Színházi Élet, 1919. december 14–20. (8. évfolyam, 52. szám)

1919-12-14 / 52. szám

VIII. évfolyam 1919 december 14-től december 20-ig* 52. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken Negyed«". . . 38. K Egyes szám t/n : Budapesten és "X. vidéken . . R J Hirdetések mm.-sora 1 korona T ft . SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 30 Telefon: Józs«f121-72 A jegypénztár száma : Telefon : József 121-73 » f « "-fzóiíÁN |.v| , iNiftfix [ --.--.il. Bátorságot veszek arra, hogy ebben a kellemes lapban, mert ez az eleven művész élettel törődik, hogy itt, ennek a lapnak a szép közönsége előtt a magam tanulat­lan módjára szóba hozzak bizonyos művé­szetet. Kérem, odakint a járdán eredeti halk énekesnők és énekesek működnek. Ott állanak, vagyis ott áll egyedül ma­gában egy ilyen halk ajkú énekesnő, vagy énekes férfi az utcán a háznak a kapuja mellett, oda van a falhoz simulva hátá­val, szinte azt lehet mondani : oda van a falra rajzolva szénnel, olyan mozdulatlan, oly egyszerű fekete s olyan finom sovány némelyik c faj­ta énekes­nő vagy férfi. A templom fala mellett minden bizonnyal ott találni az ilyen éneklőket, templo­mokat minden fajta művész szereti. Ezek a szabad ég alatt, utcai zaj közt gyengén énekelek, ezek alighanem mind egy éne­kes társulat, csakhogy nem kórusban énekelnek együtesen, hanem elosztották így egyenkint magukat az isten háza elé meg az emberek házai elé, ki lehet találni miért : azért, hogy a nagy nagy városban ilyen módon százszorta, ezerszerte több lakost tudjanak énekszavukkal szórakoz­tatni. Ezek az énekes­nők és énekes em­berek azért is látszanak egy és ugyan­azon társulatnak, mert ezek mind világ­talanok, mert ezeknek a szemekben nincsen világítás, igen, ezek csupa tiszta fekete sö­téts­éget néznek itt a napos ég alatt az <"> üzemekkel. Tessék odanézni rájuk a szemek előtt fekete pápaszem ül, vagy pe­d­ig lehunyva tartják takaratlan szemeket, azok a világtalan énekes nők, vagy éne­kes emberek, akik nem pápaszemesen szoktak az utcán énekelni. De ha némelyik nyitja is a szemét, a látó közönség ott a járdán meggyőződhet afelől, hogy az az énekes népség világtalan. De nem is a látásukról van itt szó, hanem a hangzá­sukról, arról az érdekes éneklésről, amit ez a sok­ éneklőkre feloszlott társulat ott a falnál, teszen a mozgó publikum füle mellett. Keczeit csókolom, szegény világ­talan ... — ez szokott az első sora lenni annak a concertdalszövegnek, amelyet a világtalanok oly halkan, oly gyöngéden, oly előkelő vigyázatosan énekelnek. Lehet hogy annak a dalnak csak ez az egy sor szövege van, de hiszen az éneklésben nem is a szöveg a fontos. Azután meg a né­pek sietnek, nem érnek rá ott megállani s az éneket elhallgatni, hát elég is egy árva sort meghallgatni, míg ott ellépnek a világtalan énekelőnek az arca előtt. Ezeknek az énekelőknek némelyiknek fel­fele van a feje emelve, mintha a művé­szetnek a magas magasztosságába volna az az éneklő felmerengve, némelyiknek előre figyel a képe, mintha mindez, egyes el­lépő alak iránt való figyelmes érdeklődé­sét jelezné,­­azután némelyik éneklő a mellére engedi fejét és tartós éneklése alatt a járdát hallgatja, a járdán sok sok élő lábnak a lépése hangjait egymás­után. Ezeknek a világtalan énekes nőknek meg férfiaknak a neve nincsen a plaká­tokon ,sem az ujság nem hozta Suba az ő nevöket, nem is tudja senki hogy hijják be-ezeit csókolom Irta : SZÉP ERNŐ Sí • Vi Ai

Next