Színházi Élet, 1928. január 29–február 4. (18. évfolyam, 5. szám)

1928-01-29 / 5. szám

92 •­­ SZÍNHÁZI ÉLET Pefael? és FEkEtE Sportregény Irta; L. CHARLES ÍDOORE Foröitotta : FHDBYHS ftlRRiFI (3.) Az első kiállt a ringbe. Két ötven­­kilós „boxmadár", akik az ügyhöz méltó lelkesedéssel püfölték egymást. A közönség jól mulatott a lelkességü­kön. Tudniillik, egyáltalán nem vette ko­molyan őket. Ez csak olyan könnyű elő­étel volt a nagy meccs bevezetéseképpen, mint a kaszinó­tojás a véres angol­ hús előtt. És amíg a légsúlyúak dolgoztak a po­rondon, a cirkusz homályos folyosóján az igazgató személyesen őrködött a Név­telen Álarcos öltözőjének a küszöbén. Ide idegen emberfia nem tehette be a lábát. Az igazgató jó üzletember volt és hiús­ként őrködött az üzleti titkok fölött. — Nem kell senkinek se tudni, hogy ki­csoda ... — morogta az orra alatt, amint ostorával ott strázsált a küszöbön. — Hadd törjék a fejüket az emberek... Fő az izgalom ! Morfondírozásában a cirkusztitkár za­varta meg. Lihegve futott feléje a folyo­són. És már messziről kiabált : — Direktor ur ... a kulcsot kérem . . . direktor ur ! És kétségbeesett mozdulat­tal nyújtogatta feléje a jobbkezét. — Micsoda kulcsot ? — Az irodakulcsot. . — Az enyémet ? — A direktor urét... — Minek ! — A Minimax . . . a kézitűzoltó ... az istállóban kigyúlt a zabosláda . .. A direktor egy pillanatra meghökkent, aztán mint a nyíl, futni kezdett ellenkező irányban. A titkár lihegve utána iramo­dott és a folyosó mélyén vésztjóslóan csörögtek a kulcsai. A következő pillanatban — amíg a lángra kapott faládát sikeresen oltogatták­ az istállóban, — egy hórihorgas, sport­sapkás, szvetteres férfi ugrott ki a szem­benlévő Még egyszer ajtómélyedésből, körülnézett a küszöb előtt, aztán halkan, de erélyesen bekopogott az ajtón. A női olympiai tőrverseny döntőjének mezőnye Balról: Bogen Erna, Tary Gizella (második) Szombat­helyiné, Hubertné, Elek Csibi, Fodorné Orbán Böske, Dany Baba (első), Durand Cili (harmadik)

Next