Színházi Élet, 1919. július 6–12. (8. évfolyam, 27. szám)
1919-07-06 / 27. szám
20 SZÍNHÁZI PLCI -1 tud több híres nevet ? A játékoknak is meg van a maguk divatja, zezonja. Egyféle játékot nem lehet hosntalan, hosszú időn át játszani, a jóból is ne járt a sok, újat kell a régi helyébe kitalálni, jó volt ez a barkochbánál, így volt a későbbi edves társasjátékoknál is. A legújabb játék, mely természetesen régi tradíciókhoz híven az otthonból, az újságírók otthonából indult ki óditó útjára, verseny, hogy ki tudja több híresmbernek a nevét. Hohó, fogja kiáltani soklvasó, ki ezt a kis beszámolót olvassa, hiszen nem uj játék ! Igaza van. Lehet ez a móka már ötven éves is, talán a nagyapáink is játzották, de mégis új, mert a reprize oly nagy ikerrel járt, mint valami rég nem játszott larabé, amelyet szinte mér el is felejtettek. A mostani repríz hőse Molnár Ferenc, aki egyébként époly gazdag fantáziájú a játékokitalálásában, mint irodalmi ötleteiben. Nem így kedvelt, sőt közkedvelt játék népszerűsítése űződik már nevéhez. Nemrégiben történt egy délután, hogy együtt éltek Molnár Ferenc, Nagy Lajos és Karinthy Frigy is. Beszéltek a sok gyerekjátékról és melyiket kellene feleleveníteni. — Megvan, — kiáltott Molnár, — játsszák azt, hogy ki tud több híres embert. Karinthy és Nagy azonnal tudták, miről van szó, nem kellett bővebb magyarázat, leültek szótlanul egy asztal körül és csak a játék szabályait beszélték meg pillanatok alatt. Mindegyik elővett egy darab fehér papirost, a mai kézirat befogadására lett volna hivatva, azután betettek a bankba öt-öt koronát és megkezdődött a játék. Megállapodtak, hogy a betűvell kezdődő nevekre megy a verseny és a dolgozási időtartam tíz perc. Molnár kitette az óráját az asztal közepére, a félőt felé közeledett épen az idő. Mikor a nagymutató elérte a hatos számot, Molnár elkiáltotta: „Start!" és erre mindhárman lázasan ínni kezdtek. Mikor a nagymutató a nyolcas számot elérte, Molnár kijelentette, hogy az idő eltelt, letették a ceruzákat és megkezdődött a felolvasás. Mindegyik játékos a maga cédulájáról felolvasott egy nevet. Ha meg volt ugyanaz másnak is, az köteles a maga cédulájáról törölni. Akinek utoljára marad neve, az a nyertes. A sort Molnár nyitotta meg. — Berzsenyi Dániel — olvasta cédulájáról. Persze meg volt a másik kettőjén is, tökiflniök kellett. — Benczúr Gyula — folytatta az olvasást Karinthy. Az is meg volt a többinek. Nagy Lajos Bellamyt hozta, az jó maradt, mert se Molnár, se Karinthy céduláján nem szerepelt. Azután sorra röpködtek a B-vel kezdődő híres nevek : Bebel, Berezik, Bokor Malvin, Beaumarchais, Bölöni György, Beranger, Beauharnais, Bontroux, Bruszilov, Bródy Sándor, Báthory Erzsébet, Beyle, Bisson, Bataille, Bernstein, Bokányi, Bárdos, Boswel, Boileau, Bosco, Bulwer, Burns, Byron, Bázár Gitta, Bracco, Benda Jenő, Böcklin, Blaha Lujza, Bacon, Borgia, Bogár Imre, Biró Lajos, Bernadotte, Bismarck, Bónyi Adorján, Berkes Imre, Bentham, Benedek tábornok, Baedeker, Buchwald, Blériot, Blondin, Babits Mihály, Bocskay, Bethlen, Braun Sándor, Badics Ferenc, Beniczkyné, Beck Gyula, Berki Lili, Jergson, Buffalo Bill, Berger kávés, Berté, Bertillon, Bertini, Bach, Brutus, Berzétei Ilona, Bem apó, Böhm Vilmos és így tovább végtelen sokaságban. Mindenki, akit csak el lehet képzelni: írók, művészek, tudósok, hadvezérek, rablógyilkosok, politikusok, sikkasztók, bankárok, színészek, színésznők, fejedelmek, kötéltáncosok, felfedezők stb. stb. Egy-egy név fölött néha vita kerekedett, mert akadtak, akik nem találták elég híresnek a SUGÁR KÁROLY Nemzeti Színház — Revizor (Lázár rajza)