Színházi Élet, 1919. december 14–20. (8. évfolyam, 52. szám)
1919-12-14 / 52. szám
VIII. évfolyam 1919 december 14-től december 20-ig* 52. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken Negyed«". . . 38. K Egyes szám t/n : Budapesten és "X. vidéken . . R J Hirdetések mm.-sora 1 korona T ft . SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 30 Telefon: Józs«f121-72 A jegypénztár száma : Telefon : József 121-73 » f « "-fzóiíÁN |.v| , iNiftfix [ --.--.il. Bátorságot veszek arra, hogy ebben a kellemes lapban, mert ez az eleven művész élettel törődik, hogy itt, ennek a lapnak a szép közönsége előtt a magam tanulatlan módjára szóba hozzak bizonyos művészetet. Kérem, odakint a járdán eredeti halk énekesnők és énekesek működnek. Ott állanak, vagyis ott áll egyedül magában egy ilyen halk ajkú énekesnő, vagy énekes férfi az utcán a háznak a kapuja mellett, oda van a falhoz simulva hátával, szinte azt lehet mondani : oda van a falra rajzolva szénnel, olyan mozdulatlan, oly egyszerű fekete s olyan finom sovány némelyik c fajta énekesnő vagy férfi. A templom fala mellett minden bizonnyal ott találni az ilyen éneklőket, templomokat minden fajta művész szereti. Ezek a szabad ég alatt, utcai zaj közt gyengén énekelek, ezek alighanem mind egy énekes társulat, csakhogy nem kórusban énekelnek együtesen, hanem elosztották így egyenkint magukat az isten háza elé meg az emberek házai elé, ki lehet találni miért : azért, hogy a nagy nagy városban ilyen módon százszorta, ezerszerte több lakost tudjanak énekszavukkal szórakoztatni. Ezek az énekesnők és énekes emberek azért is látszanak egy és ugyanazon társulatnak, mert ezek mind világtalanok, mert ezeknek a szemekben nincsen világítás, igen, ezek csupa tiszta fekete sötétséget néznek itt a napos ég alatt az <"> üzemekkel. Tessék odanézni rájuk a szemek előtt fekete pápaszem ül, vagy pedig lehunyva tartják takaratlan szemeket, azok a világtalan énekes nők, vagy énekes emberek, akik nem pápaszemesen szoktak az utcán énekelni. De ha némelyik nyitja is a szemét, a látó közönség ott a járdán meggyőződhet afelől, hogy az az énekes népség világtalan. De nem is a látásukról van itt szó, hanem a hangzásukról, arról az érdekes éneklésről, amit ez a sok éneklőkre feloszlott társulat ott a falnál, teszen a mozgó publikum füle mellett. Keczeit csókolom, szegény világtalan ... — ez szokott az első sora lenni annak a concertdalszövegnek, amelyet a világtalanok oly halkan, oly gyöngéden, oly előkelő vigyázatosan énekelnek. Lehet hogy annak a dalnak csak ez az egy sor szövege van, de hiszen az éneklésben nem is a szöveg a fontos. Azután meg a népek sietnek, nem érnek rá ott megállani s az éneket elhallgatni, hát elég is egy árva sort meghallgatni, míg ott ellépnek a világtalan énekelőnek az arca előtt. Ezeknek az énekelőknek némelyiknek felfele van a feje emelve, mintha a művészetnek a magas magasztosságába volna az az éneklő felmerengve, némelyiknek előre figyel a képe, mintha mindez, egyes ellépő alak iránt való figyelmes érdeklődését jelezné,azután némelyik éneklő a mellére engedi fejét és tartós éneklése alatt a járdát hallgatja, a járdán sok sok élő lábnak a lépése hangjait egymásután. Ezeknek a világtalan énekes nőknek meg férfiaknak a neve nincsen a plakátokon ,sem az ujság nem hozta Suba az ő nevöket, nem is tudja senki hogy hijják be-ezeit csókolom Irta : SZÉP ERNŐ Sí • Vi Ai