Színházi Élet, 1926. október 18–21. (16. évfolyam, 42. szám)
1926-10-18 / 42. szám
4 SZÍNHÁZI ÉLET Egyéniség, amilyet nem teitem iskola, csak a természet remekel legritkább pillanataiban. Nem is lehet Jászai Marit a színpadi klasszicizmus fejezetében elkönyvelni, az ő hatalmasan egyéni művészete kiheverte, túlélte a naturalizmus minden régi értéket kicsúfoló divatját, maibb, modernebb, átfogóbb és maradandóbb minden divatnál. Művészetét a próféta ihletével, papnő áhítatával szolgálta, de ember a nek is próféta és papnő volt. Hite, szent komolysága nekünk, a színház eljegyzettjeinek, örök példaadás. A színházzal élt és lélekzett ő is és mégis: egy egészen más, komorabb, de szebb világban élt, mint mi többiek. A mi világunk mérgeiből, cinizmusából, léhaságából, ernyedtségéből semmi sem jutott el oda. Nemcsak művészetének hatolt kivételes mélységeibe, de az ember is mindig a lét legnagyobb kérdéseivel állt szemben, kitárt mellel, csupasz homlokkal ... Kis emberi hívságok alig, csak a nagy összefüggések, a Mindenség nagy titkai Most meglesz érdekeltek, a nagy, a drámai találkozás: Jászai Mari szemtől-szemben áll istenével, akivel ő már itt is majdnem személyes viszonyban volt ; vitatkozott, harcolt és megbékélt vele ... Most már, fájdalom, végképpen . . . Annak a generációnak, melynek még színpadon látnia adatott, felejthetetlen élmény, nagy-nagy gazdagság. Kiváltságos művész, a legnagyobb korszakok szépségideáljait átfogó. És nagy Ember, ember, akinél különbet nem ismertem. Jászai Mari — mint Madonna Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobra Jászai Mariról