Színházi Élet, 1925. június 14–20. (15. évfolyam, 24. szám)
1925-06-14 / 24. szám
28 SZÍNHÁZI ÉLET Egy kócos szőke leányzó meg is jegyzi :— A Pista mindig ilyen vicces. Szinte protezsálja, hogy ezt is megírjam, mi — Ősszel és télen jön a szezonunk — nyilatkozik tovább — ha jön a báli idő. Ma nem a gyerekeknek veszik a luftballont, ma már ez a hölgyek öröme. A PERECES Neumann Sándor fagylaltos viszont kitűnő üzleti szellem. A Király utcát csengeti végig, különösen a lövönde-téri gyerekek nagy örömére. A fagylaltos üzleti titka a következő: beáll a kapu alá és csenget. A házbeliek, de különösen a háztartásbeli alkalmazottak erre az utcára rohannak, leginkább szemétkosárral megrakodva és felhevülve. Természetes, hogy jól esik az üditő, a hüsitő fagylalt — háromezerért. Neumann úr ilyenkor fagyos nyugalommal méri ki a fagylaltját. — A fagylaltszezon igen rövid, — mondja — és egész télen élni kell. Tehát a napi százötvenezer korona, haszonból főre kellene tenni valamit. De ez nehezen megy. Csak a ,,lózung" kielégítő. vasárnapi A Keleti-pályaudvar indulási oldalán táborozik a legszomorúbb utcai árus, Lipták Mihály pereces. Mindig fél a rendőrtől. — Itt tudniillik nem szabad perecet árulni, — mondja kedvtelenül—csak a Keleti másik oldalán. Ez itt az uri negyed. De muszáj kérem valamit kieresni... így, hát itt is árulgatok. Mondhatom, hogy azért a húszezer korona napi jövedelemért nincs egy nyugodt— perecem. Söprüné illatosítja a Baross-teret. Söprünének nagy múltja van a virágárusítás történetében. Régen, pontosan huszonöt évvel ezelőtt kezdte pályáját, mint virágárus kisasszony. Huszonöt éve béreli ezt a standját a Baross-tér sarkán. A jubiláns virágárusnő nem panaszkodik. Megszokta, hogy ha elfogy az ibolya, jön a szekfű, azután a pünkösdi rózsa. És azt is, hogy az embereknek kevés a pénzük. Szerelmesek mindig akadnak, — mondja — hát ezek elvisznek itt-ott egy-kéi szál virágot. Redukálják ugyan a virágigényüket a fiatalok, dehát a virág nyílik és elhervad. Közben el kell adni, ha olcsón is. Csak éppen, hogy rá ne fizessek. Szóval nem igen virágzik a virágüzlet sem. Stób Zoltán: A VIRÁGÁRUSNŐ Grafológia . Herendi, E. L." Kissé kiforratlan, tétovázó, egy kissé csökkent önbizalmú, pedig alapjában véve pedáns, lelkiismeretes ember. Szeret fölényesen gyámkodni, protezsálni, de a legkisebb zökkenő, akadály aránytalanul elcsüggeszti. „Brief S. Paris:" Olyan egyéniség, aki tisztán eszmetársításokra fekteti a fősúlyt, nem nagyon logikus, hanem intuitív, jó megfigyelő képességű, művészlelkű. Telve van impulzusokkal, eszmékkel, de fizikai készség alig tud a nyomukba szegődni. Élénk fantáziájú, alkotó tehetség. Széles látókörű, olvasott, sokoldalú egyéniség. — Azonban nagy mértékben bizalmatlan, sokat, de kilátástalanul küzd valami lelki depresszió ellen. Türelmetlen, gyakran indulatos, érzékeny. Vágyik a kényeztetésre. — Alaptermészete a jóhiszeműség, de környezete, feleit az utóbbi idők tapasztalatai tették erősen kétkedővé. „Sűrű köd." Egy kissé affektáló, mesterkélt modorú, nagy súlyt helyez a külsőségekre. Dolgait a makacsságával szokta elrontani. Nagyravágyó, nem egyenletes energiájú, főképen ötletszerű, nagy mértékben túlbecsüli önmagát. — Sohasem tud önállóan, teljes energiával eljárni a dolgaiban. Tépelődő, várakozó, szentimentális. ..Viktória." Szeszélyes, teljesen egyensúlyozatlan egyéniség, aki nagyon zaklatott, nyugtalan idegéletet él, s nagyfokú érzékenysége is erősen befolyásolja. — Neuraszténiás, a külső hatások aránytalanul urálisak. — Energiája főleg makacsság, türelmetlenség, de nem céltudatos tervszerűség. — írása egyébként intelligenciára, magasabbrendü kontemplációra vall. Azonban merőben szubjektiv érzésember. ..Fricska." lán Tisztán ösztönös lélek, egyáltalem praktikus, inkább merőben teoretikus, nem kitartó, kedélyével együtt az energiája is szeszélyesen változó. — Egy kissé affektáló, kényeskedő, emellett azonban nyugtalan, ingadozó, nagymértékben ideges, feszült, túltemperamentumos, gyakran felesleges módon érzékeny, nagyon könnyen és aránytalanul lehangolódik. Mindamellett sok számító céltudatosság van benne, számító abban is, hogy kedélyesnek, parancsoló modorúnak adja magát, noha érzi, hogy ereje kevés és alapjában véve passziv is. — Érzéseiben állhatatlan, inga^Qgó,