Színházi Élet, 1923. május 6–12. (12. évfolyam, 19. szám)
1923-05-06 / 19. szám
24 SZÍNHÁZI ÉLET Kilencágú korona a zongorateremben A kilencágú koronát a zongorateremben találtuk meg. Úgy akadtunk rá, hogy a Fővárosi Operett Színház próbatábláján egy reggel a következő felírást olvastuk : Zongoraterem A KILENCÁGÚ KORONA" 10 órakor Női- és férfikar 10", „ Mészáros Paulette-Komlós Vilmos 11 „ Kompóthy Gyula, Ujváry Ferenc 11”, „ Harmath Hilda 12 „ Biller Irén-Halmay Tibor A kilencágú korona . . . Mi ez, kérdeztük magunkban ? Új darab ? De hisz a „Marinka, a táncosnő" még mindig telt házakat vonz ? És ha már új darabra készülne a a színház, a „Libellentanz" lehetne, mert ennek a pompás Lehár-operettenek a bemutatója van óriási bánatpénzekkel lekötve a Fővárosi Operett Színház részéről ? Emögött valami rejlik. Csendes tépelődésünket Szabolcs Ernő oldotta meg, akit éppen próbára jövet sikerült elcsípnünk a Mozsár utcai színészbejárónál. Szabolcs Ernő kezében súlyos csomagot szorongatott. „A kilencágú korona" rendezői példányát és következőképen nyilatkozott a rejtélyről : " Legközelebbi ujdonságunk csakugyan „A kilencágú korona" lesz és nem a „Szitakötőtánc." De hogy megnyugtassam, csak a cím változott meg és az operett megmaradt ugy ahogy volt , vagyis a bécsi „Libellentanz" néhány vadonatuj számmal felfrissítve. Illetve nincsen igazam, mert ha a nagyszerű Lehár-darab bécsi librettistái elolvasták Harsányi Zsolt magyar átdolgozását, nem igen ismernének rá a munkájukra. Szinte új darabot irt Harsányi, oly pompás és szellemes ez az új szövegkönyv, teljesen kongeniális a nagy zeneszerző muzsikájával. Szabolcs Ernő szakavatott útbaigazítása után átmentünk a zongoraterembe, hogy közvetlen közelről nyerjünk betekintést az újdonság műhelytitkaiba. Nagyszerű egy ilyen zongoraterem, egy félórai ott időzés után megismeri benne a hangoló a készülő operett minden slágerét. A női és férfi kórus hatalmas ensemblés után Kompothy Gyula és Harmath Hilda lépnek a zongora mellé. A „kilencágú korona" bonviváns és primadonna szerepeit játsszák Komppóthy és Harmath, ahogy énekelnek külön szenzáció kotta nélkül tudják már az énekszámaikat. Utánuk Biller Irén és Halmay Tibor lépnek a zongora mellé. Vincze Zsigmond karmester ujjai alól most a hangulatos és szeriőz dalokat vidám duettek váltják fel. A operett legnagyobb slágerei a Biller—Halmay táncospáré. Egy általában Biller Irén szerepe nem sablonos operettszerep, a kitűnő művésznő primadonna és szubrett lesz egy személyben. Közben a jelenlevők áhítattal hallgatják Lehár tündéri muzsikáját. Még akinek nincs dolga, az is a zongoraterembe sompolyog ellesni egy-egy refraint. És egyhangú a vélemény, hogy a „Kilencágú korona" a legszebb muzsikájú Lehár-darabok közé tartozik. Hátha még elkészíti Lehár azokat az új slágerszámokat, amelyeket pesti előadásra szánt s amelyek a nagyszerű bécsi partitúrát még szenzációsabbá fogják tenni. A Fővárosi Operett Színház különben a „Kilencágú feprond"-val úgy látszik, még a „Marinka, a táncosnő" sikerére is rá akar duplázni. Legalább is erre vall az a pompás szereposztás, amely első látásra kitűnő operett-összjátékot ígér. így fog festeni az újdonság szinlapja: Lenoir - Ujváry Ferenc Prottoni Vendrey Ferenc Elena Harmath Hilda Gróf Carlo Cosatti Kompóthy Gyula Prittino Komlós Vilmos Ninetta — Mészáros Paulette Spaghetti Halmay Tibor Marietta - Biller Irén Az operettet Vincze Zsigmond tanítja be, míg a rendezés munkáját Szabolcs Ernő végzi. Ennyi kitűnő név után igazán nem lehet csodálkozni azon, hogy a Fővárosi Operett Színházban most csupa boldog ember szaladgál, csupa boldog ember, akik mindnyájan a siker biztos reményében várják az új trónörököst, a „Marinka, a táncosnő" méltó utódját. Diadalmas asszony Előkelőbb operettet Nem láttam még én se, ő se . A hősnője valódi cárnő , egy igazi király a hőse. (Váró)