Színházi Élet, 1926. április 18–24. (16. évfolyam, 16. szám)

1926-04-18 / 16. szám

46 SZÍNHÁZI ÉLET: Conrad Veidt és — Conrad Veidt a ,,Schellenberg-testvérek" két szerepében Az örök jó és az örök rossz Az egyik Schellenberg dolgozik és becsületes —­ a másik Schellenberg erkölcstelen,­ léha és gonosz Filmen a két Schellenberget Conrad Veidt játszotta el A színpad és a film riva­lizáló versenyfutása máris különös és meglepő tanul­ságra vezetett. Általános­ságban azt lehet mondani: míg a színpadi siker annál teljesebb, minél kevesebb köze van az igazi, tiszta iro­dalomhoz, addig a filmsiker titka az­­ irodalom, a közönség legnagyobb Mig ré­sze a színházban végigásztja hős irodalmi, de unalmas dikcióit, addig eljutottunk odáig, hogy a moziban nem elégszik meg idegborzoló ka­landok rendszertelen és való­színűtlen sorozatával, hanem csak olyan filmet néz meg, amely cselekvényében, tanul­ságában és végül művészi alakításokban is — irodalmi értékű. * A film vezérei jól tudják ezt és helyes meglátással úgy biztosítják a film irodalmi értékét, hogy elismert írók világsikert aratott regényeit viszik a vászonra. Ezzel két célt is szolgálnak. Megkímé­lik a nézőt a nagyon gyak­ran ostoba és banális film­szüzségyártmányoktól, má­sodszor a regényben kész szcenáriummal rendelkezve, át tudják menteni a filmre ennek szellemét is. Ami pe­dig már irodalom. # A német filmgyártás, amely minden tekintetben méltó versenytársa rikainak, egymásután az ame­készíti regényből írt monumentális filmjeit. A legújabb ilyen film­változat Kellermann Bernhardnak, az „Alag­út­­­ szerzőjének új, de már világsikerű regé­nye, a „Schellenberg­testvérek". Meg kell állapítani, hogy ez a film a német filmgyár­tás fordulópontját jelenti, mert talán egyik regény sem alkalmas a mozivászonra annyira, mint Kellermann új regénye és semmilyen más re­gény nem nyújt annyi ki­tűnő alkalmat a művészi ••Hi •H •ew

Next