Színházi Élet, 1919. április 20–26. (8. évfolyam, 16. szám)
1919-04-20 / 16. szám
38 SZÍNHÁZI ÉLET ronggyal." Vigye el az ördög, mi hozzá. El vele ! (Megint egy másik közöm aktát szed elő) Tessék. ..Egy süket házmester és egy lakó, aki azt panaszolja, hogy két óra hosszat állt esőben a kapu előtt." Menjen a házi úrhoz. Azt szeretné tán, hogy én nyissam ki neki? El vele! (Megint felvesz egy másik aktát). És ez a szakácsné, ki egy heti bérét követeli. Ez a kerületi bíróság elé tartozik. El vele ! Ezzel is ! És ezzel is ! — Igazán mondom Puncz úr, azt hiszem, ön szerelmes. Vagy pedig nagyon sokat vártam az ön intelligenciájától. De most elég volt. Hallgasson. Jó fiú vagyok, de azért még sem engedem, hogy a bolondját járassák velem. Ez az utolsó szavam önhöz. Érti ? Isten önnel Punéz ur. Punéz (alázatosan mosolyog). Spanyol származású vagyok, a nevemet úgy ejtik, hogy Punyez. (Mélyen meghajtja magát és elmegy.) III. JELENET. A rendőrfőnök, majd egy polgári rendőr, azután egy hölgy. A rendőrfőnök, (dolgozik, újra csenget, az imént látott polgári rendőr megint megjelenik) Következő. (A polgári rendőr kimegy, a rendőrfőnök feláll). Kialudt a tűz, dermesztő itt a hideg. (A baloldali kamrába megy, visszajön egy lapát szénnel, melyet a kandallóba dob. E pillanatban lép be egy hölgy. A hölgy. A rendőrfőnök ur? A rendőrfőnök (kezében a lapáttal). Az én vagyok. A hölgy. Panaszom van. A rendőrfőnök (igen határozottan). A férje ellen. A hölgy Úgy van. A rendőrfőnök láthatja, hogy eltaláltam. Nos, asszonyom, nem tehetek önért semmit. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ez a kötelességem. A hölgy. Uram . . (le akar ülni.) A rendőrfőnök. Ne üljön le asszonyom, az felesleges. Ön, itt elfecsérli az idejét, meg az enyémet is. Érdekes, hogy a nők háromnegyed része a rendőrtisztviselőben látja félbeszakadt házasságuk összetoldozóját. Asszonyom, a kicsiny családi csetepaték nem tartoznak a rendőri hatóság elé. Csak a tettenért házasságtörés esetében szabad, sőt kell a rendőrtisztviselőnek beavatkozni, letéve, hogy a bűncselekmény a házastársak lakásán történt. Ez az eset forog fenn . . . A hölgy. Uram . . . A rendőrfőnök. Egy felesleges szót se, kérem! Erről van szó, igen vagy nem ? A hölgy. De . . . A rendőrfőnök. Ha igen, nyújtsa be panaszát az államügyészségnél, amely majd nekem ad utasítást Ha nem, akkor kár volt idejönnie és most mehet. A hölgy. Az uram nem csal meg. A rendőrfőnök. Hát akkor mit akar? Veri nyitsa tanukkal a tényálladékot, indítson válókeresetet és a bírák az ügyet az ön javára döntik el. Ismétlem, a hölgyeknek ez valóságos szenvedélye, hogy a rendőrtisztviselőhöz szaladgálnak és őt mindenbe beugratják. Az istenfáját, legyen hát esze ! Ha én minden házban, ahol veszekszenek, békíteni akarnék, akkor hatvannapos hónapokra és negyvennyolcórás napokra lnne szükségem. A hölgy, Eh, rendőrfőnök úr, erről szó sincs. A férjem nem csal meg. Nem ver meg. | A rendőrfőnök Nem-e? Akkor fogadni mernék, hogy őrült. | A hölgy. Ugy van. 1 -4 rendörfőnök (nevet). Meg kell engednie , hogy én olyan úr vagyok, aki tudja, hogy mit beszél. A hölgy. De hát, hogy tudta ezt kitalálni?^ A rendőrönöl Óh, hozzászoktam én már az effélékhez. Az ön történetét, tisztes asszonyom, ösmerem már elejétől végig ilyen látogatást, mint az öné, kapok egy nap tizet is. Akar-e egy tanácsot, egy jó tanácsot? (A hölgy igent int a fejével és leül). Menjen szép nyugodtan haza és készítse el az ebédjét, az ön férje ép úgy nem őrült, mint én. A hölgy. Kötözni való bolond A rendőrfőnök Nem az. A hölgy. De az. A rendőrfőnök. Nem az. Iszákos az ön férje? A hölgy. Nem az. A rendőrfőnök. Tud arról, hogy az ön férje valaha tifuszban szenvedett vagy napszúrást kapott ? A hölgy. Szó sincs róla. A rendőrfőnök. Alkoholista, epileptikus avagy bolond családból származik !L -4 hölgy. Dehogy származik ! A rendőrfőnök. Nohát! A hölgy. Mi nohát ? Azért, mert az ő családjában nem volt még bolond, abból még nem következik, hogy az én családomban ne lenne bolond. A rendőrfőnök. Engedelmet kérek . . . A hölgy. Nem iszik. — hát aztán ez őt nem gátolja abban, hogy egy csöppet se hasonlítson más rendes emberhez ; beszédeket tart, melyeket nem lehet megérteni és olyanokat tesz, hogy bődületes A rendőrfőnök. Mit beszél? Mit csinál? , A hölgy. Hogyan ? hogy mit csinál ? . . . Éj az éjszakáin, az álmatlan éjszakáin, amikor saját magával beszél, töprenkedik, tudja az isten, hogy min fenyegetődzik, tudja az isten, hogy kivel és órák hosszat dörmög ! — Nem is szólva arról, hogy egy szál ingben kiugrik az ágyból, pisztolyt vesz a kezébe és így kiált föl : mindenkit lelövök, aki a feleségemhez mer nyúlni ! Ez talán természetes, mi ? A rendőrfőnök. A férje féltékeny. A hölgy. Féltékeny? A rendőrfőnök. Az. A hölgy. Azt könnyű mondani. Szeretnéd tudni, az is féltékenység-e, hogy két-három órára bezárkózik a lakásba, hangosan menny ' '-* — ~ — - e> No« óc lTt ííuölti fl ttJM J