az első sorok, hogy a közönség e kis karéja külön látványossággá emelkedett. Tün déri szőke nővirágok, akik mintha sürü= sített napfényt hordanának hajukban szikkasztó sötét tüzü szépségek — a szép* ség góthai almanachjának legragyogóbb, országraszóló nevei sorakoztak itt szorosan egymás mellett. Hátrább persze szürkült a közönség s nem a rendes lipótvárosi és terézvárosi ékszeres nőnyáj terült el, hanem egy dísztelenebb és kevésbé egyöntetű társaság, a versnek, ennek a különös és bűvös formának a rajongói. De mennyi lelkesedés, mennyi finom megértést jelző indulatkitörés rob*bant ki aztán ebből a vegyes, a város összes széleiből egybesereglett társaságból minden szavalás után. Ünnepi gyüle*kezet volt, ünnepi hangulattal! Először Babits Mihály olvasott fel kellemes kántor*hangon egy formás kis essayt a költészetről s aztán el kezdett szavalni Paulay Erzsi. Rendkívüli nő ez a művésznő, egyike annak a néhány első* rangú nőnek, akiket ez a mai magyar társadalom minden rendszeres eugenetika nélkül igazi emberi diszpéldánynyá ma* gából kitenyésztett. Apjától történeti nem vet s nagy kultúrát, anyjától a megjelenés forró keleti szépségelemeit örökölte. Szépsége, testi megjelenésének bája azon*ban nem az a tisztán csak izgatóan ható divatképszerű hatásosság, ami annyi hi* res színésznőnknek jellemző vonása, ha* nem valami nemes klasszicitással vegyült varázs. Paulay nem egy divatos ruhák viselésére alkalmas termetű disznó, nem egy überproblémamzell, hanem egy klasszikus szobrok és mesteri festmények vonalaira emlékeztető méretekkel és ará-