Színházi Élet, 1926. november 29–december 5. (16. évfolyam, 48. szám)
1926-11-29 / 48. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 27 sével. Minden városban ünnepelték eddig. Nem egy szerepet játszik benne. Fellép az Apáca szerepében, de játssza a Madonnát is. Felváltva. Abban az esetben, ha a második felvonás táncosnője valamilyen okból nem tud fellépni , Pulszky Romola táncol. Néhányan pedig összesúgnak ilyenkor és így szólnak : — Nijinskyiné ... — Karácsony táján érnek Hollywoodba sel. És a film az együttesszékvárosában mit tesz? Erre könnyű megadni a feleletet. Filmezni fog. Morris Gestnek már van kész szcennáriuma a számára és Hollywoodban készül el a film. Munka és húsvétig. Akkor vége munka lesz a dolgozásnak és Romola indul vissza Európába, Párizsba, a férjéhez és a gyermekekhez. Kyra addig egy svájci intézetben tartózkodik (szabadságot kapott a párizsi operától, amelynek kis ballerinája), Tamara pedig itt van nálam Pesten. Magyar leányka lett a francia gyermekből. — Én? Nagyon-nagyon vágyódom Párizsba. Romola arra kér leveleiben, látogassam Szabadságot meg Nijinskyt, fogok kérni és ha lehet még a tél folyamán elutazom hozzá. Az amerikai bubifrizurás hölgy kérését teljesíteni kell ! Most tör utat magának a legnehezebb bányában. Együtt leszek a kislányokkal és zömmel. Akkor örülni fogok. Tamara csillogó szemekkel néz. Anyukája messze, az Óperenciás most tengeren is túl reflektorok fényében és sokezer ember távcsöves pergőtüzében áll és bizonyosan reá gondol. Ellennovella írta Gárdonyi Lola Kedves Villanni ! Ritkán érheti az a szerencse, hogy egy öngyilkos, aki a második emeletről vetette le magát, tettének elkövetése után ,hat nap múlva személyesen önnek. " Én is olvastam válaszoljon a Színházi Életben megjelent, rólam irt novelláját, amelyben a laiposztás évek kedlitől kezdve egész Fedák Zsazsáig minden benne volt, csupán csak az nem, hogy tulajdonképen miért akartam meghalni. Én becsülöm az iró úr tiszteletreméltó a mellyel maga elé tudta fantáziáját, képzelni a szobában kígyózó füstkarikákat és a patkánytenyésztő bérkaszárnya udvarát, de viszont elfelejtette megírni, — ami pedig fontos lett volna, — hogy sok-sok színészkollégám, akik szerződés nélkül, vagy szerződésben vannak, havi egy, esetleg másfélmillió korona fizetésből tengetik életüket és nap-nap után azon gondolkoznak, hogy nem-e lenne jobb valamelyik pesti bérház második emeletéről áthajolni a korláton . . . Higgye el, tisztelt író úr, hogy lehet az ember más miatt is öngyilkos, mint egy bunda miatt. .. A fogamból kiesett blombát már megcsináltattam és remélem, hogy a rólam irt cikket époly hamar sikerül majd elfelejteni, mint az öngyilkossági emleket. ,,A festmény remekmű, a modell remek asszony" Petheő Attila — Bajor Gizi — Gál Gyula Nemzeti Szinház: ,,A pirosruhás nő" (Harsányi jelű.)