Színházi Élet, 1926. november 22–28. (16. évfolyam, 47. szám)

1926-11-22 / 47. szám

44 SZÍNHÁZI ÉL­E­T Ádám . . Csortos Gyula „A jó operett van olyan jó, mint a jó dráma, de mindenesetre sok­kal jobb, mint egy rossz dráma" — mondja Csortos, aki operettszerepeket­­ vállalt a Királyszínházban Félreértések elkerülése végett sietünk kijelenteni, hogy annak az Ádámnak, akit Csortos Gyula két­három hét múlva a Király Színházban játszani fog — semmi köze az „Ember tragédiájáéhoz. Ez az Ádám, az öreg Czarto­riszky Ádám, a joviális, kedves, kicsit bolondos lengyel főúr, Frédéric Chopin első mecénása. Ezt az eredeti, mondhatni bájos figurát formálja meg Csortos a „Chopin"-ben, Faragó Jenő és Bertha István daljátékában, amely teljesen készen várja már a bemutatót, csak éppen hogy — a „Cirkuszher­cegnő" nem engedi még szóhoz . . . * Csortos Gyula ott ül az ügyelő pultja mellett és a szerepét olvassa, amikor melléje telepszünk. — Interjú? — kérdezi. — Igen! •— feleljük hal­kan. — Szeretem az operettet és szeretem ezt az operet­tet. Voltaképpen nem is operett ez, bárha sok zene van benne; sok finom ze­ne: Chopin muzsikája. Olyan az egész, mint egy színmű, amelyben sok a hangulat és sok a vidám­ság; szerelemről beszélnek és dalolnak kedves ifjú népek s az öregek még a szerelemben is mentoraik a fiataloknak. A szerelem? Egy joviális öreg lengyel nemes. No, nem nagyon öreg, de nagyon joviális, egy kicsit bolondos is, de nagyon kedves. Ő a Cho­pin első mecénása, ő tanul­tatja klavírozni s ő küldi el Párizsba, Radziwill her­ceghez, a párizsi lengyel emigráció fejéhez... A három felvonás dlek­ijét ő vegyíti a mélabús chopini hangulatok közé; ő van ott, amikor szárnyát bon­togatni kezdi a lengyel művész; amikor George­ Sandot sodorja útjába a végzet s amikor életének utolsó karácsonyestjén el­vonul. Még akkor is eny­híti a szomorúságot egy­egy kiszólásával a jó öreg Ádám ... — Amikor felkínálták nekem a szerepet, s ebben is a darabot legel­kér­tem­. Hazavittem és éjszaka egy ültemben elolvastam. Nagyon tetszett, el voltam ragadtatva tőle; siettem a telefonihoz és felhívtam Lázárt. „Én ebben okvet­lenül játszani akarok!" — mondottam neki. „Nagyon örülök!" — mondotta ő és — ez volt a szerződé­sünk. — Másnap meghallgat­tam a „Chopin" zenéjét. Nemcsak azt az egy-két számot, amelyben én is éneklek, h­anem­ az szet. Azt hiszem nem egé­tús­zok, h­a azt mondom, hogy — ilyen muzsikát operett­ben még soha, sehol nem­ hallott a publikum!... * — A jó operett van olyan jó, mint a jó drá­ma, de mindenesetre sok­kal jobb, mint a rossz dráma! ... — fejezte be szavait Csortos Gyula s a következő pillanatban már a színpadon ágált Halmay Tiborral és Orosz Vilmá­val . .. * CHOPIN (IJs;t Ferenc rajza) Nagy Anci, a marosvásárhelyi színház Primadonnája

Next