Színházi Élet, 1919. április 20–26. (8. évfolyam, 16. szám)

1919-04-20 / 16. szám

37 SZÍNHÁZI BEEFP­ A­­ rr c ' 1 ' r £• rendőrfon­ok jo fiu Egy felvonás Irta: COURTELINE Fordította: BENEDEK MARCELL Személyek : A rendőrfőnök Floche Breloc Egy ur j Puncz I '»«'«< Flochené ,(Szin egy rendőrtisztviselő irodája. Jobbra ablak, balra kis ajtó, mely egy szeneskamrába nyílik, hátai szárnyajtó, távolabb, valamivel balra befűtött kandalló.) I. JELENET: A rendőrfőnök, egy ur. A rendőrfőnök (egy asztalnál ül). Ugyan ne alkalmatlankodjék már! Nem csak önnel van dolgom. Az ur. Hát engedje meg végre, hogy fegy­vert hordjak magammal. A rendőrfőnök. Nem. Az ur. Miért nem ? A rendőrfőnök. Mert nem akarom. Az ur. A kerület, amelyben lakom, igazán veszedelmes. Hemzseg benne a csavargó egész éjjel és megtámadják a járókelőket, hogy ki­fosszák. Azután meg­ olyan a foglalkozásom, hogy későn jutok csak haza A rendőrfőnök. Foglalkozzék mással. Az ur. Szívesen. Szerezzen nekem valami más foglalkozást . A rendőrfőnök. Uraságod tréfálódzik,­­hiszem. Azt hiszi, hogy helyszerzőnél van? azt I. Az ur. És ha ma éjjel megtámadnak ? ! A rendőrfőnök. Akkor majd eljön holnap­­ hozzám és elmondja.­­ Az ur. És aztán? i .A rendőrfőnök. Aztán és csak aztán fogom megengedni önnek, hogy pisztollyal járjon.­­ Az ur. Szóval, csak miután nekem támad­tak, akkor engedi meg, hogy védekezzem, [ugyebár ? A rendőrfőnök. Ugy van. Az ur. Pompás,­­ A rendőrfőnök. Elég. Az állam, melyet sze­rencsés vagyok szolgálni, azt parancsolja, hogy itt legyek igazságot szolgáltatni és nem azt, mint talán ön hiszi, hogy bölcselkedjem önnel. Ha nincs megelégedve a mi intézmé­nyeinkkel, változtassa meg őket. ! Az úr. Csak tehetném! ! A rendőrfőnök. Mit ? Mit mond ? Még egy szót és lecsukatom. Ilyen forradalmár ! Eljön ide a rendőri hivatalba és feltálalja az ő forradalmi ideáit. Szerencséje, hogy jó fiu LitronW ! fA? ur btAíhí at,ifi A­­»+ meglátja, hogy velem nem lehet kukoricázni Kifelé, kifelé ! (Az ur sürgősen és rémülten távozik). A rendőrfőnök (egyedül). Ezt az anarkistát szemmel tartom.­­A rendőrfőnök az asztalhoz megy, elhelyezkedik, mint a felvonás elején. Az iratcsomóból, mely a reggeli jelentést tartalmazza, futólagosan tájékozódik az ügyek természete felől, melyek az ő ítéletének van­nak alávetve. Végül türelmetlen mozdulatot tesz. Csenget. Belép egy polgári rendőr.) A rendőrfőnök. Puncz urat kéretem! (a pol­gári rendőr, kimegy és szinte nyomban belép Puncz ur. Ötven éves férfi, szegényes, félénk, megtörte a nyomorúság. Leveszi fejéről vá­szonsapkáját és alázatos jó napot mormolva közeledik.) II. JELENET. A rendőrfőnök és Puncz ur. A rendőrfőnök. Jónapot. Puncz ur. Mondja csak Puncz ur, tudja ön, hogy szolgálatát úgy végzi, mint egy disznó és ha ez így foly­tatódik, kénytelen leszek elbocsátását kérni. Ezerszer, Puncz ur, ezerszer mondottam ön­nek, hogy úgy rendezze az aktákat, hogy a munkám egyszerűbb, a gondolkodásom vi­lágosabb legyen és hogy én egy pillantással nézhessem végig az asztalomat ,és a munká­mat. De hiába, akár csak Az Érzékeny Nőt énekeltem volna el a Marlborough dallamára, ugyanazt értem volna el vele. Nézze Csak ezt-e ! (Találomra elővesz egy aktát). »Egy szolgáló panasza ura ellen, visszaélés kisér­lete miatt." Mi a fenét kezdjek én ezzel? El vele ! Semmit ! El vele ! (Egy másik aktát vesz). „Egy magánzó panasza egy frakkeros kocsis ellen, ki úgy bánt vele, mint holmi K EM EN ES LAIOS

Next