Színházi Élet, 1921. július 10–16. (10. évfolyam, 28. szám)

1921-07-10 / 28. szám

kapom-e a Városi Színházat, vagy sem... — Most, úgy látszik, páratlan számú mellény gomb a legújabb divat — vetem közbe — mert a számolás igennel vég­ződött. — Hát igen, — mondja most már el­komolyodva Ábrányi — Sipőcz főpolgár­mester, aki ragaszkodott a személyemhez, volt szíves az állam közt és köztem a köz­vetítői szerepet elvállalni és néhány nap­pal ezelőtt megtörtént a végleges meg­egyezés. A­mi még ezután hátra van, tisztán formaság. Ami engem illet, én olyan szer­ződést kötöttem, amely nem sérti anyagi érdekeimet, másrészt azonban eredeti mű­vészi intencióim teljes mértékben érvényesül­hetnek. A további huzavona által egyéni terveimet nem tudtam volna végrehajtani. MIKSZÁTH ALBERT néhai Mikszáth Kálmán fia, harminckét léves korában meghalt. Miniszteri tisztvi­selő volt, de időnként avatott kézzel for­gatta a tollat. Komoly, értékes írói ta­lentum volt. Hangulatos tárcákat irt, sőt sikerrel próbálkozott meg a komoly ve­zércikkírással is. Néhány évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel és kegyeletes áhítattal befeje­zést irt atyjának csonkán maradt regényéhez, »Az amerikai menyecskédhez. Mikszáth Al­bert mindennapos vendége volt az Otthon­körnek, ahol mindenki szerette, becsülte, s ahol most őszinte szívvel gyászolják. De hazafias szempontból is szükségesnek vél­tem a megegyezést, mert beláttam, hogy az Operaház fenntartását lényegesen meg­könnyíti, ha a Városi Szinház várható jö­vedelmét fel lehet használni az Opera szo­kásos költségtöbbletének a csökkentésére. — A Városi Szinház helyzetében tulaj­don­donképpen miféle változás fog történni? — kiváncsiaskodom. — Semmi mélyreható változás — feleli Ábrányi. — Az állam­­ csak mint bérlő szerepel és nem mint tulajdonos. A szerződések továbbra is kollektív alapon készülnek és nagyjában marad minden a régiben. A zenekar és énekkar létszámát felemelem, a magánénekesek közül azon­ban csak a legértékesebb elemeket tartom m­eg. Eddig Vágó Boriskát, Gerő Erzsit, Máté Bözsit, Somló Jánost és dr. Bársony Lajost szerződtettem le, a többiekkel még folynak a tárgyalások. Főrendező továbbra is Ferenczy Frigyes, első karmester Márkus­­ Dezső, főtitkár és gazdasági főnök pedig Lenkey Zoltán marad, míg művészeti tit­károm és dramaturgom ifj. dr. Bókay János vesz. "­­ Befejezésül még­ a jövő szezon programm­járól kérek egy pár szót. — Opera, klasszikus operett és modern operett. —­­mondja Ábrányi. — Szeptem­berben a Koldusdiák­kal kezdeni és sort­­ keritek még a Denevér­re, Cigánybáróra, Boccacciora és Orfeuszra is. Modern ope­rettet, ha kapok egy slágert, hetenként négyszer is elő fogok adni; ebben az irány­ban már a legjobb nevű szerzőkkel tár­gyalok, mint például Lehárral, Battykay­val és Huszkával. Szó van arról is, hogy­ a Nemzeti Színház egyes nagyobb zenés darabokat, mint például az Ember tragé­diáját, a Szentivánéji álmot és egyes nép­színműveket a Városi Színházban fog időn­ként előadni, de ebben az ügyben még nem történt semmiféle megállapodás. — Mi igaz, direktor úr, operaházi ven­dégszerepléséről? — kérdem. — Szerződésem értelmében az Operában is fogok több ízben dirigálni, még pedig valószínűleg Burb­án Károly fellépése alkal­mával, akit az Operának sikerült a jövő szezonra ismét állandó vendégül meg­íig­rnie. Szóval, egy szezonban két színházban fog­­nak tapsolni Ábrányinak. Tündöklő csillag Csupa tűz és mégis oly szelid, fenséges, de szerény égi lény. ugy képzelem, hogy fenn az égen 5 lehet Varsányi Irén. (SZENES EMBER) júbm S^pP^pr " T

Next