Színházi Élet, 1926. október 18–21. (16. évfolyam, 42. szám)

1926-10-18 / 42. szám

99 SZÍNHÁZI ÉL­E­T AKAR KI: Hagyd csak! . . . Jóember, tévedésbe Ha azt hiszed, hogy erszényem felét vagy, Könnyűszerrel kiönthetném eléd E pénz már rég nem az enyém És ott kell lenni még ma a helyén. Diszkertet vettem, ez az ára. Gazdája nem várhat tovább. Szavam kötöttem néki mára. SZEGÉNY SZOMSZÉD: Ha kertedért jár ez a píz, Egy intés kell csak, itt terem Ez egy erszény helyébe tíz. Csak szólj, mást hoznak hirtelen. Ha Istent ismersz, oszd meg ezt velem ! AKÁRKI: Lehet, hogy másik is akad, De ez az erszény nem szabad, Mert pénzem izzad, lót-fut értem Harcol sátánnal vasban, vértben, Hol útra kel, hol kinn hever kamatra, Hogy amint illik, megteljen a kamra, Sok házam is sok pénzt emészt, Lovak, kutyák, nagy szolgahad És tenger más sallang akad, Mi mind, mind pénzt kiadni készt. Kéjlak, halastó, vadaskertek Több gondozást kívánnak, mint a gyermek, Folyton javitás, bár szemernyi, Tenger sok pénzt kell beleverni. »Gazdag ember« — könnyen kimondod, De ismernéd a sok-sok gondot, Mely százfelől szőrit, tudod ! Ez még eszedbe nem jutott? Hány ember jön-megy s mind vigaszt Egyiknek ez kell, másiknak az jár, A magunk fajta nem tehet már Három nyugodt lépést innen, Ha marka folyton nyitva nincsen. S hagyján ez is, de hozzá minket Szabály köt s megvan ám a kulcsa, Kinek-kinek mi rész a jussa, Vigyázni kell rá, kit mi illet. Itt vétettél te is, e részben. Mert számlálnák meg javam, pénzem És kapna minden szegény pára, Ki rászorult alamizsnára, Lelkemre I rád, ha bőven futja, Egy tallérnál több ágy se jutna. Azért ne tétovázz sokat, A rád eső rész ez, fogadd! (A szomszéd elveszi a tallért és elmegy.) J ÔCIMBOR­A : Ennek megadtad, mi jogszerű rész, Hiába, együtt jár pénz meg az ész. AKÁRKI : Most menjünk, mert sötét lesz lélek. (Adós jobbágy jön két poroszlótól kisérve, felesége és gyermekei rongyokba burkolva követik.) JOCIMBORA: Ki fia ez az árva lélek Kit itt fennen kisérnek, garral Durván keresztbe guzsolt karral. Adós lesz s most a tömlöc tornya várja. Hjal nem ügyelt a szénájára. Most senyvedhet is kenyéren, vizén nyögve Vagy kösse fel magát egy szögre. Jóember, igy jár, aki rimmel játszik. Jól rimel együtt kincs, bilincs. ADOS JOBBAGY: Kinek könyvére másnak gondja nint-Pennája gyakran meghibádzik. AKARKI : Kinek szól ez ?

Next