Színházi Élet - 1926/47. szám

44 SZÍNHÁZI EL E T Ádám . . Csortos Gyula „A jó operett van olyan jó, mint a jó dráma, de mindenesetre sok­kal jobb, mint egy rossz dráma" — mondja Csortos, aki operettszerepeket 'vállalt a Királyszinházban Félreértések elkerülése végett sietünk kijelenteni, hogy annak az Ádámnak, akit Csortos Gyula két­három hét múlva a Király Színházban játszani fog — semmi köze az „Ember tragédiájáéhoz. Ez az Ádám: az öreg Czarto­riszky Ádám, a joviális, kedves, kicsit bolondos lengyel főúr, Frédéric Chopin első mecénása. Ezt az eredeti, mondhatni bájos figurát formálja meg Csortos a „Chopin"-ben, Faragó Jenő és Bertha István daljátékában, amely teljesen készen várja már a bemutatót, csak éppen hogy — a „Cirkuszher­cegnő" nem engedi még szóhoz . . . * Csortos Gyula olt ül az ügyelő pultja mellett és a szerepét olvassa, amikor melléje telepszünk. — Interjú? — kérdezi. — Igen! •— feleljük hal­kan. — Szeretem az operettet és szeretem ezt az operet­tet. Voltaképpen nem is operett ez, bárha sok zene van benne; sok finom ze­ne: Chopin muzsikája. Oiyan az egész, mint egy színmű, amelyben sok a hangulat és sok a vidám­ság; szerelemről beszélnek és dalolnak kedves ifjú népek s az öregek még a szerelemben is mentoraik a fiataloknak. A szerelem? Egy joviális öreg lengyel nemes. No, nem nagyon öreg; de nagyon joviális; egy kicsit bolondos is; de nagyon kedves. Ö a Cho­pin első mecénása, ő tanii­tatja klavirozni s ő küldi el Párizsba, Radziwill her­ceghez, a párizsi lengyel emigráció fejéhez... A három felvonás dleriijét ő vegyíti a mélabús chopini CHOPIN (IJs;t Ferenc rajza) hangulatok közé; ő van olt, amikor szárnyát bon­togatni kezdi a lengyel művész; amikor George. Sandot sodorja útjába a végzet s amikor életének utolsó karácsonyestjén el­vonul. Még akkor is eny­híti a szomorúságot egy­egy kiszólásával a jó öreg Ádám ... * — Amikor felkínálták nekem a szerepet, legel­sőbben is a darabot kér­tein. Hazavittem és éjszaka egy ültömben elolvastam. Nagyon leiszett; el voltam ragadtatva tőle; siettem a telefonihoz és felhívtam Lázárt. „Én ebben okvet­lenül játszani akarok!" — mondottam neki. „Nagyon örülök!" — mondotta ő és — ez voll a szerződé­sünk. — Másnap meghallgat­tam a „Chopin" zenéjét. Nemcsak azt az egy-kél számot, amelyben én is éneklek; Iranern az egé­szet. Azt hiszem nem túl­zok, lia azt mondom, hogy — ilyen muzsikát operett­ben még soha, sehol meni hallott a publikum!... * — A jó operett van olyan jó, mint a jó drá­ma, de mindenesetre sok­kal jobb, mint a rossz dráma! ... — fejezte be szavait Csortos Gyula s a következő pillanatban már a színpadon ágált Halmag Tiborral és Orosz Vilmá­val . .. Nagu Anci. a marosvásárhelyi színház Primadonnája

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék