Színházi Élet, 1922. december 24–30. (11. évfolyam, 52. szám)
1922-12-24 / 52. szám
51 70 SZÍNHÁZI ÉLET Hull a fehér hópehely, jégcsapok csüngenek az ereszről és a havas háztetők fölött zúgnak a telefondrótok. Zúgnak, búgnak, kedves, meleg szavakat visznek, békességes emberek örömüdvözletét és a barátságos meleg szobákból kelt szavak fáznak kint a hideg éjszakában. Sietősen búgnak végig a dróton, szíveket röpítenek egymáshoz, szívek dallamos hangjait, talán egy régi-régi nő át, amit még gyerekkorunkban énekeltünk advent-idő tájban, mikor az angyalt vártuk, hogy Csillagfényes éjjelen Egy kis angyal megjelen, Végig repül a világon, Hogy minden megáldjon . . . embert Mert az angyal már akkor is eljött és akkor jött el csak igazán, most mér csak színpadon játsszák őket, hogy visszahozzák a legszebb, leggyönyörűbb emlékeinket , és épp olyan szépek és kedvesek, mint talán az igaziak, a jó isten áldja meg őket érte. Jöjjön el nekik is az angyal, ha hazamennek, vigyen hozzájuk is virágos, szerető szavakat a telefonoról és gyorsan vigye őket, meg ne fázzanak ezen a csodálatos, csillagos éjszakán, mert olyan hideg van, hogy itt a Ferencvárosban a Mimi ablakán kinyílott a jégvirág. A Ferencvárosban lakik Mimi egy kis padlásszoba jégvirágos ablaka mögött és dolgozik még ma is. Varr szorgalmasan. Szomorú karácsonya van, bizony, bűnt követ el Mimi, a háziurat várja, nem az angyalt, és a háziúr rosszat akar vele, szégyenli is magát érte, nem akarja, hogy a lakók megtudják, a kéményen át fog lemászni hozzá. Mimi nem ILOSVAY RÓZSI, VASZARY PIRI és BÁRSONY Andrássy-úti Szinház : A ferencvárosi angyal Labori felvétele