Színházi Élet, 1918. július 14–21. (7. évfolyam, 28. szám)
1918-07-14 / 28. szám
17. oldal SZÍNHÁZI ÉLET - szanatóriumi pók igaz története odvas Szerkesztő úr, remélem, nem kell a sajtótörvény idevágó paragrafusára hivatkoznom, elég, ha barátságunkra utalok, amikor a Színházi Élet 27-ik számában megjelent A pók c. apróság helyreigazítását kérem. Ez az apróság az én elbeszélésem nyomán készült, de ahogy megjelent, többé-kevésbé meghamisítja a szanatóriumi pók történetét. Az igazi történet ugyanis azt példázza, miképpen titakozik egy nagynevű orvostanár mindenfajta katalisztikus szimptóma ellen. Tehát úgy történt a dolog, hogy édesanyám igen súlyos operáációját követő negyedik napon összetalálkoztam a sanatórium folyosóján Herczel báróval, amint Vajda és Ádám főorvosokkal, két kedves asszisztense, meg Kovács főorvossal és Klár doktorral éppen az anyám szobájából kijöttek. A báró ekkor, éppen az előbbi vizit alapján, végleg megnyugtatott: — Oh, én bíztam is az első perctől kezdve — válaszoltam. — Most már ugyanis elmondhatom méltóságodnak, hogy miért. Az édesanyámat a nagy sztrájk kitörése napján, szombaton hoztam be a szanatóriumba. Innét gyalog kellett az Erzsébeti körutra mennem. Jókora gyalogolás után a Jósika utcából épp a sengely utcába fordulok be, amikor a fejem fölött a falon ezt a cégtáblát pillantom meg: PARTOS GUSZTÁV, mint Angelo, a ,,Mester fotografál" cimü tréfában. Zsardon (Argelo felv.) két óra Gyászruhát alatt elkészítünk, s SZIK LUJZA a Zsardenben vendégszerepel nagy sikerrel . Höiczel fölv.