Színházi Élet, 1921. június 12–18. (10. évfolyam, 24. szám)

1921-06-12 / 24. szám

26 SZÍNHÁZI ÉLET kulesz = kocsi matild = konflista harmonika = börtárca tele gyertya , szurony pénzzel lilázni , nézni brill = diadém tulaj = tulajdonos jó benne Külön nagyon megfelel szenzációja az előadásnak Pallay Anna szereplése. Az Operaház európai hírességű primaballerinája, most lép fel először olyan darabban, ahol nemcsak táncol, de énekel és játszik is. És ugyanolyan szenzáció az éneklése, játéka, mint amilyen szenzációs minden táncszáma A férfi főszereplő Dénes Oszkár, a Színházi Élet amerikai délutánján tűnt fel, mint elsőrendű táncoskomikus. A Royal Orfeum direktorai is itt látták elő­ször és azonnal szerződtetési ajánlatot tettek neki. Dénes, akit a publikum már jól ismer a filmről, elfogadta a szerző­dést, amit nem is bánt meg, mert Hohem Frici szerepében jelentős, nagy sikert aratott Dezsőffy-ve­l együtt minden je­lenetüket tapssal honorálja a közönség. Rakodczay Pál | Egy híres színigazgató halt meg Szent­endrén, teljesen elhagyatva, elfeledve. Ra­kodczay bácsi — a Shakespeare-imádó. A piai kor fiataljai­­ nem ismerték, a ré­giek már elfeledték a nevét. Pedig valami­kor sokat jelentett a Rakodczay-név. Jelen­tette a művészet imádását, feláldozását if­júságának, törekvésének,­­ vagyonának. Mert Rakodczay vagyonos emberként indult el. Előbb könyvkereskedő lesz, mert imádja a betűket, de többet akar: színésszé lenni! Mint műkedvelő csakugyan megkezdi a pá­lyát, m­ajd előbb ideiglenes lesz és Shakespeare-ciklussal színigazgató nekivág az országnak és ott is hirdeti a nagy britt köl­tőt, ahol addig merő abszurdumnak látszott az. Nyitra, Szombathely, Zombor meg Kis­újszállás színpadán játszotta Shakespearet. Álmaiért feláldozta vagyona jelentékeny ré­szét, József­ körúti háromemeletes házát és adta a klasszikus műsort — rendületlenül. A nagy harc, kulturálttá tenni a kis városo­kat, áldozatul kérte energiáját. Abbahagyta a színigazgatást, de tevékeny részt kért az irodalomban. Rengeteg cikket és 20-nál több szakkönyvet irt. Halála előtt 10 nap­pal meglátogattuk és megbízatásképpen át­adtuk neki a színigazgatók tízezer koro­nás ajándékát. Nagyon hálásan megkö­szönte szegény. Ezt kapta­m Shakespeareért. E. J. A HYMNUSZ. A napokban elkeseredett arccal lépett be Sebestyén Géza a Fé­szekbe. Amikor megkér­dezték tőle, miért van úgy elkeseredve, el­mondta, hogy a Budai Színkörben az Apponyi Albert tiszteletére rendezett előadáson borzasztó dolog történt. A „Lili bárónő" volt kitűzve, s a darab előtt egy ódát szavaltak, aztán a zene­kar rázendített a Himnuszra — És képzel­jék el — mondja elkese­redetten Sebestyén — alig volt pár em­ber, aki felállt, amikor a nemzet him­nuszát játszották. Mindenki nagyon fel volt háborodva. — Hogy történhetett ez meg? — kér­dezte Beöthy László. — Hát úgy, hogy csak pár ember volt a színházban. Ki ez? aki kitalálja, megkapja az illető színész autogramos fényképét —elölről. (Rocket felvétel)

Next