Színházi Élet, 1927. március 10–17. (17. évfolyam, 11. szám)

1927-03-10 / 11. szám

43 •S ZÎN H A ZI EL E T M. I.Ï LEVÉL: Elküldöm egy rajzomat . . . VÁLASZ: Köszönöm. Nagyon örültem neki H. Győr. LEVÉL: A gyermekemről van szó. Úgy látom, a lelkületében van valami hiba. Rossz tanuló . . . kétségbe vagyok esve. VÁLASZ: Igen szívesen tanácsolnék önnek va­lamit, de a g­y­er­­mek neveléshez nem értek. Leg­feljebb tanácsot adhatok, hogy kihez forduljon: egy jó pedagógushoz, akivel őszintén meg tud beszélni mindent. Az, hogy valaki nem jó tanuló, kellemetlen, de még nem tragikus. Péter Ilona: Csinos az a költemény, amit diktált fiatal szivének a honvágya : Amsterdamban Álmaimban otthon járok. Ott vagyok veletek. Napsütötte kis kertünkben Fehér rózsát szedek. Kiviszem a temetőbe. Apám Tudom sir halmára, én azt, hogy alatta Szebb lesz majd az álma . . . Egy barna kislány. LEVÉL: Eddig még nem szeretett senki . . . VÁLASZ: Ez a barna kislányok közös sorsa Mindaddig nem szereti őket senki, míg egyszer aztán elkezdi őket szeretni valaki. Ezt aztán úgy hívják, hogy: az első szerelem, — és ennek az első szerelemnek a meglepetése során a barna kislány sokszor igy sóhajt fel: milyen jó volt, mikor még nem szeretett senki . . . Elluska: János bácsi földet vesz. Az utóbbi eredeti és színes. Erős Mikszáth-hatás, de az egész írás­munka figyelemreméltó. Keringő-refram­: LEVÉL: Játssza­­ el ezt a kis dalt és mondjon véleményt róla. VÁLASZ: Könnyű, kedvesen perdülő kis dallam, nem teljesen eredeti, semmi esetre sem lehet kö­vetkeztetést vonni belőle szerzője tehetségére, fantáziájára, zeneszerzői kvalitására. A zongo­rára való alkalmazás zavart kissé, mert primi­tivül van letéve. F. T. C.í LEVÉL: Táncolt velem, de csak velem, csak tangót és hideg volt, mint a márvány. Eltűnt az életemből. VÁLASZ: Ilyenkor sürgősen mással kell tan­gózni. Lakos András: Íme, itt az ön szép­­ verse: Lángokban lent a Város. A Hold sápadva szalad, Míg fekete, halálos Örvénybe bukik a Nap. Lázasan és remegve Csöpp hófehér kacsok Simulnak a kezembe. Most születik a Csóki. S mint gyászfekete mente, Ugy omlik rá az este, Fázósan merem­egve­­t lármás Budapestre. Butterfly: LEVÉL: Bűn volna-e levelezni egy kedves, ren­des fiatalemberrel? VÁLASZ: Aki a kérdést így formulázza, az már bátran levelezhet. Cseréljék ki csak bátran a gondolataikat , és később a gyűrűiket. LEVÉL: Jegyesem életében egyszerre fölmerült egy férjes asszony , érzem, nincs erőm meg­küzdeni vele. Mit tegyek? Föl­vegyem-e a har­cot, vagy igyekezzem elfelejteni ... ? VÁLASZ: Egy baj van. Hogy az ön nagy intel­ligenciája nincs egyenes arányban nyugodtságá­val, fölényével és idegein való uralkodni tudásá­val. Ön világosan látja a helyzetet, de tépelő­dése, kissé a búra hajló természete és a problé­mája kapóra jön önnek, hogy kedvére kiideges­kedje, kibúsulja magát. Nincs igazam? Én nem A lugosi templomtéren beszentelik Grosarescu koporsóját (Miklós Andor felv.)

Next