Színházi Élet, 1918. szeptember 15–22. (7. évfolyam, 37. szám)

1918-09-15 / 37. szám

14. oldal SZÍNHÁZI ÉLET A Színházi Élet B­ékehimnusz-pály­ázata Még dúl a harc Nyugaton, bömbölnek az ágyuk, négy világrész katonái rohan* nak előre és tüzet szóró tankok szágulda* nak az elpusztított francia földön, még tart a nagyszerű, higgadt német vissza*­vonulás, hogy új alakulásban vegyék fel ismét Hindenburg seregei a harcot az el* lenséggel, még fegyverben állunk az olasz Alpesekben és véreink, fiaink harcos ké­­szenlétben vannak északon, délen és ke* leten, de távol, a horizont még nem lát* ható peremén már dereng a béke hajnala. Áhítatos zsolozsma zeng fel az egek felé a népek lelkéből, a békéről adnak hírt azok a harangok, amelyeket nem öntött még át gyilkos szerszámmá a háború istensége. Béke lesz a földön, felvirrad még valaha! Holnap vagy holnapután, ez az, amit még nem tudunk. De ne érjen bennünket készületlenül a nagy világün* nep, ne álljon tanácstalan mozdulatlan* ságban százezernyi magyar ajk, mikor a béke megszületését kell hirdetnie! A SZÍNHÁZI ÉLET pályázatot hir* det a Béke himnuszára. Azt akarjuk, hogy olyan munka kerüljön ki győztes* ként pályázatunkból, amely mindenkép* pen alkalmas ahhoz, hogy népszerű el* terjedéssel nemzetünknek közkincsévé váljék, mint az „Isten áldd meg a ma* gyart!" Pályázzon tehát minden magyar ember, aki hivatottságot érez magában arra, hogy a békehimnuszt megteremtse! A pályázat két részből áll. Egyezer ko­ronával jutalmazzuk azt a versszöveget, amelyet egy erre a célra alapított bíráló* bizottság a legjobbnak fog ítélni arra, hogy a béke himnuszának szövegévé le* gyen. A pályázaton csakis abszolút ér*­tékű, költői becsű művek vehetnek részt, amelyek a megzenésítésre és eléneklésre alkalmasak és a biráló bizottság, mely* nek elnöke Heltai Jenő, tagjai Szép Ernő, Kosztolányi Dezső, Incze Sándor, ezek közt a legjobbnak fogja odaitélni a dijat. A pályanyertes verset azután újabb pályázatra bocsátjuk: a magyar zenésze* ket szólítjuk fel, hogy írják meg a meló* diát a zengő sorokhoz. A békehimnusz legjobb zenéjét szintén 1000 koronával jutalmazzuk és a beérkező zeneművek elbírálására a legjobb magyar komponis* tákból és zenekritikusokból bírálóbizott* ságot alakítunk. Mihelyt a jury a pályázat második ré­­szében is döntött, a pályanyertes béke* himnuszt megküldjük Magyarország ösz* szes dalárdáinak, majd néhány hét múlva országos dalárversenyt rendezünk Zeneakadémiában, hogy a közönségnek a is alkalma legyen a Színházi Élet pályá* zatain győztes békehimnusz megismeré* sére. A szövegpályázaton résztvevő versek beküldésének határideje október 15*ike. Ez ideig a pályázó versek tisztán leírva, lehetőleg gépírással, a szerző nevét rejtő jeligés levél kíséretében a Szinházi Élet szerkesztőségébe (Erzsébet*körút 24.) kül* dendők. Október 15*ike után a birálóbi* zottság megkezdi munkáját és október 26*án megjelenő számunkban már közöl* jük a pályanyertes verset s egyben kiír* juk a további pályázatot a himnusz zené* jére. Adja Isten, hogy mire a békehimnusz pályázatának teljes eredményét kihir* detjük, a legörvendetesebben időszerű is legyen pályázatunk tárgya! IRMICS VÉLEMÉNYE A FILMSZÍNÉSZEKRŐL. AZ Ab­dunáról hozzák a Szinházi Étet* nek ezt kedves fővárosi sziné* szek, akik odalent voltak az Arany ember vaskapus jeleneteit megcsinálni. A filmező társaság a Tátra hajón ment ki reggelenkint Orsováról a Dunán a hajón mindennap volt egy zapos kis koszorú orsovai lányokból. Lányok közt volt egy lányka is, egy kis angyal, akit úgy hívnak: Irmics. (Az örökkévalóság számára: Gönczy Irmuska.) Hát egyszer mikor nézi Irmics a fedélzetről, hogy Beregi, meg Makai Margit, meg Kürti József elhelyezkednek a Szent Bor* bálán pózaikba, s Korda Sándor főrendező oda* kiált: lesz! és a gépet elkezdik forgatni s a szereplők ágálni, a kis. Izmics nagy csodálkozva megszólal: — Jé, — azt mondja — de érdekes. Mozog* nak és mégse rontják el a képet. Mikor engem lefényképeztek, azt mondták, hogy Izmics most aztán nem szabad mozogni . . . #** CENZÚRA. A Nemzeti Orfeum egyik előadásán fiatal házaspár vacsorázott a földszinten. A férj átnézte az étlapot, aztán sertéskarajt rendelt. — Sajn­álom, már elfogyott. •— sopánkodott a pincér és áthúzta a kapós ételt — Furcsa dolog! — idegeskedett az úri­ember. — Nem elég, hogy a kuplékat meg­cenzurázzák, még az étlapból is törlik a­­ disznóságokat. ¥ i

Next