Színházi Élet, 1919. november 30–december 6. (8. évfolyam, 50. szám)

1919-11-30 / 50. szám

VIII. évfolyam 1919 november 30-tól december 6-ig 50. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken Negyedévre . . 30. F­ravel »M­M m* : Bu­dapesten p* -z, vidéken . . K »* Hirdetések mm.-sora 4 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODAI Mi­nis MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129 35 KMóhivatal Ensébet-körút­­ 19 Telefon: József 121-72 A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 A magyar Rostand (Ábrányi Emil műfordításai) Hogy a magyar nyelv ősi, ázsiai szerkezete ellenére mennyire alkalmas a tőle szervesen különböző európai nyelvek megértésére, azt talán csak egy német filológus tudná kimerítően kifejteni, ha véletlenül magyarnak szü­letik, beleszületik a nyelv­­ébe. Egészen érthetetlen, de szelle­mégis úgy van, hogy például a klasszikus latin és görög írásművészet formai szépségeit sokkal tökéletesebben lehe­tett átmenteni az idegen és exotikus magyar nyelvbe, mint a belőlük szár­mazó franciába és olaszba — egyebet ne mondjunk, csak arra utalunk, hogy például a francia nyelv teljességgel alkalmatlan időmértékes verselésre, a görögöket és latinokat alexandrinusok­ban fordítják, ugyanakkor, mikor ná­lunk Vörösmarty és iskolája ez idő­szerint Európa legragyogóbb hexame­tereit lüktetik. A latin nyelvek nemes hajtása, átojtva e vad és izmos növény fanyar törzsébe, pompásabb gyümöl­csöt termel, dúsabbat, gazdagabbat, ízesebbet és zamatosabbat, mint mikor egymással kereszteződnek. De eltekintve ettől a nyelvi­­ saját­ságtól, az újkor magyar irodalmának van még egy külön szerencséje is, va­lami, ami nyilván a magyar lélekben gyökerező kulturszomjúság bizonyítéka is egyben , hogy nálunk a műfordítás­nak egészen külön, szokatlan kultusza volt mindig az irodalomban. A valódi költőt és formaművészt a nehézségek és akadályok és korlátok izgatják leg­jobban ; és hogy a magyar költők aránylag többet fordítottak mindig és nagyobb sikerrel, mint a németek és angolok és franciák egymás közt, annak az oka éppen ebben az ellen­mondásban van, hogy magyarra ne­hezebb fordítani. Annyi bizonyos, hogy néhány cso­dálatosan szép és tökéletes műfordí­tása van irodalmi kincstárunknak ; szinte egymásnak teremtett lelkek ta­lálkozását érezzük abban a véletlen és szerencsés eseményben, amelyet VÖ­­ ÁBRÁNYI EMIL

Next