Színházi Élet, 1919. április 20–26. (8. évfolyam, 16. szám)
1919-04-20 / 16. szám
37 SZÍNHÁZI BEEFP A rr c ' 1 ' r £• rendőrfonok jo fiu Egy felvonás Irta: COURTELINE Fordította: BENEDEK MARCELL Személyek : A rendőrfőnök Floche Breloc Egy ur j Puncz I '»«'«< Flochené ,(Szin egy rendőrtisztviselő irodája. Jobbra ablak, balra kis ajtó, mely egy szeneskamrába nyílik, hátai szárnyajtó, távolabb, valamivel balra befűtött kandalló.) I. JELENET: A rendőrfőnök, egy ur. A rendőrfőnök (egy asztalnál ül). Ugyan ne alkalmatlankodjék már! Nem csak önnel van dolgom. Az ur. Hát engedje meg végre, hogy fegyvert hordjak magammal. A rendőrfőnök. Nem. Az ur. Miért nem ? A rendőrfőnök. Mert nem akarom. Az ur. A kerület, amelyben lakom, igazán veszedelmes. Hemzseg benne a csavargó egész éjjel és megtámadják a járókelőket, hogy kifosszák. Azután meg olyan a foglalkozásom, hogy későn jutok csak haza A rendőrfőnök. Foglalkozzék mással. Az ur. Szívesen. Szerezzen nekem valami más foglalkozást . A rendőrfőnök. Uraságod tréfálódzik,hiszem. Azt hiszi, hogy helyszerzőnél van? azt I. Az ur. És ha ma éjjel megtámadnak ? ! A rendőrfőnök. Akkor majd eljön holnap hozzám és elmondja. Az ur. És aztán? i .A rendőrfőnök. Aztán és csak aztán fogom megengedni önnek, hogy pisztollyal járjon. Az ur. Szóval, csak miután nekem támadtak, akkor engedi meg, hogy védekezzem, [ugyebár ? A rendőrfőnök. Ugy van. Az ur. Pompás, A rendőrfőnök. Elég. Az állam, melyet szerencsés vagyok szolgálni, azt parancsolja, hogy itt legyek igazságot szolgáltatni és nem azt, mint talán ön hiszi, hogy bölcselkedjem önnel. Ha nincs megelégedve a mi intézményeinkkel, változtassa meg őket. ! Az úr. Csak tehetném! ! A rendőrfőnök. Mit ? Mit mond ? Még egy szót és lecsukatom. Ilyen forradalmár ! Eljön ide a rendőri hivatalba és feltálalja az ő forradalmi ideáit. Szerencséje, hogy jó fiu LitronW ! fA? ur btAíhí at,ifi A»+ meglátja, hogy velem nem lehet kukoricázni Kifelé, kifelé ! (Az ur sürgősen és rémülten távozik). A rendőrfőnök (egyedül). Ezt az anarkistát szemmel tartom.A rendőrfőnök az asztalhoz megy, elhelyezkedik, mint a felvonás elején. Az iratcsomóból, mely a reggeli jelentést tartalmazza, futólagosan tájékozódik az ügyek természete felől, melyek az ő ítéletének vannak alávetve. Végül türelmetlen mozdulatot tesz. Csenget. Belép egy polgári rendőr.) A rendőrfőnök. Puncz urat kéretem! (a polgári rendőr, kimegy és szinte nyomban belép Puncz ur. Ötven éves férfi, szegényes, félénk, megtörte a nyomorúság. Leveszi fejéről vászonsapkáját és alázatos jó napot mormolva közeledik.) II. JELENET. A rendőrfőnök és Puncz ur. A rendőrfőnök. Jónapot. Puncz ur. Mondja csak Puncz ur, tudja ön, hogy szolgálatát úgy végzi, mint egy disznó és ha ez így folytatódik, kénytelen leszek elbocsátását kérni. Ezerszer, Puncz ur, ezerszer mondottam önnek, hogy úgy rendezze az aktákat, hogy a munkám egyszerűbb, a gondolkodásom világosabb legyen és hogy én egy pillantással nézhessem végig az asztalomat ,és a munkámat. De hiába, akár csak Az Érzékeny Nőt énekeltem volna el a Marlborough dallamára, ugyanazt értem volna el vele. Nézze Csak ezt-e ! (Találomra elővesz egy aktát). »Egy szolgáló panasza ura ellen, visszaélés kisérlete miatt." Mi a fenét kezdjek én ezzel? El vele ! Semmit ! El vele ! (Egy másik aktát vesz). „Egy magánzó panasza egy frakkeros kocsis ellen, ki úgy bánt vele, mint holmi K EM EN ES LAIOS