Színházi Élet, 1921. június 5–11. (10. évfolyam, 23. szám)
1921-06-05 / 23. szám
21 SZÍNHÁZI ÉLET Platzer részvéttel válaszolja :? — Sajnos, ezen már nem lehet segíteni... • No, de Mutzenbecher megkísérti a lehetetlent is. Akar segíteni. Hiszen ott van Desirée, akit kénytelen összeismertetni Licivel. A két fiatal teremtés között csendes harcra kerül a sor. Lici hiába erősítgeti, hogy a gróf csak őt szereti. Hiszen már meg is csókolta Désiré nevet. Ha őnála minden csók eljegyzést jelentene, ötszázszor jegyezték volna el. .És férfiak lenni csirkefogók !" Lemutat a nevető nézőtérre : „Maga is, maga is !" Egyszóval Lici kénytelen a „grófhoz" fordulni, magyarázza meg a helyzetet Désirének és ezzel távozik. — Maga gróf? — kérdi a táncosnő Fricitől. Tudja, hogy maga közönséges svindler? — Én tudom — sóhajtja Frici — de ők ott bent nem tudják . . . Dézi pokoli tervet kohol. A fodrászlegényt kényszeríti, jegyezze el Licikét és ő maga a palotába rendeli az igazi grófot. Mutzenbecherék boldogok. Platzer, úgyis mint Zsán, odarendeli az öreg Biebersbach grófékat a palotába, a fiuk eljegyzésére. „Itt Zsán beszél, kiáltja a telefonba. Zsán... Zs... mint mint izraelita... Hanem a grófi inas fölött fekete felhők gyülekeznek, megtudja Dézitől, hogy az ő grófja, akinek legnagyobb öröm, ha ő, az inas, finom szivarokat szív... csak közönséges borbélylegény. Szalad a gazdájához. — Gróf úr, ismeri ezt ? — kiáltja és szorongó szívvel fenegeti a tenyerét a markában. — Zsán— én... — válaszolja a gróf. — Dadog... dadog... — kiabálja Zsán — vége mindennek. • A harmadik felvonásban már megint felölti Frici a fehér kabátot, de bizony ő már nem a régi. Még Dezirét sem akarja ondolálni. És Mutzenbechert sem borotválja meg. Elintézi ezt Platzer. Amikor a gyáros torkára teszi a kést, akkor kezd mesélni neki valami szépet egy bizonyos kalaposról, aki vén hülye létére, még mindig az Alhambra szépe után jár ... Licit behozzák a barátnői. A manikűr-fülkében a Frici kezébe teszi kezét... és az ott is marad, egy egész életen keresztül. Desirée pedig megkapja az ő kis grófját. „Prozid" Sarkadi Aladár Városi Szinház: „Szerencsetánc" (Angelo fotografia) .Majd én megborotválom!" Sziklay József, Sarkadi Aladár Városi szinház : „Szerencsetánc" (Angelo fotografia)