Színházi Élet, 1918. augusztus 18–25. (7. évfolyam, 33. szám)
1918-08-18 / 33. szám
.11. évfolyam 1918 augusztus 18-tól augusztus 25-ig ELŐFIZETÉSI ÁRAK kottára : 11 év lettel Budapesten és vidéken Egész évre . 40. K Félévre Színházi élet M E G ! E LE NIK MINDEN VASARNAP HEGGEL Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Hirdetések mm.sora 1 kor. 50 fill. Szerkesztőség: Erzsébet körut 24 Telefon 34 97 0.— K Negyedévre . 10.— K «« Egy számára . Budapesten 1 és vidéken 1.""kor. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP Kiadóhivatal: Erzsébet-körut 29 Telefon 74—66 33. szám Levél a művésznő ruhájáról, a cigarettáról és a háborúról írja KOSZTOLMÁNY3 DEZSŐ . . . Lásd, és pedig nem tudok felháboodni azon, hogy a színházban ma is dis nomsdánom és fényűzés járja, hogy az ivs lámpák sercegve ontják lilasfehér fényűket és a művésznő ruhája egyetlen estére ötvenezer, vagy — ami szintén elég gyakori — százezer koronába kerül. Mindenekelőtt nagyon szeretem a fényűzést és a gazdagságot, szerelemmel, minthogy magam Eszményi a kettő közül egyiket se gyakorlom. De csorbádnak és szomorúnak találnám a világot, ha egy napon mindenütt a zsugori kucorgás foglalna helyet és nem lennénk többé gazdag emberek, kik számunkra gyönyörü palotákat építenek és legalább külsős jükben a boldogok szerepét — nehéz szerep — játsszák. A művésznő csakugyan száz darab ezrest ad ki egy estére való ruhájára és a toprongyos tömeg, melynek nincs inge és alsónadrágja, csak egy vedlett macskaszőrspréme, elmegy oda, éhesen és csiklandoztatja magát a keresztesrókával, a hermelinnel, és a selyemmel. Mindeben, is én igazán semmiféle társadalmi lazságtalanságot nem látok. Való igaz, hogy százezer koronából sok perkálsszoknyát és vörös, berlini kendőt lehetne venni. Ebből a szempontból csakugyan vérlázító és népellenes, hogy valaki a sanyarúság és a rongyosság korszakában a maga számára vagyonokat pazarol el azért, hogy a legelsőrangu szabóüzletben dolgoztasson és ruhája tüneményes lejtéssel hulljon le termetéről. Figyelembe kell azonban venned, hogy ez a ruha nem a szinésznőé, aki hordja, hanem édesmindnyáj junké. Nem is ő rendelte meg, hanem a tömeg, a harisnyátlan és nadrágtalan nép, mely ma is pompát, jólétet, gazdagságot akar látni, tükrözését annak az álomnak, mely állandóan bűvöletben tartsa. A színpadi fényűzésnél nincsen nép, barátibb és gazdaságosabb. Egy kirakatsban álló ruha sokkal inkább magántulajdon, mint az, melyet a színésznő visel és játék közben színét veszti, elfoszlik, megssemmisül, mintha százan és ezren hordták volna el. Csakugyan a tömeg rongálta meg, a nép játszott vele, az szaggatta szét. A százezer korona pedig éppen százezer részre oszlott, mindenki számásra jutott egy korona ára öröm és káprászat. Egyáltalán nem értelek benneteket, kik bizonyos szinsgyülölő, kálomista önfejűsséggel ugy prédikáltok a halál ellen, hogy mindig pont az életet tagadjátok, mely a maga féktelenségében, csapongó látásban és tékozló bőségében kedvesebb a semminél. Ti vagytok azok, kik az okot nem látjátok és az okozatra haragusztok, a háborút szeretitek, de gyűlölitek a hads seregszállitót, aki mellesleg mondva háborúnak nem éppen legellenszenvesebb a jelensége, minthogy az élet számára teszi el millióit és ha ma még libacombot rág a páholyában, holnap a fia finom, nemes és előkelő lehet s a műveltségnek, a tudománynak, a művészetnek is valami kis morzsát az aranyaiból. juttathat