Színházi Élet, 1926. július 12–18. (16. évfolyam, 28. szám)

1926-07-12 / 28. szám

17 SZÍNHÁZI LI­GET lesz módjában régi fizetésüket folyósítani, miután ő férjével kül­földre utazik, ahol egy kis vidéki kastélyban óhajt élni szerény ke­retek között. Aki azon­ban leszállított igé­nyek mellett továbbra is szolgálatában óhajt maradni, azt továbbra is megtartja. A cselédség a grófné ha­tározatában megnyugodott és valamennyien azonnal közölték a grófnéval, hogy örömmel maradnak meg to­vábbra is a grófné szolgá­latában a változott körül­mények között is. Ezek után az ifjú grófné azonnal csomagolni kezdett. Tizenegy nagy bőröndbe becsomagoltatta az ő és férje minden holmiját, mert az ifjú pár megvette gróf Apponyi Antalnak, lam­bachi kastélyát, ahol vég­leg letelepedni szándéko­zik. Lambach Alsóausztriá­ban van, gyönyörű fenyves tájékon, a kastélyt Apponyi gróf eddig nyári vadász­kastélynak használta. — Wenckheimné pénteken délután négy órakor a bécsi gyorssal komornája kísére­tében már el is utazott. A pályaudvarra való indulása előtt néhány percig beszél­gettem vele, ezeket mondta: — Csendesen, nyugod­tan, boldogan akarok élni. Egy-két évre való pénzünk van s ha el­fogy s az uram nem kapna hazulról, hát majd dolgozni fog. Azért férfi... — Nagyon szerényei­ fogunk élni, más élet­re, mint ami vár reám, nem is vágyom. Leg­feljebb arra, hogy az uramnak megbocsássa­nak a szillel, legalább belül a szívükben Meg­látja, kedves semmi baj nem Zoltán, lesz itt velünk. Szeretjük egymást! A gróf vasárnap délben indult el autón Lambachba fiatal felesége után. Pénte­ken és szombaton egész nap lázas tárgyalások foglalták le egész idejét, a fiatal grófnak ugyanis szombatra igen súlyos kötelezettségei váltak esedékessé Budapes­ten. Az autón magával vitte a felesége két japán­pincskutyáját is. A Nem­zeti Kaszinóban, a társaság­ban, éttermekben, hotelek­ben, bárokban, klubokban s a lefüggönyözött grófi pa­loták ablakai mögött még mindig e romantikus há­zasság részleteit tárgyalják. Hogy hány milliárdot ígér­hetett máris az öreg ke­gyelmes ur a legifjabb Wenckheim grófnénak, ha elválik egyetlen fiától. S hogy az ifjú pár miből fog élni, ha elfogy az a pár száz millió, amellyel uj éle­tüknek neki­vágtak. Amit ugyan magam is megkér­deztem Wenckheim Lajos­nétól s aki erre azt felelte nekem: legfeljebb nem fo­gok ezután cobolybundába járni s ékszert is csak egyet viselek majd: a jegy­gyűrűmet! Gróf Wenckheim Lajos autóján Gróf Apponyi Antal lam­bachi kastélya, ahol az uj pár lakni fog

Next